Mindennapjaink káros szenvedélyei — gyermekszemmel

A mi érzéseinket is tükrözik a képekSomogyi Tibor felvételeVoltak, akik célzottan, voltak, akik csak véletlenül vettek részt a szímői galériában rendezett kiállítás megnyitóján, ám végül minden megjelent elégedetten távozott. A kötelezően kivezényelt alapiskolások is azt nyilatkozták, érdekesen beszéltek a szónokok, a magyarországi diákok rajzai pedig az ő érzéseiket is tükrözik.

– Mivel a globalizálódó világ káros szenvedélyei begyűrűztek a Kárpát-medencébe, kár volna abban reménykedni, hogy a kis településeket a veszély elkerüli. Nincs olyan város, falu, ahol a fiatalok ne szembesülnének a többség által elfogadott alkoholizmussal és nikotinizmussal, alig akad vendéglátóipari egység, ahol ne volnának játékautomaták És egyre gyakrabban, már a legkisebb községekben is fellelhető a kábítószer – szólt az egybegyűltekhez dr. Schmidt Péter. A Győr–Moson–Sopron megyei önkormányzat főorvosa, az Alpok-Adria VTB tagja hangsúlyozta, hogy ugyan Magyarországon a kormány állami népegészségügyi programot hirdetett a káros szenvedélyek terjedésének megfékezésére, a célkitűzések megvalósítására – úgy tűnik –, a szülők, a pedagógusok, valamint az egyház jóval erőteljesebb összefogására, együttműködésére van szükség. – A megyénkben 2000-ben meghirdetett rajzpályázat résztvevői, köztük a legkisebbek, a 7 éves gyerekek is, képesek voltak saját érzéseik, rossz tapasztalataik megfogalmazására. Rajzaik leginkább a döbbenetet, a félelmet tükrözik. A felnőttek mértéktelen italozása sokuk életét keseríti. Lelki terhet jelent, ha alkoholista van a családban, ám az is megviseli őket, ha történetesen csak osztálytársuk, barátjuk kénytelen alkoholista közegben élni. Mivel a kiállított rajzok témáját általában a saját környezetükből lesték el, a felnőtteknek kellene eltűnődniük azon, miként látják őket a velük egy fedél alatt élők. Gyerekorvosként gyakran szembesülök azzal, hogy a védtelen gyermek milyen nehezen dolgozza fel az italozás, s az ezzel együtt járó családi veszekedéseket, illetve az ebből eredő pénzhiányt – mondta a főorvos.

Határon túli kortársaik alkotásait a szímői alapiskolások is érdeklődéssel szemlélték, miközben nem tagadták: kivételes alkalmakkor a felnőttek az ő poharukba is alkoholt töltenek. – Kicsi korom óta egy kis pezsgővel köszönthetem az új esztendőt, a rokonok a születésnapi ünnepségeken általában a gyerekeknek is önteni szoktak – magyarázta a házi szokásokat az egyik tini, majd gyorsan hozzáfűzte: nem szereti sem a bor, sem a pálinkát. A 14 esztendős Bálint bevallotta, hét végén, amikor együtt étkezik a család, édesapja engedélyével néhány korty sörrel öblítheti le az ebédet. Amikor arról faggatom, nem tart-e attól, hogy felnőttként esetleg alkoholfüggővé válhat, fejcsóválva válaszol. – Noha szeretem a sör kesernyés ízét, nem hiszem, hogy felnőttként alkoholistává válhatnék. Szerintem azok, akik rabul esnek bárminemű szenvedélynek, akaratgyengék. Aki mértéktelenül iszik, játékautomatázik vagy kábítószerezik, nem érdemli meg az életet. Szerencsére, nem találkoztam még narkóssal, esetleg anyagot kínáló vagy osztogató dílerrel sem, bár engem senki és semmi nem tudna rábírni a szer kipróbálására. Más terveim vannak: felnőttként számítástechnikával szeretnék foglalkozni, házat akarok építeni, és olyan családapa szeretnék lenni, aki gondoskodik szeretteiről.

