Nyolc betű, három szótag

Szülőföld? A hely, ahonnan időnként el kell menned, mert megfulladsz. Szülőföld? A hely, ahová időnként vissza kell térned, mert megfulladsz. Szülőföld? Amikor egy régi kúriáról kapásból tudod, mikor volt családi fészek, kocsma, bordély, laktanya vagy lóistálló. Szülőföld? Amikor városodra, faludra már magad sem ismersz rá. Szülőföld? Amikor a tréfát csak a földid érti. Szülőföld? Amikor a tréfát csak a földid nem érti. Szülőföld? Anyaisten, szeretve gyűlölt fétis. Szülőföld? Veszélyes drog, a függőség torzulásokhoz vezet.

Szülőföld? Patetikus programvers, hazug-harsány előadásban. Szülőföld? Ha csak úgy befelé sírsz Radnóti Miklós utolsó versein. Szülőföld? Rég halott nagyanyád húslevesének íze. Szülőföld? A felismerés öröme, ha ugyanezt a zamatot érzed ínyeden, több ezer kilométerrel odább.

Szülőföld? A kollektív önsiratás, a bezártság, a magunkba fordulás, a félbemaradtság, a rezervátumlét és az önsajnáltatás. Szülőföld? A parasztember racionalitása, a logika és a józanság, az elpusztíthatatlan optimizmus, a találékonyság, a „jég hátán is megélni” képessége. Szülőföld? A demagóg mellveregetők és a számító szélhámosok kompakt termékcsomagja. Amikor őket hallgatva Pista bácsi bosszúsan elzárja a rádiót, mire Mari néni csakazértis bekapcsolja és tüntetően bólogat, hogy mennyire igazuk van. Szülőföld? Nincs is, csak egy virtuális tér.

Szülőföld? A koszos, lerobbant buszmegállóban várod a soha meg nem érkező buszt. Szülőföld? Ahol mindenki ismer mindenkit, és mindenki mindenkijének a mindenkijét is. Szülőföld? Ahol éppen ezért jobban ismerik egymást, mint önmagukat. Szülőföld? Amikor egymást bújtatják a kitelepítések elől, és mikor egymást adják fel öt fillérért vagy azért, hogy megússzák. Szülőföld? Amikor egyikük sem úszsza meg.

Szülőföld? Nem bújhatsz ki a bőrödből. (De ki mondta, hogy kell???) Szülőföld. Te magad vagy az, s nem tűzheted a hajtókádra, mert benned van.

Szülőföld az, amiről minél többet szónokolnak, annál inkább elveszik.