Nem alamizsnát várnak a kormánytól

A Pilisvörösvár és Budapest között tüntető gazdák a tűz körül beszélgettekSomogyi Tibor felvételeA szolidaritás ugyanis azt a magabiztosságot is kifejezheti, amikor egy erős háttérrel rendelkező fél együttérzéséről és erkölcsi támogatásáról biztosítja a kevésbé erőseket. Ebben a helyzetben azért talán érdemes lenne rögzíteni azt, hogy a romokban heverő magyar agrárpiacon minden mezőgazdasági termék felvásárlási ára – ha csekély mértékben is – magasabb, mint Szlovákiában. Nem biztos, hogy ez az uniós csatlakozás előtt alapvető biztonságot jelent a szlovákiai gazdák számára.

Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke elmondta, hogy a magyar gazdák a rendszerváltás óta eltelt időben soha még ilyen egységesek, elszántak és céltudatosak nem voltak, mint a mostani demonstrációk idején. Hangsúlyozta: az eredetileg a hét végéig tervezett megmozdulások politikamentesek és szektorsemlegesek voltak, ami annyit jelent, hogy az agrárium minden ágazata részvételével hívta fel a kormány figyelmét arra a tarthatatlan helyzetre, amelynek kialakulásához alkalmatlansága miatt legnagyobb mértékben maga az agrártárca viseli a felelősséget. Az elnök elmondta azt is, hogy míg Nyugat-Európa államaiban a mezőgazdasági termelők jelentős állami támogatással állítják elő a termékeiket, mely termékek bekerülnek a magyar piacra is, addig szerinte a magyar kormány támogatása kimerül az ígérgetésekben. Mint mondta, nem egyszeri támogatásnak mondott alamizsnát várnak a kormánytól, hanem az uniós gazdákkal szembeni esélyegyenlőség megteremtését, mert a mostani állapotok alapján a magyar gazdák ebben a piaci versenyben teljesen kiszolgáltatottakká és esélytelenekké váltak az agrártárca hibás döntései miatt.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal kedden folytatott tárgyalások egyik szünetében a MAGOSZ elnöke még arról tájékoztatott, hogy a gazdákat segítő intézkedési csomagtervről folytatott megbeszélések valószínűleg kimozdulnak a holtpontról azáltal, hogy a pénzügyminisztérium ígérete szerint anyagiakban nagyobb mozgásteret biztosít az agrártárca számára, ugyanakkor a tejfeldolgozók továbbra sem voltak hajlandók megadni a gazdák által szorgalmazott 68 forintos garantált árat. Jakab István elmondta azt is, hogy tárgyalásaik fő irányvonalát a piacvédelem, a törvényekkel alátámasztott piacszabályozás, a veszteséges termelés feltételeinek javítása, valamint a multinacionális cégek által forgalmazott élelmiszerek minőségellenőrzése határozza meg. Ez az utolsó esélyünk arra – mondta kedden a MAGOSZ elnöke –, hogy a magyar agrártársadalom a hagyományaihoz méltó feltételekkel lépjen be az Európai Unióba.

A magyarországi sajtó a gazdademonstrációkkal kapcsolatosan több esetben olyan híreket közölt, hogy a magyar közvélemény jelentős része elítéli a mezőgazdák tiltakozó megmozdulásait. Nos, az ott-tartózkodásunk idején szerzett tapasztalataink épp az ellenkezőjéről győztek meg bennünket. Az autósok kivétel nélkül biztatták a tűntetőket, ki szóval, ki ütemes dudálással. Szép számmal voltak olyanok is, akik megálltak és elbeszélgettek a tiltakozókkal. Az időjárás viszont egyértelműen a gazdák ellen fordult, hiszen előbb ónos, majd havas eső esett, ami a későbbiek folyamán átcsapott havazásba. A Pilisvörösvár és Budapest között tüntető gazdák a tűz körül beszélgettek, előttük megterített asztal, a hangulat pedig korántsem volt olyan, mintha tevékenységüket a harag irányítaná; pontosan tudják, hogy mit akarnak.