Osztálytársnője azon csodálkozott, hogy a rajzok többsége nemcsak a káros szenvedélyről, hanem a halálról is szól. – Ha történetesen nekem kellene lefesteni mindazt, amit a témával kapcsolatban fontosnak tartok, gondban lennék – vélekedett. – Szerintem nem helyes azzal riogatni a fiatalokat, hogy a dohányzás és az ivás egyenlő a halállal, hiszen ha tényleg így lenne, kihalna az emberiség. Persze, mindkét szenvedély egészségkárosodást okoz, de biztosan némi élvezetet is jelent. Hiszen ha csak rossz volna, az emberek mellőznék. Ezzel együtt ki nem állhatom a részegeket, irtózom a dohányfüsttől is. Bár látom, hogy sokan élvezik, a játékautomatákban sem látok fantáziát. Arról viszont tudok, ha valakit elkap a játékszenvedély, lopni, ölni is képes csak azért, hogy legyen pénze a gép etetésére. S úgy, mint az alkoholista, elmegyógyintézeti kezelésre szorul. A gond az, hogy lassan nincs cukrászda, presszó, ahol ne lenne automata, vagyis a kísértés. Ha a fiatalok találkozni, szórakozni akarnak, más lehetőség híján, ilyen helyeken gyülekeznek. A felnőttek is tisztában vannak a veszéllyel, de mert a gépek anyagi hasznot hoznak, telepítésükről nem mondanak le.

Bób János, Szímő polgármestere igazolta a kislány szavait. – A kétezerkétszáz lelket számláló községben három kocsma működik, engedélyt adtunk hat játékautomata üzemelésére is. Eddig nincs tudomásunk arról, hogy akadnának, akik túlzásba vinnék az automatázást, s hisszük, a lakosok között narkós sincs. Legalábbis eddig még ilyen visszajelzést nem kaptunk. A munkanélküliség okozta kilátástalanság miatt viszont emelkedik a pohár fenekére nézők száma. Ezért gondoltam, miután Burgenlandban megláttam ezt a kiállítást, érdemes lenne bemutatni a szímőieknek is. Hogy lássák, miként vélekednek a jelenségről az alapiskolások. Nem számít, hogy magyarországiak rajzolták, az itteni gyerekek érzései hasonlóak. Szeretnénk, ha nemcsak a helyi alapiskola növendékei, hanem pedagógusaikkal együtt a környékbeliek is megnéznék, s a látottakat megvitatnák. Úgy vélem ugyanis, a jelenségről beszélni kell, hiszen ez is a megelőzés egyik formája – hangsúlyozta, majd Jedlik Ányosnak, a falu híres szülöttjének emlékszobájába kalauzolta a kiállítás látogatóit. Ahol a győr-szigeti óvodások, valamint a szímői Almácska folklórcsoport tagjai műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Míg a hat kis ovis természetesnek vette a szereplést, a tanító nénik, valamint Magyarné Násfay Zsuzsa igazgatónő, lámpalázasak voltak. S ahelyett, hogy csak akkor súgtak volna a kicsiknek, amikor esetleg elfelejtették volna a szöveget, végig velük együtt mondák a verseket, fújták a nótákat. A hazai előadók közül az élvezetes szavalatért a legnagyobb tapsot a hatodik osztályos Takács Boglárka kapta, Firtl Mátyás, a Győr–Moson– Sopron megyei Közgyűlés általános alelnöke viszont a Kantár Éva tanítónő vezette Almácska folklórcsoport citerazenekarának előadását csodálta. A műsor végeztével, noha a polgármester borral kínálta a felnőtteket, ismét szóba került a kiállítás témája, a káros szenvedélyek elleni küzdelem.

– Bár egyre több szó esik a kábítószerről, a narkósok száma jóval kevesebb, mint például az alkoholistáké. Arra is gondolni kellene, hogy a fiataloknak példamutatásra van szükségük. Ám mit látnak? Lépten-nyomon iszogató és cigarettázó felnőtteket, orvosokat és pedagógusokat egyaránt – mondtak őszinte véleményt a szímői alapiskolások.