Mérsékelt hangero a festoi környezetben

Fantasztikus a környezet és remek a hangulatSem ok, sem pedig a temérdek büfében árulók nem láttak semmit a musorból. Az egyik standon kifogástalan kolbászt sütögeto Kovalcsik Péter inkább a diszkózenére vevo, nem dobbant meg a szíve, amikor péntek este felkonferálták a Motörhead zenekart, jobban örült volna valamivel nagyobb bevételnek. „Egyezményes árak vannak, de ennél olcsóbban nem tudnánk adni a sült kolbászt és a lacipecsenyét, így is alig keresünk valamit. Tavaly sokkal jobban ment a bolt” – állítja a fiatalember, erre csak bólogatni tudok, hiszen tíz deka kolbász harminc korona, a hasábburgonya 17, egy deci bor 13, egy sör 20, a fesztivál látogatóinak száma pedig a legmerészebb becslések szerint sem lépte túl az ötezer fot.

A Rock-Pop Bratislava szervezoiroda állítólag elégedett ezzel az eredménnyel, és továbbra is jó döntésnek tartja, hogy a fovárosból Közép-Szlovákiába költöztették az ország második legnagyobb fesztiválját. A Rimaszombattól öt kilométerre fekvo, egykor jobb napokat is látott üdüloövezet könnyen megközelítheto, a sátorozási körülmények humánusak, a környezet pedig ideális volna, ha a tóban nem csak saját felelosségre lehetne fürödni. A szenynyezettségre ugyan csak egyetlen tábla figyelmeztet, az idojárás azonban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kevesen merészkedtek a vízbe. Rekkeno hoségtol zivataron át villámlásig minden elofordult a három nap alatt, olyan volt, mintha valaki beszabadult volna az égi vezérlobe, és kedve szerint tekergette volna az idojárás gombot. Ilyenkor az ember hálát ad az égnek, hogy nem a többiekkel együtt sátorban kell átvészelnie az éjszakákat, hanem ágyban, párnák közt aludhat. De ez már magánszféra, mint ahogy az is, hogy remek kosztot kaptam ugyanott, így kevés kurinci specialitást kóstoltam a fesztivál ideje alatt. A sör és a kofola fellépoknek és újságíróknak a szponzor-sörgyár jóvoltából ingyen volt, más meg nem is kell a jó hangulathoz.

A zenei kínálat idén is változatosnak bizonyult, tavaly ugyan több hazai nagy név lépett a deszkákra, most viszont a kevésbé ismert zenekarok között lehetett csiszolatlan gyémántokra bukkanni. Elobb azonban természetesen a két húzónév, a Motörhead és a BrainStorm méltatásának kell következnie.

Lemmyék zeneileg igencsak kitettek magukért, produkciójuk rendkívül szórakoztató volt, bár megsüketülni nem lehetett a hangerotol. „Hallotok minket ott hátul is?” – kérdezgette a harcsabajszos frontember a számok között, és csak a hálás tömeg ordítása oszlatta el kételyeit. Felesleges volt azzal riogatni a rimaszombatiakat, hogy péntek este biztosan nem alszanak majd a hangerotol. A Motörhead technikusai ugyanis a nézoszámhoz igazították a hangosítást, minek eredményeképp kifogástalan minoségu, ám korántsem dobhártyaszaggató rock and rollt lehetett élvezni a kurinci tó partján. Mindhárom hangszer tisztán szólt, szinte CD-minoségben. Néhány évvel ezelott a Szigeten már volt szerencsém hallani a zenekart, akkori repertoárjuk nagyjából megegyezett a mostanival, azaz kívánságmusort prezentáltak: sorjáztak a „nagy slágerek”. Az egyetlen kifogásolható szám a Sex Pistols-féle God Save the Queen volt, ami kissé viccesen hangzott a Motörhead feldolgozásában. Egyébként sokan láthatóan csak miattuk zarándokoltak a fesztiválra, gyakori látvány volt az ötven körüli, szigorú tekintetu kemény rocker, borszerelésben. Egy motoros banda is tiszteletét tette Kurincon, az alkalomnak megfelelo pólókban. Hiába, a klasszikusok még mindig tömegeket vonzanak. A Motörhead harminc éve nyomja ugyanazt az oszinte, kokemény valamit, ugyanolyan magas színvonalon.

A másnapi külföldi sztárvendég a BrainStorm volt. Ez a zenekar most kezd ismertté válni Nyugat-Európában, pedig több mint tíz éve gyurik az ipart. Egyre gyakrabban szerepelnek a zenés tévécsatornákon, valahol a britpop és a collage rock közé lohetok be, énekesük pedig Morten Harket és Brett Anderson keveréke. Ezek után talán meglepo, hogy Kelet-Európából, Litvániából jöttek. A közönség soraiban sokan nem is tudták ezt, amerikaiaknak hitték oket, és valóban belesimulnak a globálisan rádióbarát, ártalmatlan mainstream trendbe. Kétségtelen, hogy tudnak dalokat írni, ám a pop-tinglitanglitól az etno-beütésu alternatív dolgokig meglehetosen széles palettán mozognak. Frontemberük a litván tinilányok elso számú kedvence, színpadi mozgása meglehetosen teátrális, ám ha elfeledkezik magáról, spontánul emberi is tud lenni. Mivel a délután folyamán lehetoségem nyílt egy kis vallatásra, azt kérdeztem Renars Krauperstol, miért változtatta nevét Reynard Cowperre. „A nyugati fülnek furcsán hangzik ez a név, senki sem tudta kimondani, ezért alkalmazkodnom kellett a helyzethez. A zenekar összes tagja muvésznevet választott, ez egy gesztus a közönség felé. Persze eszünkben sincs letagadni litván gyökereinket, csaknem minden dalunkat felénekeljük anyanyelvünkön is” – mondta a barátságos frontember. Reynard szerint egyébként hülyeség, hogy kelet-európai zenekar ne tudna érvényesülni a nemzetközi porondon, minden hozzáállás kérdése: hinni kell benne, és akkor sikerül. Persze a jó menedzsment és a tehetség is fontos. A BrainStorm közel van a világhírhez, Bob Dylan és Michael Stipe is elismeroen nyilatkozott róluk, két hét múlva pedig a Rolling Stones elozenekaraként játszanak Prágában.

