„Nem változott jelentősen a magyarság helyzete”

A rendszerváltás idején mi, magyarok is nagyon eufórikus hangulatban voltunk, ám ebből viszonylag gyorsan „kigyógyítottak” bennünket. Hamar rá kellett döbbennünk, hogy az eufórikus hangulat okozta elvárások és az úgynevezett nagypolitika játékszabályai merőben különböznek egymástól. Tizenöt éve még sokan úgy gondoltuk, hogy a forradalommal a felvidéki magyarság számára is új időszámítás veszi majd kezdetét. Most azonban szomorúan kell megállapítanom, hogy bár pozitív változások is történtek – gondolok itt a Selye János Egyetem megalakulására – az itteni magyarság helyzete nem változott meg jelentősen. Az egészben az a legtragikusabb, hogy nem tudtunk élni a kínálkozó lehetőségekkel. Jelenleg komoly gondok vannak a polgárok önszerveződésével, pedig a magyarság számára épp ez biztosíthatna kellő súlyt és jelentőséget. Egyenként hiába mutatunk rá a hiányosságokra, a kritika hatékonyabb volna, ha azt a különböző szervezetek, szövetségek és társulások együtt fogalmaznák meg. Az önkormányzatiság sem úgy működik, ahogy az elvárható lenne. Tapasztalataim szerint a felvidéki magyar választók nagy része még most sincs tudatában annak, mekkora jelentősége van minden egyes szavazatnak, melyet négyévente lead, s ezáltal megválasztja a saját képviselőit. Nemcsak a parlamenti képviselőkre gondolok, sokkal inkább a helyi politikusokra. Az emberek elsősorban a lakhelyük arculatának változásait látva tudják azt lemérni, miként dolgozik az önkormányzat. Könnyen eldönthetik, hogy azok, akiket választottak, jól végzik-e a munkájukat vagy sem. Ha épül-szépül a település, ha új munkahelyek jönnek létre, ha rend és tisztaság van mindenütt, a választók joggal lehetnek elégedettek. Az viszont már érthetetlen, hogy ha a polgárok tizenöt éven keresztül folyamatosan romló tendenciát látnak, miért választják meg újra és újra mindig ugyanazokat. Szerintem ez ékes bizonyítéka annak, hogy az emberek nincsenek tisztában a demokrácia szó jelentésével.

A forradalom óta eltelt időszak legtragikusabb jelenségének azt tartom, hogy a felvidéki magyarság száma az elmúlt tíz évben 50 ezerrel csökkent, és a régiónkból a fiatal értelmiségiek nagyon nagy számban vándoroltak el. Megállapítható, a mostani bajok többségének a forrása abban keresendő, hogy a rendszerváltás idején a társadalomban nem zajlottak le mélyreható változások. (leczo)