Nem mondhat le a mezogazdászokról a kormány

Lelkes Péter: a mezogazdaság állami támogatása nem hazai sajátosságMindebbol azonban az átlagpolgárban a híradások nyomán elsosorban az rögzül, hogy a mezogazdászok már megint siránkoznak, és újabb támogatást követelnek az államtól – ezúttal a szárazság okozta károk enyhítésére. „Lassan olyan kép alakul ki rólunk, mintha mást sem tennénk, csak a költségvetésen élosködnénk – fakadt ki Lelkes Péter, a lakszakállasi mezogazdasági szövetkezet elnöke. – Mindenkinek tudatosítani kellene, hogy a mezogazdaság állami támogatása nem hazai sajátosság, az Európai Unió költségvetésének felét ez az ágazat nyeli el. Számítások szerint mezogazdasági dotációk hiányában Szlovákiában az ugrásszeru áremelkedés következtében a jelenlegihez képest plusz 10-12 milliárd koronát kellene a lakosságnak élelmiszerek vásárlására fordítania. A valóságban viszont az élelmiszerárak stagnálnak, és inflációcsökkento hatásuk van, ami ugye egyáltalán nem mondható el az energia, vagy más iparcikkek áráról.” Ha a kormány nem hajlandó legalább olyan mértékben támogatni a gazdálkodókat, mint azt a környezo, az EU-hoz velünk együtt csatlakozó országok kormányai teszik, ez Lelkes szerint csak egyet jelenthet: tudatosan tönkre kívánja tenni az ágazatot. A kialkudott csatlakozási feltételek aláírása után még Mikuláš Dzurinda kormányfo is úgy nyilatkozott, hogy a többi belépo országgal együtt Szlovákia is kiegészíti nemzeti költségvetésébol a közvetlen támogatásokat. Késobb elvetette ennek lehetoségét, illetve további tárgyalásokat lát szükségesnek az ügyben, s a kabinet a 2004-es költségvetés összeállításakor tér vissza a kérdéshez. „A kormánynak tényleg az a szándéka, hogy a szlovákiai gazdálkodók teljesen konkurenciaképtelenné váljanak? Ha ugyanis a hazai támogatás mértéke nem éri majd el legalább a környezo országok szintjét, akkor akár általános csodöt is jelenthetünk – mondta Lelkes. – Jó lenne, ha a döntéshozókban tudatosulna, hogy itt nem csupán arról az 50-60 ezer emberrol van szó, aki az ostermelésben dolgozik. A mezogazdáságra olyan ágazatok is kötodnek, mint a feldolgozóipar, az állatorvosi hálózat, a vegyszereket, mutrágyákat gyártó vállalatok, vagy a gépipar. Az államnak egyszerubb munkanélküli segélyeket fizetni, mint ésszeruen támogatni a vidéken sokszor egyedüli munkalehetoséget biztosító mezogazdaságot?”

A szakember meglátása szerint a nagy szárazság és az alacsony hozamok ellenére sem kell túlzott gabonahiánytól tartani. A hónapok óta tartó sertésfelvásárlási válság miatt ugyanis egyre több gazdálkodó fontolgatja az állatállomány felszámolását, így takarmányból is egyre kevesebbre van szükség. „A tavalyi 42-45 koronával szemben idén átlagosan 30 koronát kapunk az élosertés kilójáért. Szövetkezetünk esetében, ahol 21 ezer sertést nevelünk, ez havonta 1,5-2 millió korona bevételkiesést jelent. A tej literenkénti felvásárlási ára is 1-1,50 koronával elmarad a tavalyitól, a vágómarha kilóját 4-5 koronával olcsóbban tudjuk értékesíteni, mint az elmúlt évben. Nincs mibol kompenzálni a veszteségeket. Az aszály miatt szövetkezetünkben például 12 millió koronával kevesebb bevételre számítunk gabonából, a borsó esetében pedig 2 millió korona a kiesés. Félo, hogy ilyen gazdasági-piaci körülmények között nemcsak a rossz hatékonysággal gazdálkodó üzemek morzsolódnak le – ami talán egyedüli pozitív hozadéka ennek a helyzetnek –, hanem az eddig nyereséges vállalatok, gazdálkodók is állományuk csökkentését vagy teljes felszámolását fontolgatják. Akik mégis kitartanak, azok a hullámvölgyet törvényszeruen követo felemelkedésben bíznak. Nem vagyok viszont biztos abban, a konjunktúra adta lehetoségektol a kormány nem fosztja-e meg a talpon maradt gazdálkodókat újabb dömpingbehozatallal. Jól tudjuk, hogy a mostani sertésválság is a tavalyi csehországi behozatallal indult.”