Vígh Ferenc solymári gazda úgy vélekedik, hogy az uniós felkészülés területén nem a magyarországi gazdák maradtak le, hanem a kormány nem biztosította azokat a feltételeket, amelyek a gazdálkodókat megillették volna. „Ha az uniós szükségletek szempontjából vizsgálódunk” – vélte –, „egyértelmű, hogy az EU-nak nagyobb szüksége van a volt kelet-európai államokra, mint ezeknek az országoknak az EÚ-ra. Az unióban már bent levő államoknak piacra van szükségük, s a fejlett nyugati mezőgazdaságnak szintén piac kell ahhoz, hogy tovább tudjanak termelni. Ehhez olyan területekre van szükségük, amelyek piacot jelentenek, Magyarország pedig nem csupán a mezőgazdaság, hanem az ipar területén is kiszolgáló módon teljesíti ezeket a feltételeket. A rendszerváltozás után a legjobb ipari létesítmények kerültek a nyugati cégek tulajdonába, amelyeket tudatosan tönkretettek és bezárták őket, most pedig ugyanez a sors vár a mezőgazdaságra is.”

„Megtiszteltetés számunkra hogy a szlovákiai gazdák együttéreznek velünk, de valamelyest ismerve a ő körülményeiket is, nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan hasonló sorsra jutnak, mint mi” – vette át a szót Schefer Mihály, a pilisvörösvári demonstráció főszervezője. Az, hogy ők béketűrőbbek, vélhetőn annak tudható be, hogy nincs valós érdekvédelmi szerveződésük, persze az sem zárható ki, hogy sokkal jobban felkészültek az unióhoz való csatlakozás minden várható csapdájára, mint a magyarországi mezőgazdák. Mi sem most, sem máskor nem akarunk mást, csak azt, hogy a földünkből, az általunk termelt növényekből és az istállóinkban tenyésztett állatokból megéljünk. Ehhez nincs szükségünk sem lengyel húsra, sem kínai fokhagymára, sem brazil borra vagy akár olcsó szlovák tejre sem.” Schefer Mihály elmondta azt is, hogy náluk, Budapest környékén, egészen mások a földviszonyok, mint az Alföldön, vagy akár Veszprém megyében, ők inkább a nagyobb termelői térségek iránti szolidaritásuk miatt csatlakoztak a demonstrálókhoz.

„Ebben a régióban” – folytatta Vígh Ferenc – „inkább növénytermesztéssel foglalkozunk, de a tájegységek termelőit nem lehet egymástól elválasztani, mert valamilyen szinten egymáshoz kötődnek. Amikor azt mondjuk, hogy a jelenlegi mezőgazdasági minisztérium alkalmatlan a mezőgazdaság irányítására, akkor ez alatt azt értjük, hogy elmulasztották az egyes ágazatok koordinálását. Az állam magára hagyta az embereket, hitelt ugyan biztosított a túlélésre, de ezt a hitelt a gazdák már nem tudják miből visszafizetni. Mi mindannyian úgy látjuk, hogy a magyar kormány kizárólag a nemzetközi elvárásoknak kíván megfelelni, a nemzeti érdekeket pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Ezután, amikor már a hazai termelőket tönkretették, akadályok nélkül jöhet be a nyugati áru, a honi gazdák pedig földönfutóvá válnak a saját földjeiken, esetleg elmehetnek cselédnek a betelepülő nyugati vállalkozókhoz. Véleménye szerint egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a magyar parasztok elhagyják a földjeiket és nyomorúságukban rákényszerülnek, vagy rákényszerítik őket arra, hogy a földjeiket eladják a gyarmatosítóknak” – panaszolta a Vígh Ferenc.

Beszélgetésünk során természetesen szóba kerültek a mindenütt lesben álló dán sertéstenyésztők is, ezzel kapcsolatban az egyik hozzánk csatlakozó gazda úgy vélekedett, hogy a dánoknak otthon már elfogyott az életterük, a kényszer viszi rá őket arra, hogy Kelet-Európa irányába terjeszkedjenek, mert – dániai tapasztalatai alapján mondta – ott már annyira túlterhelt a föld vékony termőrétege, hogy a megtermelt trágyát egyszerűen nem tudják hová elhelyezni. A földekre nem szórhatják, mert így is szinte trágyán termelnek, akkora a feleslegük, s az ottani nemzeti kormányzat akkora összegekkel támogatja a sertéstenyésztés felszámolását, illetve külföldre való telepítését, hogy abból Magyarországon, Szlovákiában, de másutt is komplett, működő sertéstelepeket vásárolhatnak, mégpedig olyanokat, amelyeket a mi gazdáink már az uniós normáknak megfelelően építettek meg, csak éppen nem lesz miből üzemeltetniük. „Ne gondolja senki, hogy mi azért állunk itt, mert éhezünk és fázunk, hanem azért, mert féltjük a gyermekeink és a magyar mezőgazdaság jövőjét. Ezért vagyunk most itt, s emiatt maradunk addig, amíg a kormány garanciákat nem biztosít arra, hogy a magyar paraszt egyenlő eséllyel induljon legalább itthon, mondjuk a dánokkal, vagy a franciákkal” – mondta a gazda.

