Nagykorú lett a Jurtanapok fesztivál

Ahogy a XVIII. Alsószeli Jurtanapok megnyitóján elhangzott, nagykorú lett a fesztivál, amelyet először 2005-ben szerveztek meg az alsószeli Laposon, a Dudvág egykori medrében, de a Covid 19-járvány idején kimaradt évek miatt csak most volt a fesztivál tizennyolcadik alkalommal.

A szervezőkkel, az Alszik – Alsószeli Szabadidő Klub és a Zele törzs tagjaival visszatekintettünk az elmúlt évekre és arra kértük őket, mondják el, milyen érzések vannak bennük a fesztivállal kapcsolatban. 

Felnőttek a fesztivállal

Szabados Zsolt elmondta, nemrég az első évekből előkerült fotókat nézegetve megállapította, hogy a változás megdöbbentő. 

„Fiatal felnőttek voltunk, a szervezők legtöbbje nem volt családos, most már szinte mindenki az. Az akkori gyerekek felnőttek. Maga a Jurtanapok is változott, az elsőn raklapokból összetákolt színpadon lépett fel a Varsás és az egykori peredi Csülleng néptánccsoport. A Bendő zenekar sokat zenélt, kisebb önálló koncertet adott, este pedig utcabál volt. Akkor négynapos volt a fesztivál, a hétfő, a negyedik nap a gyerekeké volt, de hamar rájöttünk, hogy az nem működőképes, így a következő évtől háromnapos lett. Minden kicsiben indult, majd fokozatosan nőtt, alakult, a helyszínt is egyre jobban beépítettük. Nagyjából a hatodik-hetedik Jurtanapokra alakult ki a mostani elrendezés, azóta csak apróbb változtatások történtek. Minden évben igyekszünk kicsit újítani, de a fő csapásirány megmaradt: a magyar népi kultúra, hagyományok népszerűsítése, továbbadása” 

– fejtegette Szabados Zsolt. Mosollyal az arcán tette hozzá, hogy nagyon sok kicsi gyerek, aki évekkel ezelőtt fakardot, ostort a kezébe fogott, most a segítők népes táborát erősíti, élvezi az ittlétet, néptáncos vagy lovasíjász lett belőle, ami azt bizonyítja, hogy megéri ezt csinálni, még ha fárasztó is. Zsolt azt is elmondta, hogy a kezdetekben a kézművesek utcájába ők keresték az árusokat, kézműveseket és fizettek nekik azért, hogy eljöjjenek Alsószelibe. 

„A harmadik évtől kezdtek a kézművesek maguktól bejelentkezni. Van egy házaspár, Füri Erika és Bauer Dezső, akik azóta minden alkalommal itt vannak. Mostanra kineveztem őket a Jurtanapok örökös kézműveseinek, akik idetartoznak. Minden évben ugyanannál a falubeli néninél szállnak meg és nagy örömmel jönnek. Egy szívemnek kedves történet jutott még eszembe. Az egyik koszorúzási felvonuláskor gólyalábasok is kísérték a társaságot. A főúton az egyik házban egy kislány az ablakból nézett kifelé. A gólyalábasok beléptek az udvarba, kiemelték a kislányt és vitték magukkal egy darabon. Mára ez a kislány egyetemet végzett fiatal nő” 

– tette hozzá.

Közösségi élmények

Francisti Erzsébet úgy fogalmazott, a húsz év alatt többször volt jó idő, de volt olyan is, amikor sínadrágban, gumicsizmában gyúrták a tésztát és a sarat a konyhasátorban. 

„Az a fiatalos lendület, amivel elkezdtük, kicsit megkopott. Nem mondhatom, hogy már nincs meg, de húsz év hosszú idő. Minden alkalommal rettenetesen elfáradunk és azt mondjuk, hogy jövőre nem csináljuk, de elég eltelnie egy hónapnak és már azon gondolkodunk, mi legyen a következő évben. Igazán a szívünk csücske a Jurtanapok, nem emlékszünk a rosszra, inkább a jó élményekre figyelünk. Volt, amikor nagyon sokan csatlakoztak hozzánk és bővült az önkéntesek csapata, majd jött a Covid és utána lemaradoztak. Jöttek újak is, de nem annyi, amennyi ideális lenne, ezért kicsit próba a mostani. Kiadtuk a Faloda részt, ami megnyugtató, hiszen egy komoly terhet vett le a vállunkról a Betyártanya vándorétterem” 

– mondta el Francisti Erzsébet. Felidézte az első éveket, amikor a szervezők az önkéntesekkel együtt kint aludtak a jurtákban a fesztivál előtt, az előkészületekkor, a Jurtanapok alatt és utána a táborbontásig. Mint fogalmazott, végignevették az egészet, teljesen mások voltak az első évek, felejthetetlen élményekkel gazdagodtak.

