Mindenétől megfosztották az ingatlanspekulánsok

A károsultak egyik csoportja fiatal házaspárokból áll, ők előnyös feltételek mellett kívántak lakáshoz, családi házhoz jutni. Mások nyugdíjasok, akik nehezen igazodnak el a paragrafusok szövevényében, és mit sem tudnak a jelzáloghitelek buktatóiról. Az ígért lakáscsere és az óhajtott porta helyett ma a legtöbben albérletben, vagy valamelyik rokonuknál húzzák meg magukat.

Nem sejtették, hogy átverés

Érsekújvárban, az autóbusz-pályaudvar közelében állt Kálazi Katalin ingatlanközvetítő irodája, ahová 2006. november 9-ig – amikor az Érsekújvári Járásbíróságon elrendelték az őrizetbe vételét – több tucat pórul járt panaszos érkezett, és visszakövetelte a pénzét. Az udvardi illetőségű ingatlanüzér nemcsak a járási székhelyen, hanem a saját falujában is sok ellenséget szerzett. Akik idejében gyanút fogtak, és még az adásvételi előszerződés aláírása előtt visszatáncoltak, nem szívesen adták a nevüket a történtekhez. A károsultak közül végül egy udvardi család vállalta a beszélgetést, hogy mások is okuljanak az esetükből. „A férjem ismerte Katalint, engem pedig az győzött meg, hogy egy igencsak jól szituált udvardi asszonyról volt szó. Sajnálom a családját, gondolom nem tudták, mi mindennel foglalkozik. Katalinnal akkor kötöttem barátságot, amikor felajánlotta nekünk, hogy vásároljuk meg az Arany János utcában álló családi házát. Gyakran ellátogattunk hozzájuk a gyerekekkel. Még azt is megengedte, hogy 2003-ban beköltözzünk a házba, akkor 105 ezer korona előleget kapott tőlünk. Soha nem titkoltuk, hogy nincs elég pénzünk a ház megvásárlására. Katalin felajánlotta, elintézi a hitelfelvételt, ha kell, akár több pénzintézetet is megszólít, és minden ezzel járó papírmunkát vállal. Később még a férjemnek is szerzett állást egy őrző-védő szolgálatnál” – emlékezik vissza a biztató kezdetekre a harmincéves Nemeš Ilona. Miután a család 2004. február 25-én megkötötte az ingatlanközvetítővel az adásvételi előszerződést, a felek megállapodtak, hogy még ugyanazon év áprilisában aláírják a 600 ezer korona értékű ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést. Elhatározásukat 75 ezer korona előleggel „megpecsételték”. Nemešék már akkor tudták, hogy Katalin házát még 300 ezer korona jelzálog terheli. Az ingatlaniroda vezetője később további 193 ezer koronát vett át a házaspártól, 2005-ben pedig újabb 92 160 koronát. A közvetítésével felvett hitelekből a család Ilona összegzése szerint összesen 297,8 ezer koronát adott át a nőnek. A hitelből becsülettel visszafizették Katalinnak a bankszámlák megnyitásához szükséges pénzt is, amit tizenhét százalékos uzsorakamattal kölcsönadott nekik. Különös, de az üzletasszony a hitelért cserébe rendelkezési jogot kért és kapott a bankszámláikhoz. Az adásvételi szerződés aláírására sosem került sor. Katalin a házat 2005 novemberében nem az udvardi családra, hanem valaki másra íratta át – egy pénzét türelmetlenül visszakövetelő érsekújvári kliensére.

Városi lakás helyett, házat „nyert” vidéken

Az udvardi családot az sem vigasztalja, hogy a decemberi tárgyaláson megtudták, a vádlottat akár nyolctól tíz évig terjedő szabadságvesztésre is ítélhetik. „Két gyereket nevelek, szerencsére visszafogadtak bennünket a szülők. Az egyik gyerekem értelmi fogyatékos, a gondozásáért kapott segélyből havonta ezer koronával törlesztem a több százezres hitelt. A férjemet 2006-ban elítélték egy közúti baleset miatt, és csak jövő tavasszal szabadul. Nem maradt semmink, és attól tartok, hogy azt a 465 ezer koronát sem fogjuk soha visszakapni, amivel megkárosítottak bennünket” – mondja Ilona. Az óhajtott ingatlant egy másik áldozat, Jozef T. vette meg. A férfi bíróságon tett vallomásából kiderül, hogy 2004-ben felkereste Kálazi Katalin irodáját. Eredetileg lakást kívánt vásárolni Érsekújvárban. Kifizette a 250 ezer korona előleget, ám amikor negyedéven belül sem kapta meg az ígért kétszobás városi lakást, erélyesen visszakövetelte a pénzét. Katalin bevallotta neki, hogy pénze nincs, de az egyik udvardi házát eladja a férfinak, ha további 250 ezer koronát hozzáfizet az előleghez. A kulcsátadás idejét az ingatlanüzér egyre csak halogatta, mert nem tudta kilakoltatni Nemešéket, akikről azt mondta az újdonsült vevőnek, hogy csak bérlik az ingatlant. Az ügy pikantériája, hogy a házat végül egy harmadik személynek adta el a vádlott, potom 300 ezer koronáért. J. Ď., az új tulajdonos egy másik ingatlancsalási ügyben már Katalin üzleti partnereként szerepel. Az ingatlanüzér és társai azonban sokkal több embernek keserítették meg az életét. Több millió koronának nyoma veszett, a vádlott bizonyára ebből fedezte a költséges külföldi kirándulásokat és a fényűző élettel járó kiadásait.

Harminchét oldalas vádirat

Valamennyi sértett szinte betéve tudja a tavaly decemberben készült harminchét oldalas vádiratot, Katalin, és minden hájjal megkent „üzlettársai” bűnlajstromát. A károsultaktól kicsalt legalacsonyabb összeg 150 ezer korona, a legmagasabb meghaladja a 900 ezer koronát. Egy asszony a nyolcadik emeleti, lánya az ugyanabban a házban lévő ötödik emeleti kétszobás lakását veszítette el a csalók miatt. A bizalmukba férkőző ingatlanspekulánsok egyetlen vagyonuktól, a lakásuktól fosztotta meg őket, holott eredetileg egyiknek sem állt szándékában eladni a lakást (száz)