Meggyújtották, porig égett Bosnyák Zsófia múmiája! (fotók)

A rendőrség tette helyszínén őrizetbe vette a férfit - tájékoztatott a ZSolnai Kerületi Rendőr-főkapitányság.

Vágtapolca reprezentáns, modern templomában őrizték Boldog Bosnyák Zsófia épségben maradt holttestét a lorettói kápolnában - írja  Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom a Búcsújárók könyve című munkájában. Az alábbiakban ebből idézünk:
"Bosnyák Zsófia Sztrecsény (Strecno) várának szentje, a hitvesi húség mártírja, a jótétemények asszonya, Wesselényi Ferencné. Férje az irodalomból ismert murányi vár ostromlója, Széchy Mária udvarlója. Egy szent, akit a nép „kanonizált". Koporsójának fölirata: Nigra sum, sed formosa (Fekete vagyok, de szép). Immáron több mint háromszáz éve borul rá a sír sötét éjszakája, de ő diadalmaskodik fölötte. Teste most is ép, már mind elporladtak, az ő testét az áhítat csodája őrizte meg. Igaz, ő már életében uralkodott a testi vágyak fölött, megszentelve tagjait Isten szolgálatában. Apja Bosnyák Tamás, anyja Kenderes Mária. Apja a füleki és nagysurányi vár kapitánya. Tizenhét éves korában férjhez adták először, de hamarosan megözvegyült. Szüleihez tért haza Nagysurányba. Ezután meghalt édesanyja és fivére. Míg édesapja Füleken a törők ellen harcolt, Zsófia Nagysurányban az árvák, özvegyek és öregek gondviselője lett. Húszéves korában Pázmány Péter közvetítésével újabb házasságot kötött apja hős végvári vitézével, Wesselényi Ferenccel. Sztrecsnó várába költőznek a Wesselényi birtokra. Házasságuk eleinte boldog. Két fiuk született. Közben kitört a kolera, majd meghalt Zsófia édesapja. Utána férje hűtlenné vált, szerelmes lett Széchy Máriába. Ekkor a vár melletti kápolnába járt éjjelente imádkozni, ahol a Boldogságos Szúz jelent meg neki biztatva őt: „Bízzál és imádkozzál!" Sajnos, férje utáni bánatában megbetegedett és harmincöt éves korában meghalt. A sztrecsényi vár kriptájában helyezték őt őrök nyugalomra, a Wesselényi család halottai közé. Később a vár idegen kézre jutott. Az új tulajdonos a kriptából eltávolíttatta a Wesselényiek hamvait. Zsófia holttestét azonban a koporsóban negyvenöt évi szendergés után is épségben találták, és ezért nem háborgatták. Később mégis elvitték a kriptából a falu templomába Vág-Tapolcára. Fekete selyem tafota ruhája időnként szétmállik, akkor újravarrják és újra öltőztetik az idő vasfogával is dacoló tetemet.
A nép már életében is szentként tisztelte Zsófia grófnőt. Egy álló esztendeig gyászolták és áldó imáikba foglalták jótevő szentjük nevét. Sírja, illetve ereklyéje körül búcsújárás fejlődött ki. A búcsú napja Nagyboldogasszony, augusztus 15. Vág-Tapolca győnyörű tájban épült, hegyek, sziklabércek koszorújában. Jelenlegi temploma 1940 körül épült. Oltárai, festményei szemet gyönyörködtetőek, szívet derítők."
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:  Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 292.old.)