Mit szól ahhoz, hogy a jövő évtől várhatóan emelik a pedagógusok bérét?

Jelenleg anyasági szabadságon vagyok, és bevallom őszintén, eddig nem volt nagy kedvem visszamenni tanítani, annak ellenére, hogy szeretem a hivatásomat, és kis koromtól erre készültem. Viszont hároméves gyakorlattal alig kerestem többet, mint a férjem hivatalában dolgozó takarítónők. A tervezett béremelés híre kellemesen meglepett, rögtön kiszámoltam, hogy ha minden a tervek szerint történik, lassan megéri tanítani. Úgy látszik, az illetékes minisztérium végre rájött, hogy az egyetemet végzett fiatalok közül kevesen hajlandóak megalázó 10 920 koronás kezdő fizetésért az oktatásügyben tevékenykedni, csak azok fanyalodnak rá erre, akik másutt nem tudnak elhelyezkedni. Remélem, a kormány is rábólint erre a javaslatra.

Rajtúk László, a Gömörfalvai (Harkács és Sánkfalva) Alapiskola igazgatója:

Nem ismerem részletesen a javaslatot, de csak üdvözölni tudom az elképzelést. Igaz, hogy augusztus 1-jétől hét százalékkal emelkedett a tanítók fizetése, szeptembertől pedig újabb öt százalék osztályfőnöki pótlékot kapnak majd az érintettek – ezzel együtt azonban megszűnik az órakedvezmény –, de a pedagógusok még mindig nem a munkájuk súlyának megfelelő bért kapnak. Legtöbbjük fizetéstől fizetésig él – több olyan tanítót ismerek, aki a fizetést megelőző héten már kölcsönből gazdálkodik. A kis fizetés mellé pedig ott van a pedagógustársadalom presztízsvesztése is. E két tényező – a megfelelő mértékű fizetés és a társadalmi elismerés – hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a pályát elhagyók száma. Megnyugvással tekintek a jövőbe, de meg kell várni, mi valósul meg a tervekből.

Molnárné Nádasdi Zsófia, tanítónő, Farnad:

A pályakezdők és a fiatal pedagógusok számára a januári béremelés bizonyára ösztönző lehet, de aki eleve nem szeretné ezt a foglalkozást gyakorolni, azt még ezzel az összeggel sem fogják tudni a szakmába csábítani. A pedagógusi pálya esetében ugyanis fokozottan érvényes, hogy nem a pénzről, hanem elsősorban az elhivatottságról szól. Meg kell azonban jegyeznem azt is, hogy én két éve tanítok, a férjem pedig egy esztendeje, van egy pici gyermekünk, s bizony roppant nehéz a pénzt beosztani fizetéstől fizetésig. (juk, pusko, buch)