Néha a papagájok veszik a szárnyaik alá

December végén olvashatták cikkünket arról, hogy Bartalos Gábor madáretetőt helyezett el a nádszegi templomkertben. Az akkor készült beszélgetés során tudtuk meg, hogy riportalanyunk madártenyésztő is.

Családi minta

Elmondása alapján beleszületett a madarak világába, hiszen nagyon sokat jártak a családdal a természetbe, a falu határában tett kerékpáros túrák során alkalma volt megfigyelni a vadmadarakat, illetve nagynénjének férje is madártenyésztéssel foglalkozott.

„Eleinte kisebb madarai voltak, például zebrapintyek, hullámos papagájok, később a nagyobb méretű nimfapapagájokkal is foglalkozott. Miután meghalt, két barátommal elkezdtünk érdeklődni a papagájok iránt. Tizenévesek voltunk, amikor rendszeresen járni kezdtünk a nyitrai börzére, ahol egyre több tenyésztővel megismerkedtem, köztük Bodó Róberttel, a madártenyésztők bősi egyesületének elnökével. Csatlakoztam az egyesülethez, amely minden ősszel megszervezi Szlovákia második legnagyobb kisállat-kiállítását. Ezeken rendszeresen részt vettem, majd úgy döntöttem, egy madárfajra, a törpepapagáj tenyésztésére specializálódom. Kapcsolatba kerültem magyarországi tenyésztőkkel, majd egy cseh tenyésztővel. Nem telt bele sok idő, mire a brünni törpepapagáj-tenyésztők klubjának vezetőségi tagja és a magyar, a szlovák és a cseh tagok közötti kapcsolattartó lettem, és nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki közöttünk”

– mondta el a kezdetekről.

Külföldi példák

Bartalos Gábor kifejtette, mennyire érdekes és tanulságos volt először részt venni a csehországi klubkiállításon.

„A törpepapagáj-tenyésztők legelismertebb képviselőivel találkozhattunk, például a minden évben Belgiumban megrendezett világbajnokság szervezőivel. Az ő hatásukra vettünk részt 2019-ben a BVA világversenyen Belgiumban, ahová az európai országok résztvevőin kívül például Brazília, Indonézia és Thaiföld papagájtenyésztői is rendszeresen ellátogatnak. Akkor döbbentem rá, mekkora különbségek lehetnek a törpepapagájok között, sokkal szebb példányokat láttam a bajnokságon, mint amilyeneket itthon. Jobban beleástam magam a témába és elkezdtem sokkal tudatosabban a minőségre odafigyelni, ami azt jelenti, hogy erősebb, nagyobb, szebb rajzolatú és tollazatú papagájokat igyekeztem nevelni. Ezt leginkább a vérvonal állandó frissítésével lehet elérni, vagyis rendszeresen vásárolok minőségi költő madarakat, tojókat és hímeket egyaránt, például Hollandiából, Portugáliából, Belgiumból, Spanyolországból vagy Franciaországból. Az is nagyon fontos, mivel tápláljuk őket, és hogy gondoskodjunk a vitaminellátásukról. A kicsik és a tojók tojásos eleséget kapnak, amely fehérjében gazdag táp”

– részletezte.

Kiállításra szánt egyedeket tenyészt

A nádszegi tenyésztő számára az is fontos, hogy ne költsenek egész évben a madarak. Novemberben kezdi a tenyészévet és áprilisban be is fejezi. Ezalatt kétszer költenek a papagájok, nyáron pedig megpihennek a költőpárok, hiszen nagyon megterhelő számukra a költés.

„Nyáron átvedlik a tollazatukat és felkészülnek a kiállításokra, amelyek általában nyár végén kezdődnek. Az A és az M kategóriás madarakkal járok a kiállításokra, vagyis a kicsikkel és az egyévesekkel. Mindegyik példányról pontos nyilvántartást vezetek. A papagájok általában maguk választanak párt, ritkábban én alakítok ki költőpárokat, de ez nem mindig szerencsés. Az a tojó ugyanis, amelyik még nincs felkészülve a költésre, annyira agresszívvé válhat, hogy megöli a hímet. A párok általában hűségesek egymáshoz, együtt nevelik fel a fiókákat. Az odújukban zárt fészket készítenek fűzfavesszőből, amihez az ágacskákat én szedem nekik és vágom fel nagyjából 20 cm hosszú darabokra. Az az ideális, ha 3-4 tojásnál nincs több egy fészekben, mert így jobban tudják táplálni a kicsiket, szebben fejlődnek, de akkor sem avatkozom közbe, ha ennél többet raknak”

– fejtette ki.

