Negyedik Lármafa-találkozó Szent László nyomában

A középkori Magyarországon Szent Lászlónak 150 templomot szenteltek. Ez a szám érzékelteti azt a kiemelkedo szerepet, amelyet Szent László játszott a magyar nép képzeletvilágában és az egyházban, különösen a határvidékeken. Már száz évvel a szentté avatása után legendák sorát lelhetjük fel róla. A király sírjánál gyógyulások, csodák történtek, ezért a Szentszék vizsgálata után 1192-ben szentté avatták. A legsúlyosabb eskünek számított az, amit Szent László fejére tettek. Ereklyetartó szobrának arcvonásai éltek az ország minden részérol Váradra zarándokolók emlékezetében, a szobrokban és a falfestményeken. Ezért van az, hogy szinte minden ránk maradt falfestményen megegyezik Szent László arcának és alakjának ábrázolása.

A IV. Lármafa-találkozó Rozsnyótól Kassáig kereste fel azokat a helyeket, ahol Szent László alakja falfestményeken vagy akár bizonyos helyekhez kötodo legendákban még fellelheto vagy bizonyíthatóan megvolt. A túl surure sikeredett programsorozatból azonban sajnálatos módon kimaradt néhány, de lényeges Szent Lászlót ábrázoló freskó megtekintése: nemcsak a rimabányai és a karaszkói falfestmények, hanem a Rozsnyóhoz közeli Rákos és Csetnek középkori freskói is. A találkozó elso, Szent László-i nyomokat magán viselo állomása Hárskút volt, ahol az Árpád-kori katolikus templomban valaha létezett Szent László festményrol lehet tudni, azonban az már elpusztult. A további freskókból csupán apró felületek látszanak, amelyek a kedvezobb anyagi feltételeket várják, hogy végre megmutatkozhassanak. Hárskúton ökumenikus istentisztelettel emlékeztek, és buzdították a nyelvhatáron vagy szórványban élo magyarokat a megmaradásra. A következo úti cél Derno volt, ahol a Csemadok újjáalakulásának 50. évfordulója alkalmából emelt kopjafát, a 48-as emlékmuvet és a katolikus templomot tekinthették meg. A lucskai romtemplomnál tett látogatás után Barkára érkeztek az erdélyi vendégek, ahol díszkapuval fogadták oket. Az újkenyér ünnepével és az aratással kapcsolatos szokásokat mutatta be a helyi folklórcsoport. Innen a csapat a Szádeloi-völgybe zarándokolt, amelynek természeti szépségeit Gordon László, a Gömör-tornai Karszt legjobb ismeroje mutatta be. Debrodön a Szent László-forrásnál, pihent meg a csapat, ahol a legenda szerint a király menekülés közben ráugratott egy kore, és abból víz fakadt. A debrodiek a több mint egyórás musorukban a magyar történelem jeles eseményeit jelenítették meg valóban élvezetes eloadásban. Másnap Kassán a delegáció magyar misén vett részt a Szent Erzsébet dómban, és megtekintették a nagyságos fejedelem, Rákóczi sírboltját és a rodostói házat. Süli János, Kassa Óváros polgármestere beszámolt a vendégeknek az önkormányzati munkáról, Kollár Péter, a Thália Színház igazgatója a szlovákiai magyar színházak helyzetérol, Mihályi Molnár László tanár pedig a kassai oktatás és közmuvelodés történetérol tájékoztatta a vendégeket, s nem maradt el a Thália Színház eloadása sem. Az erdélyi pedagógusok, lelkészek, muzeológusok, írók civil szervezetek vezetoi, közmuvelodési dolgozók nevében Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának és a Julianus Alapítvány elnöke foglalta össze a IV. Lármafa-találkozó hozadékát. A találkozó üzenete egy Szent László legendából indul ki, amikor László herceg, a késobbi király és Szent a leányrabló kuntól Cserhalomnál visszaszerezte az elrabolt leányt, egy leendo anyát, aki majd továbbadja az anyanyelvet gyermekeinek. „Korunk modern világában, a Kárpát-medence peremterületein újra kérdésessé vált anyanyelvünk fennmaradása. Szükség van hát arra, hogy felkészítsük a magyarságot védelmére” – olvasható a IV. Lármafa-találkozó üzenete.