Negyven éve kapott Oscar-díjat

Az interneten Kadár János filmrendezőről kerestem egy fotót, s bizony gyakran botlottam Kádár János politikus nevébe. Bár nem ez volt az, ami zavart, hanem inkább az, hogy a keresőprogramban átlagban tíz cím közül, jó, ha egy szólt szlovák nyelven Ján Kadárról. Az összes többit angol nyelven írták. Csalódásom oka nem az idegen nyelv volt, hanem mert úgy látszik, a világhírű Oscar-díjas filmrendezőt a tengeren túl sokkal jobban ismerik, mint idehaza. Rozsnyón, ahol nemrég emléktáblát avattak tiszteletére, eddig még alig hallottak néhányan felőle, holott ebben a városban töltötte gyermek- és ifjúkorát. Bár 1918-ban Budapesten született, számára mégis ez a kisváros jelentette a legtöbbet. Bizonyítja ezt az az igyekezete is, hogy az 1965-ben Oscar-díjat nyert alkotását, az Üzlet a korzón című filmet éppen Rozsnyón szerette volna forgatni. Ezt a tervét azonban az akkori városvezetés nem tartotta jó ötletnek, s ezért Kadárnak más helyszínt kellett választania. ĺgy lett a film helyszíne Szeben, az a város, ahol Csontvárynak patikája volt.

Kadár János karrierje

Eredetileg jogot tanult, de 1938-ban beiratkozott Karol Plicky pozsonyi fotográfiai és filmiskolájába. Kadár zsidó származása révén maga is megélte a náci munkatábort, s emiatt a Pozsonyi Filmakadémián folytatott tanulmányait sem fejezhette be. Munkássága a második világháború után indult. Eleinte asszisztensként dolgozott, majd kisfilmeket rendezett. Ezután Prágába ment, ahol találkozott Elmar Klos filmrendezővel. 1952-től a szigorú cenzúra ellenére együtt rendeznek és írnak a társadalmat cinikus hangvétellel kifigurázó dokumentumfilmeket. Még a díjnyertes alkotásuk előtt rendeztek egy filmet, A halál neve Engelchen címmel, amely a Moszkvai Filmfesztivál és a Los Alamos Béke Fesztivál díját nyerte el. A következő alkotásuk, az Üzlet a korzón Oscar-díjas lett. Ezután az 1968-as szovjet invázió akadályozta meg őket abban, hogy tovább dolgozzanak. Filmjüket húsz évig nem vetítették itthon. Míg Kadár Bécsbe, majd onnan az Egyesült Államokba szökött, Klos Csehszlovákiában maradt, ám dolgozni nem tudott, ezért inkább nyugdíjba vonult. Kadár az Amerikai Filmintézet elnöke volt haláláig, 1979-ig.

Üzletbe zárt titok

A nagysikerű film a nácikkal szövetséges Szlovákiában játszódik, egy igaz történetet dolgoz fel. Az árjásítás során egy zsidó özvegyasszony boltjába kijelölik Tono Brtko egyszerű asztalost üzletvezetőnek. A tiszta lelkű Tono csak színleg fogadja el ezt az abszurd eszmét, barátság szövődik közte és az öreg zsidó asszony között, és minden igyekezetével próbálja eltitkolni az imáiba menekülő, süket öregasszony előtt a valóságot. Vajon meddig tartható még titokban mindez abban az üzletben, amely a város főterén áll, a korzón, miközben odakinn egyre hevesebben és látványosabban folyik a zsidóüldözés? Csak addig, amíg jönnek a zsidótörvények, és Tono pánikba esik. Megtörik, s majdnem elárulja Lautmannovát. Akaratlanul bár, de a halálát okozza az öregasszonynak, s mikor rádöbben tettének súlyosságára, már késő.

Oscar-díj

A film mint a legjobb külföldi alkotás kapott Oscar-díjat. Tono Brtko asztalos szerepét Josef Kroner játsza, az öreg zsidó asszonyt pedig Ida Kamińská lengyel színésznő. Amikor a rendező szereplőket keresett, Kronert már az első meghallgatás után felvette. A filmbeli Heinrich Lautmann özvegyének szerepét pedig szinte testre szabottan kaphatta meg Ida Kamińská, az a lengyel színésznő, aki a Varsói Zsidó Színházat 60 évig igazgatta. Lánya annak az Ester Rachel Kamińskának, aki a színházat 100 évvel ezelőtt megalapította. Ráadásul a zsidó üldöztetést saját tapasztalatai alapján játszhatta el.

Maga Kadár is úgy nyilatkozott 1966-ban a New York Herld Tribune-nek, hogy ezt a filmjét érzi magához a legközelebb állónak. Bár Klosszal egyenrangú partnerek voltak, ezúttal Klos szabad kezett adott neki. Klos tudta, Kadár nem a hatmillió zsidó sorsán keresztül akarja bemutatni a történelmet, hanem az apjának, az apja barátainak, az anyjának és az ismerőseinek a sorsán keresztül. Nem általánosítani akart, hanem érzésekkel teli filmet készíteni. Ladislav Groman novellája, amelynek eredeti címe A csapda, s később kapta az Üzlet a korzón címet, e két emberen keresztül mutatja be a 40-es éveket. Bár a finom humor állandóan jelen van a filmben, a néző is és a novella olvasója is tudja, a szereplők élete ingoványon áll. A film a szlovák fasizmus különféle megnyilvánulási formáit ábrázolja minden társadalmi rétegben és szinten. S mivel egyes emberi karaktereket mutat be, ráhúzható bárkire a világon.

Kadár szerint a film forgatása közben az emberek Sabinovban rendkívül segítőkészek voltak, és segítettek a részletek összerakásában. „A helyi lakosok csodálatosak voltak. Fegyelmezettek és becsületesek a mindennapi munkájukban, és a forgatások idején statisztaként is. A hétköznapi emberek úgy játszottak a filmben, hogy nem is játszottak”. Szeben, ez a kisváros a hasonló házaival és főterével lépten-nyomon Rozsnyót juttatja az ember eszébe. Ebből is az érződik, hogy Kadár János mennyire ragaszkodott gyermek- és ifjúkora színhelyéhez. Ezektől az emlékektől filmjében sem tudott, és nem is akart szabadulni. Mindezek ellenére Rozsnyón nem sokan voltak kíváncsiak az Oscar-díjas filmre.