Napokig fejtörést okozott egy eltörött vízvezeték

Az alábbi eset kapcsán az a szakállas vicc jutott az eszembe, amelynek lényege, hogy a szocialista építőiparban általában vagy deszka nem volt, vagy kalapács, és amikor mind a kettőt beszerezték, elfogyott a szög. Állítólag azért, hogy a cégnél mindenki fontosnak tűnjön. Ennek a szemléletnek azonban sokszor a munkások itták meg a levét, mert a lemaradásokat gyakran a hétvégéken pótolták.

A vicctől eltérően a valós eset egy csöppet sem nevetséges. Vízkereszt után csontdermesztő hideg ült a tájra, a Gortva-menti falvakban reggelenként mínusz 27 fokot is mértek. Dobfeneken nehezítette a helyzetet, hogy megfagyott a központi vízvezeték. Az lett volna az igazi csoda, ha nem fagy meg, hiszen a nyári javítások után a szerelők a híd lábánál a vezetéket körülbelül másfél méteren elfelejtették földdel betakarni. A vízvezetéket a gáz vezetésével megbízott zsolnai üzem rongálta meg ásás közben és az is javította meg.

Mivel a nyári mulasztás nem derült ki azonnal, a falu polgármestere vasárnap reggel a meghibásodást jelentette a rimaszombati vízműveknek. Közben a helybeliek megtalálták a megfagyott szakaszt és benzinlámpával kiolvasztották, a víz megindult, de a nyomása fokozatosan csökkent. Délutánra a falu ismét víz nélkül maradt, a polgármester pedig hétfőn jelentette az esetet az illetékes részvénytársaságnak. Dél tájban Rimaszombatból megérkeztek a vízművek szerelői, akik a bejelentés alapján a szivattyú meghibásodására gyanakodtak. Egy nagyteljesítményű pumpát hoztak magukkal, hogy azt a rossz helyébe beszereljék és gyorsan végezzenek a munkával. De nem a szivattyúval volt a baj. Megállapították, hogy valahol a föld alatt eltörött a fővezeték, azért nincs nyomás mert elszökik a víz. Kedden nem volt kompreszszor, nem szálltak ki a helyszínre, szerdán beméréseket végeztek, majd a főút szélén ástak egy gödröt, de nem találták meg a törött vezetéket. Csütörtökön reggel Jozef Oravec, a cég vízvezetékek felügyeletével megbízott vezetője kérdésünkre elmondta: „Ha tudnám, hol tör ki a víz, megmondanám és meg is javíttatnám. Sajnos nem tudom, műszereink tegnap mutattak valamit, ma kimegyünk és folytatjuk az ásást.”

Valóban, napközben minden úgy történt, ahogy azt a főnök reggel elmondta: a munkások ástak egy másik gödröt, de mivel ott is jó állapotban volt a cső visszatakarták és elmentek. „Mi mást tehetnének, ők olyan műszerekkel dolgoznak, amilyeneket a kezükbe adnak – jegyezte meg megértően egy helybéli. Valóban, a munkások igyekezetére és akarására nem is lehet panasz.

Egyébként a cégnek meglehetősen sokba kerülnek ezek a tapogatózások, a munkások bérezése és az egyéb kiadások. Az út Rimaszombatból és vissza körülbelül hetven kilométer és a munkásokat szállító szekrényes tehergépkocsin kívül az ásáshoz minden alkalommal egy autóbágert is küldtek.

Amikor ez a riport íródott, még nem lehetett tudni, sikerült-e megjavítani a csőtörést. Jozef Oravec szerint részükről nem történt mulasztás, ők igyekeztek kijavítani a hibát, de a tulajdonukban lévő műszer nem jelez pontosan, azért nem találják hol szökik el a víz. Komolyabb méréseket csak akkor végezhetnek majd, ha Besztercebányáról kölcsön kapják az ehhez szükséges készüléket, amit állítólag már megígértek. Mivel az ásások miatt a főúton veszélyessé vált a közlekedés, a forgalmat egy kis mellékutcába terelték. Csütörtökről péntekre virradóra emiatt közel egy tucat autó futott le az útról az egyik szemben lévő kertbe. Személyi sérülés nem történt, de néhány autón jelentős kár keletkezett.

A történteket sokféleképpen lehet magyarázni, ami azonban a tényen, hogy a csapokon napok óta nem folyik víz, nem változtat. A polgárok főzéshez, ivásra többnyire az ötvenes és hatvanas években, vagy még korábban ásott, ritkán használt, ellenőrizetlen kutakból hordják haza a vizet. Nem értik, hogyan okozhat egy csőtörésjavításra és vízdíjbeszedésre szakosodott részvénytársaságnak egy egyszerű csőtörés ilyen fejtörést.

Rossz nyelvek szerint a besztercebányai vízügyesek is tagjai a részvénytársaságnak, ők már rendelkeznek komoly mérőberendezésekkel. A szóbeszéd szerint a besztercebányai cég azért torpedózza meg időről időre egy másik hasonló mérőműszer vásárlását, mert a most meglévőn jól keres. A tulajdonukban lévő berendezést állítólag nem kölcsönzik, hanem ezzel egyfajta szolgáltatást végeznek a részvénytársaságok tagjainak. Lehet némi igazság a szóbeszédben, mert egy ilyen készülék ára, nem hiteles források szerint, valamivel több mint fél millió korona. Tehát néhány „üres” kiszállás árán Rimaszombat akár meg is tudná vásárolni.