Nincs magyar elsős a faluban

A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének helyi szervezete, élén Kanyicska Ilonával, vállalta magára a szervezési feladatokat, mivel a közös igazgatású alapiskola részéről nem indult ilyen irányú kezdeményezés. Végül a magyar pedagógusok is besegítettek a szervezésbe, és részt vettek a megemlékezésen. Az emléktábla a szülői szövetség kezdeményezésére, az öregdiákok adományaiból készült. Nagykéren a magyar tanulók a mai községi hivatal egyik épületszárnyában, valamint az egykori községi könyvtárban és az egyszintes kétosztályos iskolában tanultak, az utóbbit a hetvenes években lebontották. A faluban 1950-ben megnyitották a magyar alsó tagozatot. Bíróczi István esperes, a nagykéri katolikus egyházközség plébánosa megáldotta az emléktáblát, és arra biztatta a jelenlévőket, legyen ez egyfajta mementó: az anyanyelv örök érték, méltó arra, hogy továbbadják. Szőke Lídia, a magyar iskola egyik legidősebb volt diákja és a fiatal generáció nevében dédunokája, Gróf Vivien koszorúzta meg az emléktáblát. A kultúrházban az elmúlt hatvan év tablóiból, osztályképeiből, fényképeiből rendeztek kiállítást. Az egykori osztálytársak, tanárok találkozását némileg beárnyékolta, hogy a nagykéri alapiskola magyar tagozatát egyre kevesebb gyerek látogatja, idén tavasszal csak egyetlen magyar elsőst írattak be, de végül számára is halasztást kértek. Az ünnepségen elhangzott, hogy a magyar oktatásügy a faluban a hatvanas években élte virágkorát, azóta gyökeresen megváltozott a helyzet. Míg 1962-ben 58 végzős diák ballagott el az alapiskolából, ma a magyar tagozaton összesen 52 gyerek tanul, holott még 1976/77-ben is 223 magyar tanuló volt Nagykéren.

Az emlékünnepségen felszólaltak a nagykéri magyar öregdiákok, akik ma sikeres vállalkozók, cégvezetők. Megemlékeztek azokról is, akik már nem vehettek részt a találkozón, de életük során sokat tettek az iskoláért.