Kikapcsolódás madárcsicsergéssel

A kérdésre, hogy mi a szép a madártenyésztésben, Bartalos Gábor azt válaszolta, feltöltődik a papagájokkal való törődés során.

„Ha egy húzós munkanap után kimegyek hozzájuk és csak elkezdem nézegetni őket, már az is örömmel tölt el. Olyankor mindig megfigyelem, melyiket szeretném megtartani költésre, elképzelem, milyenek lesznek, ha megnőnek, hallgatom az éneküket. Sokszor előfordult, hogy egy rossz időszakban a madarak mozdítottak ki a mélypontról. Ami igazán megfogott az egészben, hogy minél tökéletesebb példány szülessen, legyen szép rajzolata, testformája, színe, tollazata. Ha meglátok a fészekben egy kis fiókát, amelyikről már akkor tudni lehet, hogy szép madár lesz belőle, az leírhatatlan öröm számomra. Sosem érzem nyűgnek a munkát körülöttük, teljesen ki tudok kapcsolódni a feladatok elvégzése közben, és nem is a pénz motivál, kizárólag hobbiként tekintek erre a tevékenységre, csak szívvel-lélekkel érdemes csinálni”

– hangsúlyozta.

Járjunk nyitott szemmel

Bartalos Gábornak egészen kicsi korától kezdve volt lehetősége arra, hogy a vadon élő madarakat is megfigyelje. Nádszeg környékén szerinte gyönyörű flóra és fauna van, most is sok időt tölt a Kis-Duna és a Fekete-víz partján és a határban.

„Szüleimmel és a testvéremmel rengeteget jártunk ki. Mindig találtunk olyan madarat, amit meg kellett menteni, mert kiesett a fészekből. Volt szarkánk, Lujzának hívtuk, a fülesbaglyunk Hobó volt, az egerészölyvünk nevére már nem emlékszem. Iskola után mindig egy barátommal a Páhóban, vagyis a Kis-Duna egyik holtágánál játszottunk, bunkert, tutajt építettünk, horgásztunk, az volt a mi Tüskevárunk. Ahogy felnőttünk, elváltak útjaink, de a természet szeretete megmaradt, az erdei pinty vagy a fülemüle hangját mindig megismerem. Nemrég sasfészket fedeztem föl, de nagyon szívesen nézem a hollókat is. Amint az időm megengedi, odúkat szeretnék készíteni és kirakni a környéken, hátha kicsit megnövekedhet a cinkék száma. Ha csak néhányan követnék a példámat a faluban, akár csak egy-két odút kitennének a kertjükben, biztos vagyok benne, hogy segíthetnénk a madaraknak abban, hogy többet költhessenek. Az unokatestvérem nemrég kitett egy madáretetőt a parkba, amibe szürkehátú légykapó épített fészket. Ebből is látszik, hogy nem kell nagy dolgot tennünk azért, hogy szebb környezetben éljünk. Azt is fontos tudatosítanunk, hogy mindig összefüggésekben kell gondolkodnunk. Ha például valaki mérget helyez ki a túlszaporodott egerek, rágcsálók miatt, gondolnia kell arra is, hogy egyetlen mérgezett egér egy egész gyöngybagoly családot kiirthat, ha a tojó a fiókáinak adja. Ehelyett ki lehet azt is próbálni, hogy a repce- vagy hereföldre T alakú állványt szúrunk le, amire rászállhatnak a ragadozó madarak és rengeteg kártevőt elpusztíthatnak. Nyitott szemmel kell járnunk, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő világ szépségeit”

– zárta gondolatait Bartalos Gábor.