Mozira pillanatnyilag se pénz, se igény

Kassa. A „jövendölésre” feljogosított illetékesek közül ma senki sem meri megjósolni, mikor vetíthetnek újra filmeket a komoly összegért felújított Fő utcai Slovan moziban.

A történelmi városháza mögötti udvarból nyíló impozáns teremben a harmincas években Kelet-Európa legnagyobb és legkorszerűbb filmszínháza működött, ám mivel a szocializmus évtizedeiben hagyták lerobbanni, 1995-re életveszélyessé vált, ezért a város bezáratta. A felújítás Rudolf Schuster főpolgármestersége idején kezdődött, és nagyon lassan haladt, a város ugyanis fokozatosan eladósodott, ezért egyéb, létfontosságú területekre csoportosították át a rekonstrukcióra szánt összeget. Schusternek már köztársasági elnökként jutott eszébe ismét az épület, ide álmodta a Visegrádi Négyek államfőinek kassai találkozóját. A „megfelelő feltételek” biztosítását azonban nagyvonalúan a helyiekre bízta, ezért gőzerővel elkezdődtek a munkálatok, és néhány hónapon át valóban intenzíven dolgoztak a felújításon. Ennek eredményeképp a város vezetése tavaly márciusban, a négy ország államfőinek találkozója előtt kulcsrakésszé nyilvánította a szemmel láthatóan félkész épületet. Az államfők távozása után az építőmunkások is távoztak, annak ellenére, hogy Zdenko Trebuľa főpolgármester tavaly decemberre multifunkciós termet ígért a kassaiaknak, mozdítható széksorokkal, hidraulikusan vezérelt padlóval és csúcstechnikával. Fokozatosan kiderült, ekkora beruházást jelenleg nem tud finanszírozni a város, a padló egyébként is púposodik, a falak megroggyantak, ezért a felújítás a tervezettnél többe fog kerülni. Amire pedig egyáltalán nincs pénz, az a vetítőtechnika beszerelése, azaz a terem eredeti rendeltetésének visszaállítása.

Ha valóban bálokat, konferenciákat, üléseket, fogadásokat akarnak rendezni a helyszínen, az említett hidraulikára szükség van, mivel a padlónak ilyenkor nem szabad lejtenie, színházi előadásoknál, koncerteknél és filmvetítésnél viszont jól jön az emelkedő nézőtér. Peter Hermantól, a városi vagyonkezelési osztály vezetőjétől azonban azt a meglepő információt kaptuk, hogy az eredeti költségvetésben sosem szerepelt a terem moziként való használatának biztosítása. „A bezárás előtt használt berendezés időközben annyira elavult, hogy ma már nem működtethető. Figyelembe véve a filmszínházak általános recesszióját, a mozizás iránti érdeklődés megcsappanását, pillanatnyilag feleslegesnek tartjuk ez ezzel járó plusz befektetést” – jelentette ki a felújításért felelős osztályvezető. A vetítés csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a város egy magáncégnek adná bérbe a termet e célra. Ezt a lehetőséget viszont az illetékesek elvetették.

Időközben kiderült, hogy a város vezetése exkluzív borozót vizionált az épület pincéjébe, amelynek költségei ugyan szintén nem szerepeltek az eredeti költségvetésben, ám utólag belekerültek, „pénz nem számít” – alapon. A szóban forgó mintegy tizenöt millió korona szakértők szerint bőven elegendő lett volna a mozi beindítására, ráadásul a borozó valószínűleg ennél is többe fog kerülni, mivel a pince egy ideje rendszeresen beázik.

Az eddigi munkálatok mintegy 60 millióba kerültek, és további 22 millióra van szükség a tervek maradéktalan megvalósításához. „Mobilis nézőteret és korszerű színpadtechnikát szeretnénk, természetesen a lehető legjobb hangzással. Ha színházteremnek használjuk a teret, 522 férőhelyes, ha pedig konferenciateremnek, akkor kétszázan férnek el kényelmesen. Igyekszünk minél többet megmenteni az eredeti díszítésekből, intarziákból, az udvaron található kis szökőkutat is beleértve. Nem csupán funkcionális termet szeretnénk, hanem esztétikai élményre is törekszünk, ezért restaurátorokat is foglalkoztatunk” – mondta Peter Herman. Az osztályvezető szerint még mindig nem mondtak le arról a tervről, hogy bérlőt vagy vevőt találjanak a meglehetősen lehangoló helyen, egy lakótelep közepén álló jelenlegi városháza épületére. Ha ez sikerülne, a városi hivatal átköltözhetne a Fő utcai történelmi épület reprezentatív helyiségeibe, amelyeket ma csupán külföldi delegációk fogadására használnak.