Értéket teremtenek

Szabados Kati egyebek mellett a Gyermekudvar megvalósításáért felel és ő vezeti a Varsás Néptáncegyüttest. 

„Az első évben a Varsás szereplőként volt jelen, de a második évtől elvállaltuk a Gyermekudvar kézműves foglalkozásait. Néhány évig így volt, néhány segítővel közösen csináltuk, de évről évre egyre több lett a feladat, így nem tudtam leülni a gyerekekhez. Azóta a segítők vezetik a foglalkozásokat és én szerzem be hozzá a kellékeket, alapanyagokat. Számomra a legnagyobb szintlépése a Gyermekudvarnak a Ringató jurta megjelenése volt. Az az igazság, hogy eleinte én sem gondoltam rá, de később láttam, hogy igény van arra, hogy a kisgyerekes anyukáknak, családoknak legyen egy olyan hely, ahová kicsit elbújhatnak a zajos tömeg elől, ahol meg lehet szoptatni, át lehet pelenkázni a kicsiket vagy lepihenhetnek kicsit. Akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ez elengedhetetlen, amikor az egyik ismerős anyuka elmondta, talált egy nyugodt, üres területet a fák alatt, aránylag messze a tömegtől, ahol félrevonulhatott, hogy megszoptassa a kisbabáját, de a gyerekek rászóltak, hogy menjen onnan, mert az az íjászok elkerített pályája” 

– mondta el Szabados Kati. Azóta van Ringató jurta, ahol minden a kisgyerekek és anyukáik, szüleik kényelmét szolgálja, illetve ott tartják a Ringató foglalkozásokat és a gyerekjógát, valamint különféle, főként kismamáknak szóló előadásokat. Bevallotta, nagy örömmel tölti el, hogy lánya, Kelemen Kata tavaly elindította a Nők jurtáját, igényes, hasznos tartalommal, amely a következő szintlépés a családbarát Jurtanapokon. Ebben a jurtában elsősorban a nőket, de rajtuk keresztül az egész családot érintő témák kaptak teret, például szoptatás és hordozás, a női élet ciklusai, női archetípusok, az EQ és a tudatosság szerepe a gyermekvállalásban vagy A testem az otthonom című előadás. A Nők jurtájában szoptatási tanácsadókkal, gyermekágyas segítőkkel, dúlákkal, nőjogi, mentálhigiénés és más szakemberekkel lehetett találkozni, beszélgetni. Szabados Kati kiemelte fia, Matyi teljesítményét is, aki az első Jurtanapokon hároméves volt, most pedig egy egész csapatot vezet, a fellépők ellátása, a színpad őrzése a feladata, nagybátyja, Szabados Zsolt jobbkeze. 

„De a többi törzsbeli gyerek is ugyanígy van. Már rájuk lehet bízni a segítő külsős fiatalok irányítását a különböző feladatoknál. A Jurtanapokkal együtt nőttek fel. A külsősök keménymagja évek óta visszajáró. Barátságok születtek, ismerik egymást, várják az építőtábort, és bár kifáradnak, mert feladat van bőven, a búcsúzáskor a következő Jurtanapokat emlegetik, hogy majd megint jönnek. A szombat esti koncerten, amikor a programok nagyja már lement, amolyan rítus nálam, hogy megállok a Lapos szélénél és ahogy látom, hogy az ott szórakozó sok embernek ezt mind mi hoztuk össze, hogy van eredménye a munkánknak, az annyira jó érzés” 

– tette hozzá Szabados Kati.

Utánozhatatlan hangulat

Francisti László arról beszélt, hogy minden egyes Jurtanapok megszervezése hatalmas munkával, azzal együtt fáradtsággal jár, de a jó érzés, amikor sikeresen lemegy a fesztivál, mindenért kárpótolja őket, úgy érzi, hogy az újítások, amiket bevezettek, jól sikerültek. Nagyon sokat jelent számára a Betyártanya vezetőjének visszajelzése, aki elmondta, hogy eddig sosem járt az alsószeli fesztiválon, csak hallott róla, de amíg nem volt a részese, nem tudta, hogy ez ilyen. 

„Teljesen lenyűgözte a hangulat. Ahogy mások is sokszor elmondták már, maga a helyszín, a terület rendkívül jó alapot ad a szórakozásnak, egyedi és megismételhetetlen hangulata van, amellyel most szembesült először” 

– zárta gondolatait Francisti László.