Nem csak a főnök zsebére gondoltak

A takarékoskodás fontosságát lépten-nyomon hangsúlyozó főpolgármester nem tartja túlzásnak a 97 240 koronás fizetést, és a negyedévenként odaítélhető, maximálisan a háromhavi bér összegének 50 százalékáig terjedő jutalmat. „Az elmúlt négy évben változatlan fizetésért dolgoztam, mert nem tartottam tisztességesnek, hogy míg a város az anyagi csőd szélén áll, én emelést kérjek. Úgy érzem, eddigi munkámmal rászolgáltam a magasabb fizetésre, és örömmel tölt el, hogy a képviselők nagyobb vita nélkül megszavazták az indítványt” – állítja Trebuľa. A képviselők egyébként nem csupán főnöküknek, hanem saját maguknak is megszavaztak egy kis soron kívüli jutalmat, fejenként 9000 koronát, havi képviselői honoráriumukat pedig 3000 koronáról 5720 koronára emelték. Ha ezt az összeget nyolcvannal beszorozzuk, kiderül, hogy minden ülés után csaknem félmillió korona vándorol a városkasszából a képviselők számlájára.

A kassai városatyák minden bizonnyal megirigyelték a parlamenti képviselők munkakörülményeit, mivel internetes hozzáféréssel ellátott hordozható számítógépekre is igényt tartanak. A magisztrátus szóvivője szerint a laptopok ugyan csaknem hárommillió koronába kerülnének, ám hosszú távon megtérülne a befektetés, mivel így nem kellene nyomtatott formában rendelkezésre bocsátani az ülések anyagát. Az idei költségvetés természetesen nem számolt ezzel a kiadással. Az említett összeget ezért a rendelkezésre álló pénzből kell kigazdálkodni, mivel a képviselők megszavazták a számítógép-vásárlást. A laptopokat a tervek szerint kölcsönkapják a városatyák, azaz a választási időszak végén vissza kell szolgáltatniuk őket.

Az általunk megkérdezett kassaiak körében mindez enyhe roszszallást váltott ki. „A legtöbb képviselőnek eddig is volt internet-hozzáférése, ha máshol nem, a munkahelyén” – véli Benyák Károly kereskedő. Szalánci Sarolta nyugdíjas irreálisan magasnak tartja a főpolgármester fizetését. „Nem helyes, hogy ekkora a különbség munka és munka között. Tizenhat éves koromtól dolgoztam, életem nagy részét három műszakban gürcöltem végig egy varrodában. Mindig becsületesen végeztem a munkámat, nem lógtam, nem betegeskedtem. Meg sem merem mondani, mennyi a nyugdíjam, de ha a lányaim nem segítenének anyagilag, nem tudnék megélni.” Bezinsky Éva pedagógus hét éve tanít egy gimnáziumban, fizetése nem éri el a tizenháromezer koronát. „Esténként egy kozmetikai cég termékeivel házalok, másképp nem tudnánk megélni. A férjem szintén tanár, és ketten együtt sem keresünk annyit, hogy gond nélkül meg tudjunk élni két kisgyerekkel. Nem tudom elképzelni azt a munkát, amelynek ellenértéke havi százezer korona. Szerintem ebben az országban senki sem érdemel ennyit” – véli a fiatal pedagógus.