A fogdmegek sem gátolták meg a fellépok és a nézok barátkozásátMede Zsófia felvétele A három nap programjából szívem szerint a Ska pra Šupina nevu rendkívüli humor- és ritmusérzékkel megáldott pozsonyi bandát emelném ki, akik abban különböznek a hasonló vizeken evezo Polemictol, hogy a ska és a reggea mellett a punk karcosságából is becsempésztek valamicskét zenéjükbe. Úgy dolgozták fel például az Aqua világslágerét, hogy Barbie baba fiújáról, Kenrol énekelnek. De van zsákukban szlovák álhazafias népdalfeldolgozás és diszkó-paródia is. Tolük nem sokkal marad el vidámságban és invencióban az iglói Smola a Hrušky, akik hat éve járják az országot alternatív és ska-közeli, szaxofonnal dúsított zenéjükkel. Újszeruek, tele vannak lelkesedéssel, kosztért, kvártélyért is szívesen játszanak bárhol, két éve a Klikk-fesztiválon is felléptek, saját autókkal járnak, CD-jük pedig osszel jelenik meg, ha minden jól megy. Miközben diskuráltunk, eszembe jutott Pongó, Ági és Majka lemeze, és kinyílt a zsebemben a bicska, de aztán elhessegettem az ölés gondolatát.

A többi fellépo papírforma szerint teljesített, bár az évente visszajáró Gladiátor kellemesen meglepett, jót tett nekik az új gitáros. A nosztalgiázókat a Tublatanka és a Jimi Hendrix-epigon Raymond Parker szórakoztatta, a fiatalabbaknak a Desmod, a Kryštof és a Vanilla Club muzsikált, a magyarajkú rockerek pedig a sörényrázás magyar bajnokainak, a Pokolgépnek tapsolhattak.

A rimaszombati fiatalok évente egyszer ömlesztve kapják meg mindazt, amit egész évben nélkülöznek, a messzirol (a rendszámtáblák szerint Léváról, Pozsonyból, Liptószentmiklósról, Toketerebesrol) érkezok pedig a zene mellett a természet szépségeiben is gyönyörködhetnek. A fellépok és a nézok viszonya is meleg, barátinak volt mondható, gyakoriak voltak a spontán dedikálások, közös fényképezkedések, szuvenírcserék és haveri vállveregetések. A vécék állták a rohamot, a vízcsapok muködtek, a zuhanyozók nem emlékeztettek csatatérre, bár szombatra virradóra valakinek sikerült felborítania egy Toi-Toi vécét, ami úgy is maradt a fesztivál végéig. Remélhetoen senki sem rekedt odabent.

A büfék kínálatában a vegetáriánusokon kívül mindenki talált pénztárcájának és gyomrának megfelelot, lehetett találni tízkoronás zsíros kenyeret is, a fo támogató sörgyár pedig azt is megengedte, hogy hazai Gemert is csapolhassanak a fesztivál területén. Corgonék jól megszervezték saját jelenlétüket. A számos sörözon kívül kedves pincérek sétáltak a placcon sörrel teli tálcákkal, mire megtettek egy kört, üres lett a kezük. A közterület-fenntartók viszont megspórolhatták volna maguknak a munka dandárját, az üres poharak felszedését, ha eszükbe jut több szemeteszsákot szétrakni a színpad közelében. A járási vöröskereszt tizenhét önkéntese is szorgalmasan rótta a köröket, ám kisebb horzsolásokon és vágott sebek ellátásán kívül nem volt dolguk. „Talán azért, mert rossz volt az ido, és kevesen jártak mezítláb. Tavaly szinte minden második gyereken ragtapasz virított, idén sokkal jobban vigyáztak magukra” – mondta lapunknak Mária Majercíková, a Vöröskereszt helyi igazgatója. Az ügyeletes orvos, Silvia Vargová szerint egyetlen fiatalt kellett kórházba szállítani megfigyelésre, o valószínuleg a hirtelen jött melegtol lett rosszul. Jó néhány kullancsot is el kellett távolítaniuk a szakavatott kezeknek, ám ezen kívül semmi „érdemleges” nem történt.

„Csodálatos itt minden! lrd meg, hogy fantasztikus a környezet és remek a hangulat! Bárcsak nálunk is lenne ilyesmi!” – lelkendezett a 16 éves Martina, aki Pozsonyból stoppolt le Rimaszombatba, és ha nem sikerült volna jegy nélkül belógnia a helyszínre, fordult is volna vissza. Ebben a belógásban nekem is volt némi érdemem, jegyzem meg büszkén, mert egykori lelkes úttöroként ahol tudok, segítek. A beengedok jövore jobban ügyeljenek a hátsó kapunál...