Nem jelent meg egy cikk – és akkor mi van?

Nagy Géza: „A cikk azt sugallta, hogy én zárattam be a kórházat, ez pedig hamis állítás”A szerző felvételeAz újabb ügyre Pavel Polka volt városi képviselő, a Zselízi Hírmondó című polgári havilap szerkesztőbizottságának tagja hívta fel a sajtó figyelmét.

A lap májusi számában Nagy Géza nem engedett megjelentetni egy cikket, melyben két főorvos, a laboratórium vezetője és a volt igazgató válaszolt a polgármester egy előző lapszámban megjelent, szerintük egyoldalú és igaztalan állításaira.

„Már nyomták az inkriminált cikket tartalmazó oldalt, amikor leállíttatta a polgármester a munkát, s a megszűnt kórház orvosainak cikkét, az elöljárónő által a polgármester megbízásából írt válaszcikkel együtt kivették a lapból, s más írásokkal helyettesítették” – mondta Pavel Polka. Ő a júniusi számban a saját helytörténeti rovatában leírta, mi történt, cenzúrázásnak minősítette, és így aggasztónak tartotta Nagy Géza lépését, és közölte, ilyen körülmények között nem ad több cikket a lapnak.

„Hová jutottunk, hogy 1989 után cselezni kell, és a kritikámat egy helytörténeti cikkbe kellett belecsempésznem, hogy lejöhessen – kérdezi Polka. – Én nem azt vitatom, hogy kinek van igaza, lépésem nem állásfoglalás valaki mellett, itt az elvről van szó. Ezt egész egyszerűen nem lehet így. Még ha egy ismeretlen személy érdektelen cikke lenne is, helyi lapként azt is fontosnak tartanám leközölni, de itt köztiszteletben álló személyeknek egy mindenkit foglalkoztató, nagyon fontos ügyben írt leveléről van szó, amit ráadásul tisztességesen aláírtak. A sajtótörvény egyértelműen rendelkezik: faji gyűlöletet szító, gyermekpornográfiát terjesztő, fasiszta eszméket dicsőítő cikkeket nem szabad cikket leközölni, itt egyikről sincsen szó.” Szerinte a fenntartó az önkormányzat, a városi képviselők hozzák a döntéseket, a határozatokat a polgármester vagy aláírja, vagy nem. Mint mondta, törvényes eljárás lett volna, ha a képviselők határozatban tiltják le a cikket, ad abszurdum Nagy Géza javaslatára. Ezt a határozatot a polgármesternek joga lett volna aláírni, nem pedig közvetlenül lépni. Azonban egy ilyen esetben is alaposan meg kellett volna indokolni a letiltást.

„Az utolsó pillanatban ült össze a szerkesztőbizottság. Én azonnal azt mondtam, hiba lenne nem lehozni, fontos írás. A kórház bezárását teljesen másképpen világította meg ez az írás, mint az eddigi cikkek. Jobb helyeken nem szokás megakadályozni egy állásfoglalás leközlését. Nyomdába is küldtük a lap anyagát a cikkel együtt, s aztán meglepődve láttam, nincsen benne az újságban – ismertette az eseményeket Polka. – Mikor városi képviselő voltam, keményen bíráltam a szerintem helytelen dolgokat, és mindig utánanéztem a törvényeknek. Miután a jelen ciklusban nem kerültem be a testületbe, abbahagytam a helyi politizálást, nem kritizáltam azt sem nyilvánosan, amit lehetett volna. Helytörténeti írásokat közöltem, melyeknek nagyon jó a visszhangja. Imádom a városomat, és ha körülnézek az utóbbi időben, nagyon szomorú vagyok, azt látom, itt valami baj van, menekülnek innen az emberek. Sokan jeleznek vissza, tanárok is, fontos, hogy valaki megírja, volt itt valami, amire büszkék lehettünk. Több mint három év után ez az első eset, hogy felemelem a szavam, és tiltakozom valami ellen, de ebben az esetben is az elv a fontos. Ha ebben az országban lehet kritizálni a miniszterelnököt vagy az államfőt, miért ne lehetne a polgármestert.” Elmondta azt is, a sajtóban a polgármester azt állította, ő alapította a lapot, ez Polka szerint nem igaz, a képviselő-testület határozott arról, hogy legyen lap, s polgári havilapként, nem pedig a polgármester lapjaként indította útjára a folyóiratot.

„Mint szerkesztőbizottsági tagot többen megszólítottak, miért nem adunk teret más véleményeknek is. Sokak szerint a lap egyoldalúan tájékoztat, túl ideális képet fest az eseményekről és történésekről. Például az én hat évvel ezelőtt, a város szívében épülő negyvenlakásos lakótelep kapcsán kritikus hangnemben írt cikkem sem jelenhetett meg a lapban” – közölte Polka.