Németh Ferenc csatlakozva az elmondottakhoz még hozzátette: végtelenül sajnálatosnak tartja azt, hogy annak idején A V4-ek a mezőgazdaság területén nem dolgoztak ki közös cselekvési programot. „Mert, ha akkor mi együtt lépünk fel a Nyugattal szemben és együtt harcoljuk ki azokat az előnyöket, amelyek a csatlakozásból származhatnak, sokkal nyugodtabban várhatnánk az csatlakozás időpontját.”

Pethő Zoltán pápai állattenyésztő elmondta, hogy az olcsó szlovákiai tej behozataláról csak a szóbeszéd szintjén értesült, az ő információi azt támasztják alá, hogy a behozott tejet, azonnal továbbszállítják a volt Jugoszlávia államaiba. Pethő Zoltán, aki 3300 tehenet tart a tej felvásárlási árával kapcsolatban közölte, hogy az utolsó év az, amikor már tarthatatlanná vált a helyzet, mert nincs olyan magyarországi gazda, aki az eddigi felvásárlási árak szintjén tudna tejet termelni. Mivel az ő cégük nagy, az eddigi állapotok között talán még néhány hónapot elvészelnek, de ha a folyamat nem áll meg, minden termelő és minden tenyészet halálra van ítélve. Az állattenyésztő arról is beszélt, hogy Győr-Moson-Sopron és Veszprém megye erősen rákötődött a tejtermelésre, ezért az ottani tenyésztők különösen veszélyeztetett helyzetbe kerültek, mert több ezer embernek ez az egyetlen megélhetési forrása. Ha nem a saját tenyészetét veszi alapul, hanem például a Nemesszalókit, amely a termelési színvonal szempontjából Magyarország első számú tehenészete, ők is igen nagy bajban vannak, hiszen minden liter tejen 10-15 forint veszteséget állítanak elő.

Pethő Zoltán a tárgyalásoktól azt várta, hogy az agrárminisztérium olyan szintű piacszabályozást produkál, amely nyereségessé teszi a tenyészeteket. Erre némi remény is mutatkozik, mivel a tárca végre belátta, hogy nem a költségvetés keretein belüli sakkozással kell orvosolni a jelentkező problémákat, hanem más források beállítása szükséges ahhoz, hogy a termelők talpon maradhassanak. Pethő Zoltán elmondta azt is, hogy a demonstrációk előkészítésekor minden lehetőséget elemeztek, s azért döntöttek a félpályás útlezárások mellett, mert úgy vélték, nagyobb erkölcsi ereje van a tüntetés ilyen formájának, mint a teljes útlezárásoknak, s ezt tartották tisztességesnek a közlekedés vétlen résztvevőivel szemben. Ma már kimondható, hogy helyesen döntöttek, mert a demonstráció sehol nem vezetett provokációkhoz, összetűzésekhez, sem zavargásokhoz. Végezetül a gazda annak a reményének adott hangot, hogy, ha sikeresen befejeződnek a tárgyalások, akkor a mezőgazdasághoz kötődő érdekvédelmi szervezetek vezetői egy asztalhoz ülnek, s egyetlen olyan érdekvédelmi szerveződést hoznak létre, amely nem az ágazatok közötti rivalizálást, hanem a magyar parasztok érdekeit képviseli majd a mindenkori kormánnyal szemben.

Végre megszületett az agrárbéke

Budapest. Eredményesek voltak a tárgyalások a gazdák és a magyar agrárminisztérium között, a szerdán este megkötött megállapodás mindhárom problémás ágazatra – a tejre, a sertésre és a baromfira – vonatkozik. A megállapodás aláírását segítette az a tény, hogy Szanyi Tibor, az agrártárca államtitkára konzultációt folyatott több áruházlánc vezetőjével, amelynek nyomán négyen, a Spar Magyarország, a CBA, az Auchan és a Metro vállalta, hogy azonnali hatállyal megszünteti a „reggeli italnak” nevezett tejimitátumok forgalmazását. Ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy ez a termék nagyban közrejátszott a magyar tejpiac szétzilálásában. A megállapodás révén a gazdálkodók több milliárd forintos többletforráshoz jutnak, valamint olyan járulékos intézkedések lépnek életbe, amelyek a termelők gazdasági tevékenységének feltételeit tovább javítják. A gazdák a megállapodás szerint nem demonstrálnak tovább, és elmarad a mára tervezett nagygyűlés is. (MTI)