Mikor mondhatnak fel a részmunkaidőben dolgozónak?

A barátnőm tavaly november elején kezdett dolgozni egy magánvállalkozónál, heti 20 órás munkaidőben. A háromhavi próbaidő január végén járt le. Februárban egy napot dolgozott, másnapra rosszul lett. Reggel felhívta a főnökét, hogy beteg, aki azt tanácsolta, menjen el orvoshoz. Az orvos kiírta őt betegállományba, az erről szóló orvosi igazolást a párom leadta a munkahelyén. A főnöke a következő hétfőn felhívta, hogy álljon meg a felmondásáért, amit január 31-ei dátummal állított ki. A döntését azzal indokolta, hogy neki így könnyebb. Mit tehet a párom? Írja alá a felmondást, jelentkezzen be munkahivatalba, mintha mi sem történt volna? Ki fogja neki kifizetni a táppénzt? A három hónapnyi munkavégzés után jár neki szabadság?

A részmunkaidőben dolgozó alkalmazottakat is teljes mértékben megilletik a munka törvénykönyvében garantált munkavállalói jogok. Bár a törvény 49. paragrafusának régebbi változata tartalmazott kivételeket, e rendelkezéseket hátrányos megkülönböztetés miatt összhangba kellett hozni az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló 97/81/EK uniós irányelvvel. Erre az 574/2009-es törvénymódosítással sor is került, mely 2010 márciusában lépett hatályba.

Mivel a próbaidő eseménytelenül járt le, kihasználatlanul maradt a munkáltató számára a próbaidőn belül adható könnyített felmondási lehetőség, amikor is bármiféle ok megnevezése nélkül elbocsáthatta volna az alkalmazottját.

Februártól már csak akkor mondhat fel olvasónk barátnőjének, ha fennáll a munka törvénykönyve 63. paragrafusában felsorolt valamely felmondási ok. Ezek között van a létszámcsökkentés, a munkáltató, illetve telephelyének a megszűnése vagy áthelyezése (ha a munkavállaló nem egyezett bele a munkavégzés helyének megváltoztatásába), a munkavállaló súlyos kötelezettségszegése vagy a munkafeladatok hibás teljesítése előzetes írásbeli figyelmeztetés után is, esetleg a munkavállaló egészségi állapotában beállt változás miatti hosszú távú munkaképtelenség. A törvény előírja, hogy a felmondás előtt a munkáltató köteles felajánlani az alkalmazottnak más megfelelő munkavégzés lehetőségét, és csak akkor bocsáthatja el, ha azt az alkalmazott elutasítja, vagy az új munkakör ellátásához szükséges képzésben nem hajlandó részt venni.

Ezért igyekszik a munkáltató rábírni az alkalmazottját, hogy a munkaviszonyt még januári keltezéssel szüntessék meg. Ez azonban nem lenne jogszerű. A jelenlegi helyzetben meg kell várni, míg olvasónk barátnője meggyógyul, és újra munkába állhat. Betegállományban levő munkavállalónak ugyanis nem szabad felmondani, mivel az a munka törvénykönyve 64. paragrafusának védelme alatt áll (zákaz výpovede v ochrannej dobe). Ez nem érvényes, ha megszűnik a munkáltató, vagy ha fennállnak az azonnali elbocsátás feltételei, illetve ha a munkavállaló maga idézte elő a betegséget szánt szándékkal vagy alkohol / más tudatmódosító szer alkalmazásával.

(folytatjuk)

A tájékoztatás nem minősül

jogi tanácsnak.