Az ellenvélemény

A polgármester szerint a cikk, melyet nem engedett leközölni, sértette az ő személyét, és minden mondata támadható volt. Elmondta: a lépés előtt neves újságírókkal és jogászokkal konzultált, akik mind megerősítették, a lapot kiadó önkormányzat hivatalos képviselőjeként joga van visszatartani egy cikket.

„Ezt az írást nem volt értelme leközölni, mert már többször leírt állítások ismétlődtek benne, semmi újat nem tartalmazott, s egy lapnak az a feladata, hogy új információkkal szolgáljon” – közölte a polgármester. Sérelmezte azt is, hogy a cikk azt sugallta, a polgármester záratta be a kórházat, s ez szerinte hamis állítás. „Ezt az írást pontosan azok az orvosok írták alá, akik azzal, hogy decemberben lemondtak a funkciójukról, a kórház bezárását okozták. A megyei önkormányzat feketén-fehéren a lemondás tényével indokolta meg a kórház működésének ideiglenes felfüggesztését. Ráadásul a kórház hat vezető munkatársa közül ezt a levelet már csak hárman írták alá és a volt igazgató, Igor Kúdela, aki nagyon sokat ártott az intézménynek és az ügynek. Kúdela úr nem bírja elviselni, hogy három hónapos tehetetlensége után leváltottuk.”

Nagy szerint senki más nem gondolhatja komolyan, hogy ő vagy a képviselők tehetnek a kórház bezárásáról, mindenkinek megvannak a maga jogkörei, ő és a képviselők nem avatkozhattak a kórház ügyeibe. „A parlament is hibás, mert későn fogadott el fontos törvényeket, az állam is, mivel olyan biztosítókra bízta a finanszírozást, melyek egyike például havonta 1,6 millió koronát fizetett a zselízi kórháznak, miközben havi hárommillió értékben nyújtott szolgáltatást.” A polgármester szerint a zselízieknek már elegük van abból, hogy a lap hasábjain keresztül üzengetnek egymásnak az orvosok és a város vezetői.

„Többen mondták nekem, hogy legyen ennek már vége, szűnjön meg ez az adok-kapok” – jegyezte meg. A polgármester politikai támadásnak minősítette az ügyet, s Polkát izgága embernek nevezte, aki nem tudott beletörődni, hogy a legutóbbi önkormányzati választásokon nem lett városi képviselő. „Nyolc éve az én ötletem volt, hogy jöjjön létre a Zselízi Hírmondó; a képviselők megszavazták. Az eltelt időszak alatt soha nem tartottam vissza cikket, soha nem olvastam el előre, csak ha szóltak, hogy egy írásban vannak olyan állítások, melyekre válaszolni kell. Most megtettem mint felelős kiadó, s ennek nincsen köze a szólásszabadsághoz, ez nem volt cenzúra. A lapban lejött Ondrej Veiss volt igazgató valótlanságoktól hemzsegő írása, természetesen az azonnali válasszal. Az orvosok véleményének is többször helyt adtunk, úgy gondoltam, most már nem érdemes újra leközölni ugyanazt. S ha lejött volna ez a cikk, lehet, hogy bíróságon kellett volna felelniük az orvosoknak bizonyos állításokért – szögezte le Nagy. – Polka úr kritikája is megjelenhetett a következő számban, ez is bizonyítja, hogy nincsen cenzúra. A demokrácia alapjait ismerem, összevissza beszélni nem demokrácia, objektíven kell informálni arról, mi történik, nem kitalált témákkal előállni.”

Zselíz polgármestere szerint ez egy piti ügy, melyet egy olyan ember robbantott ki, aki nem szavahihető. Megjegyezte: ő mint polgármester évekkel ezelőtt reagált egy, az Új Szóban megjelent zselízi témájú cikkre, s az sem jelent meg a lap hasábjain.

Csak reagálni akartak

Pavel Polka azokat az állításokat, melyekben a polgármester az ő szavahihetőségét kérdőjelezi meg, nem kívánta kommentálni, ő mindig óvakodott a személyeskedéstől.

Jana Bezáková, a kórház volt főorvosa, aki szintén aláírta a cikket, elmondta: csak a polgármester állításaira reagáltak, semmi sértőt nem tartalmazott a cikk. A doktornő szerint eleve nem etikus, hogy a polgármester egy újságcikkre azonnal, még abban a lapszámban reagál. „Legalább a következő számot megvárhatta volna, nekünk egy állításunk sem jöhetett le a lapban kommentár nélkül. Minden volt vezető dolgozó egyetért a cikk tartalmával, csak szervezési okokból nem mindenki tudta aláírni” – közölte.