Király Zoltán: nem tervezzük az állomány felszámolásátVas Gyula felvételei A hazai mezogazdászokra további csapást jelent az üzemanyag árának augusztusi emelése, ami számítások szerint újabb 800 millió korona többletkiadást jelent az ágazat számára. Évek óta szorgalmazzák a gazdálkodók a földadó eltörlését is, mindhiába. Pedig az EU-tagországokban sincs ilyen adó. Lelkes Péter szerint tiszta játékszabályokra lenne szükség, jelenleg ugyanis csupán megérzéseikre hagyatkozhatnak a gazdálkodók a tekintetben, hogy mit is termeljenek, mekkora állatállományt hagyjanak, esetleg számolják fel az egészet. „Azért is várjuk országunk EU-s csatlakozását, hogy végre tisztán lássunk. Ha kisebb támogatást is kapunk, mint a régi tagállamok, de biztosak lehetünk benne, hogy azt megkapjuk” – tette hozzá.

Lelkes Péter véleményét osztja Király Zoltán, lakszakállasi magángazda is. O is az EU-csatlakozás híve, éppen a fentiekben megfogalmazottak miatt. „Megbotránkoztató az a huzavona, amit a kormány a közvetlen támogatások kiegészítésének kérdésében folytat. Bízom benne, hogy az illetékesek végül is belátják: a hazai mezogazdaság megmentése érdekében nálunk sem lehet a környezo országok támogatási szintje alá menni” – mondja. Király Zoltán két társával együtt 180 hektáron gazdálkodik, kalászosokon kívül kukoricát, napraforgót, cukorrépát és takarmányféléket termel. Állatállományuk 100 szarvasmarhából és körülbelül ugyanennyi sertésbol áll. „A pillanatnyi nehézségek ellenére nem tervezzük az állomány felszámolását, egy régi mondás szerint az okos paraszt akkor fedezteti malacát, amikor a legrosszabb a helyzet. Remélem, legkésobb az EU-ba lépésünk idejére megváltozik a jelenlegi kedvezotlen állapot. Harminckét koronás felvásárlási ár és 43-44 koronás eloállítási költségek mellett ugyanis nem lehet sokáig talpon maradni. Községünkben nagy hagyománya van az anyasertéstartásnak, évente 6-7000 háztájiban nevelt kismalacot is eladtak a falubeliek. Most viszont egyre-másra elállnak ettol a tevékenységtol.”

Királyéknak a tejjel nincs gondjuk, ugyanis kezdetektol fogva húshasznosságú szarvasmarhát tenyésztenek. Választásuk tudatosan esett erre a típusra, közel 30 éves állattenyésztoi múlttal ugyanis Király Zoltánnak volt annyi tapasztalata, hogy ilyen kis állomány mellett nem térülne meg a fejo- és hutoház kiépítésébe fektetett pénz. „Sajnos nálunk a felvásárló üzemek még nemigen fizetik meg azt a minoségbeli különbséget, ami a tej-, illetve a húshasznosságú vágómarha húsa között van – fejtegette a magángazda. – Az EU-ban ettol is javulást várok. Bovítésre azonban nemigen lesz lehetoség, mivel a hústípusú marhaállományra is kvóta vonatkozik.”