Mit csinálnak majd délutánonként a gyerekek Dunaszerdahelyen?

Az iskolaügyet érintő, országos szintű pénztelenség főleg az olyan intézmények létét veszélyezteti, melyek nem tartoznak az iskolahálózathoz. A dunaszerdahelyi szabadidőközpont jövője is veszélyben forog.

A városvezetés tárgyalásokat folytat a dunaszerdahelyi szabadidőközpont épületének bérbe adásáról. Ha sikerrel járnak, a közeljövőben az épület egy részében egy bank regionális központja nyílik meg. Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere lapunknak elmondta, a bérbeadásra azért van szükség, mert az önkormányzat az oktatási intézmények átvétele után nem kapott elég pénzt azok működtetésére. „A múlt félévben az önkormányzat számára több mint 600 ezer korona többletkiadást jelentett az iskolák ellátása, idén ez minden bizonnyal eléri a 4 milliót. Ezért más anyagi források után kell néznünk. Nem szeretnénk pénz hiányában megszüntetni a jól működő szabadidőközpontot, s a jelentős bérleti díjból jutna az ötvenes években épített épület felújítására és a költségvetés részbeni fedezésére. Ennek ára azonban, hogy a központnak kissé össze kell húznia magát.” Pázmány Péter szerint a bérbeadás miatt csupán az épület előcsarnokát és néhány emeleti irodát kell átépíteni. Az így elveszített helyiségeket a pince átalakításával, valamint szükség esetén egy óvoda kihasználatlan termeivel pótolnák.

PÓTOLHATATLAN KÉTHARMAD

Csiba András, a szabadidőközpont igazgatója nem ért egyet a bérbeadással, mert így a központ szinte képtelen lenne a működésre. Szerinte a terv megvalósításával a szabadidőközpont összterületének közel kétharmadát veszíti el, meg-szűnnek szaktantermei, irodái, öltözői, raktárhelyiségei. A pótlásukra felhasználható pince szaktanteremmé alakítása csak részben oldja meg a problémát, hiszen ezek a helyiségek korántsem elégítik ki a higiéniai és az építészeti igényeket. „Az a legfájóbb, hogy éveken át építettük ilyenné ezt az épületet, a mindig változó igények szerint, hogy maximálisan szolgálják a gyerekeket. Szponzorok, szülők segítségével, pályázatokkal és önerőből megoldottuk a gázművesítést, kiépítettük a számítástechnikai termet, más foglalkozások feltételeit is megteremtettük, hogy a gyerekek megkapják ami nekik jár.” Viszont ha az intézmény helyiségek hiányában nem tudja vállalni a kisdiákok nevelését, akkor ezek a gyerekek – mivel nem tudják lekötni magukat a délutáni és az esti órákban – az utcán töltik a délutánjaikat.

Egy, a központba gyakran látogató gyermek anyukája, Sz. M. szerint nagy veszteség lenne, ha a központ megszűnne. „Már harmadik éve járunk ide a fiammal, s több körre is beírattam őt. Annyira fontos szerepet játszik a város életében ez az intézmény, hogy szinte elképzelhetetlen lenne nélküle.” Egy másik anyuka véleménye szerint, ha a bérbeadás garantálja a központ jövőjét, bérbe kell adni. „Mindenképpen fenn kell tartani a szabadidőközpontot, hiszen a gyerekek olyan lehetőségeket találnak itt, amilyeneket máshol nem. Nagyon színvonalas az agyagozó kör, a képzőművészeti körök, s az utóbbi időben többször megrendezett játszóházak is folytatást igényelnek.”

NEM TUDNAK TERVEZNI SEM

A szabadidőközpont szakköreit több mint ezer gyerek látogatja hetente, ezen kívül évente minimum húszezren vesznek részt más irányú rendezvényein, különböző tantárgyak járási versenyein, sportnapokon, nyári táborokban vagy más kulturális eseményeken. A kerámia- és színjátszószakkört sérült gyerekek is látogatják. Csiba András szerint, ha megváltozik a helyzet, korlátozzák a tolószékes gyerekek terét, hiszen például nem járhatnak a pincébe szakkörre. „Évek óta nagyon jó viszonyban vagyunk velük is, megpróbáltuk integrálni őket egészséges társaik közé. Nem tudom, hogyan folytathatjuk ezt a munkát, hiszen minden tevékenységünket le kellene szűkíteni, pedig megfelelő szaktanterem és technika áll rendelkezésünkre. Igaz, a nagytermünk megmarad, de öltöző, raktár és kellő szociális helyiség kevés lesz. A hosszú évek alatt összegyűjtött berendezésünket és a műszaki felszerelésünket sem tudjuk hova tenni.” A helyzetet az oldhatná meg, ha teljesen új helyre költözne a szabadidőközpont. Ilyen ajánlatot azonban még nem kaptak. „Mivel most a város központjában vagyunk, nehéz lesz ehhez mérhetőt ajánlani. Mi mégis elfogadnánk egy másik helyet, ha az megfelelő lenne, s együtt tudnánk ezután is működni más intézményekkel, polgári társulásokkal. Nem is tudunk most előre tervezni, itt az idő a nyári tevékenység szervezésére, de nem tudjuk milyen irányba induljunk. Országos szinten nagyon jó eredményeink vannak, a város is elismeri tevékenységünket, csak az a kérdés, hol fogjuk ezt a munkát csinálni.”