Mit szól a nyugdíjkorhatár tervezett emeléséhez?

A nyugdíjkorhatár 62 évre tervezett emelése véleményem szerint a hazai körülmények között egyáltalán nem tekinthető reális elgondolásnak. Jártam Hollandiában és Németországban, s tapasztalataim szerint az ott élők munkakörülményeihez képest mi sokkal hajszoltabb, stresszesebb életet élünk. A pénz függvényében cselekszünk, mindennapjaink azzal telnek, hogy családunk számára előteremtsük a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Ezen múlik, hogyan táplálkozunk, miképpen töltjük a szabadidőnket – ha ugyan van szabadidőnk. Sem fizikailag, sem pedig pszichikailag nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az ismert körülmények közt ennyi ideig dolgozzunk. A vasutaknál statisztikai kimutatásaink is vannak arról, hogy a nehéz fizikai munkát végző emberek ritkán élik meg a 65. életévüket. ĺgy kimondani talán durva dolog, ám attól tartok, sokan közülünk nem fogják megérni a nyugdíjaskort, s ha igen, akkor életünk szakasza egészségügyi panaszoktól szenvedve, megfáradtan és megkeseredve telik majd.

Nagy Éva alkalmazott, 29 éves, Nagykövesd:

Egyáltalán nem helyeslem. Figyelembe kellene például venni, hogy a nők általában többet dolgoznak a családban, gyermekeket szülnek, tehát mindenképpen rájuk hárul a háztartáson belüli munka nagyobb része. Feltétlenül hamarabb kellene őket nyugdíjba engedni!

Benyó Zoltán orvos, 50 éves, Komárom:

Látom az értelmét a tervezetnek, hiszen az emberi teljesítőképesség, a munkabírás, illetve az életkor felső határa mindinkább kitolódik. Ugyanakkor ez a megállapítás nem értelmezhető egyértelműen a jelenlegi szlovákiai viszonyokra, nálunk ugyanis tapasztalatom szerint a lakosság általános egészségi állapota az utóbbi években nem javult. Éppen ezért nem vonható párhuzam a környező fejlett országok hasonló korosztályának egészségi állapotával, hiszen az ottani hatvan felé közeledő nemzedék jóléti társadalomban élte le aktív élete nagy részét. Véleményem szerint mindenképpen meg kellene hagyni az egyéni döntés lehetőségét. Vannak ugyanis olyan egyének, akik a nyugdíjkorhatár elérése után is örömmel és hatékonyan végzik munkájukat – sőt, talán meg kellene szabni az aktív munkavégzés felső korhatárát – , másoknak viszont ebben a korban már kimondottan szenvedést okoz, komoly terhet jelent a napi munkavégzés. (száz, hgy, vkm)