Igor Kúdela három hónapig, 2005 szeptemberétől december elsejéig volt a kórház megbízott igazgatója. Annak a Sanamed plus cégnek az alkalmazottjaként ismerkedett meg a kórház helyzetével, amely másfél évig állította, hogy fizetőképes, s többszörös szerződésmódosítás után sem tudott fizetni, ezzel sokak szerint nagy kárt okozott a kórháznak. Kúdela elmondta, nem érez felelősséget a történtek miatt, ő alkalmazottja volt a cégnek, nem volt tulajdonrésze, s elsőként mondta ki egy képviselő-testületi ülésen, hogy más megoldás után kell nézni, a Sanamed plus nem képes átvenni a kórházat. Pillanatnyilag Kúdela annak az Unipharmának az alkalmazottja, amely cégben igazgatóként a kórház egyetlen túlélési esélyét látta. Hangsúlyozta, az általa is aláírt cikk Nagy Géza állításaira kívánt reagálni, tehát nem született volna meg a polgármester helyzetértékelése nélkül.

„Ahogyan a polgármester reagált a mi előző cikkünkre, melyben összefoglaltuk a kórház bezárásáig vezető történéseket, úgy, ahogy mi láttuk, úgy akartuk mi is a saját szemszögünkből megvilágítani az ő szavait. Ez a cikk tényeken alapul, tények alapján igyekszünk megnevezni a valós történéseket, demokratikus, normális országban élünk, úgy gondolom, egy engem érintő újságcikkre jogom van reagálni, sem több, sem kevesebb nem akart ez az írás lenni, mint a véleményünk megfogalmazása. Minden egyes mondat mögött valós tények állnak, amit megéltem, ami megtörtént” – fejtegette a volt igazgató. Kúdela a főorvosok lemondása kapcsán megjegyezte, ezzel a lépésükkel a kórház vezető munkatársai szintén csak reagáltak a város volt vezetésének arra a döntésére, hogy őt visszahívják igazgatói funkciójából. Mivel ezzel nem értettek egyet, s úgy érezték, nem kíváncsiak a véleményükre a város vezetői, aláírás-gyűjtési akcióba kezdtek, s lemondtak tisztségükről. A polgármesternek arra az állítására, miszerint Kúdela sértett ember, a volt igazgató anynyit mondott, nem a sértettség a mozgatója tetteinek.

„Én ezalatt a három hónap alatt kidolgoztam a koncepciómat, benyújtottam a város vezetésének, ők ezzel nem értettek egyet, s két nap múlva a kórház be is zárta a kapuit. Mikor megkaptam igazgatói kinevezésemet, egy katasztrofális anyagi helyzetben lévő intézmény élére kerültem, az eladósodás mértéke egyre nőtt, a kórháznak nem volt aneszteziológusa, az új menedzsmentnek sikerült átmenetileg megoldani a helyzetet, s kerestük azt a szakorvost, aki hosszú távon is hajlandó lett volna szerződést kötni velünk. Teljes erőmmel azon voltam, hogy megtaláljam a kiutat ebből a kilátástalan helyzetből. Úgy kell elképzelni, hogy igazgatóként a harmadik postai küldemény, amelyet felnyitottam, az Általános Egészségügyi Biztosító levele volt, melyben közli, hogy két hónapos fölmondási idővel szerződést bont a kórházzal. Tudtam, csak akkor élhetjük túl, ha egy tőkeerős partnert keresünk; mi meg is találtuk, de a város minden alkalommal más véleményen volt, változtatta az álláspontját” – foglalta össze a történéseket Kúdela.

Nagy Géza több nyilvános fórumon is hangoztatta, nem hagyja egy koronáért elkótyavetyélni a kórházat. Kúdela szerint azonban ez esetben megmaradt volna a kórház. A város anyagi kára így is tetemes, ráadásul általános kórház valószínűleg már sohasem fog működni az egykori épületekben. „Ezt a cikket és az előzőt olyan emberek írták alá, akik valóban azt akarták, hogy megmaradjon ez a kórház – közölte Kúdela. – Mi csak föltettük a kérdést, ki a felelős a történtekért; ha ebben valaki magára ismer, az nem az én dolgom.”

A legutóbbi képviselő-testületi ülésen Bakonyi Pál javaslatára Soňa Valentová főellenőrnek határozatban adták feladatul a képviselők, hogy vizsgálja meg, törvényesen cselekedett-e a polgármester, mikor megtiltotta a volt főorvosnők – Katarína Šeböková és Jana Bezáková –, Demján Judit, a laboratórium vezetője és Igor Kúdela által jegyzett cikk megjelenését a Zselízi Hírmondó – Želiezovský Spravodaj nevű folyóiratban. A főellenőrnek az augusztusi képviselő-testületi ülésen kell beszámolnia a lefolytatott vizsgálatról.