„Megfigyeltek, megpróbáltak beszervezni”

Túl későnek tartom, hogy erre csak 15 évvel a rendszerváltás után került sor. Nyilvánvalónak látszik, hogy sokan ártatlanul kerültek föl a most közzétett listára. Annyi ellentmondásos információ és hazugság látott most napvilágot, hogy mindenkinek jól meg kellene fontolnia, hogyan nyilatkozik, és mi alapján tör pálcát mások fölött. Engem az is zavar, hogy sok fiatal úgy mond arról a korszakról véleményt, hogy nem ismeri az akkori körülményeket.

Mire alapozza, hogy hazugságok vannak a listán?

Az egyik érintett aktája a birtokomban van. Ebben egymásnak ellentmondó bejegyzések vannak, tévesek az időpontok, hiányoznak az illető aláírásai, az állítólagos jelentéseire pedig csak utalások vannak. Az egész inkább utólagos tákolmánynak tűnik , mintsem hiteles kordokumentumnak.

Jobb lett volna, ha a titkos akták egyáltalán nem kerülnek napvilágra?

Ezt nem állítom. Harmincegy éve szolgálok, ennek az időnek több mint a felét a múlt rendszerben. Akkoriban elég nagy nyomás nehezedett ránk, lelkészekre. A saját bőrünkön éreztük, mit jelent, hogy folyamatosan megfigyelnek minket, hogy vigyáznunk kell minden szavunkra, különösen azokra, amelyeket a szószékről mondunk. Hisz a besúgók mindenhol ott voltak, még a templomokban is. Nem szoktam politizálni, főleg nem a szószékről. Ennek ellenére nagyon megfontoltan kellett az Isten igéjét hirdetnünk, nehogy valaki kiforgathassa azt, és államellenesnek minősítsék a mondandónkat. Úgy gondolom, nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, aki a listákon szerepel. Vannak, akik súlyos bűnöket követtek el, sokan hagyták magukat jó pénzért beszervezni. Ám a lelkészeket általában megkeresték a belügyesek. Hogy hol, mit jegyzeteltek, nem tudom. Ám a legártatlanabb dolgot is fel lehet valaki ellen használni. Ezért kellett volna jobban meggondolni, mit hoznak nyilvánosságra. Talán jobb lett volna, ha rögtön a forradalom után minden napvilágra kerül. Nem értem, miért vártak ezzel 15 évet.

Önt megfigyelte vagy zaklatta valaha a titkosrendőrség?

A férjemmel 1973-tól 1983-ig a Csallóközben szolgáltunk, egy, a magyar határtól 20 kilométerre lévő településen. Akkoriban nagyon sokszor „meglátogattak” bennünket. A parókián gyakran megálltak idegenek, még nyugati turisták is. Ha egy külföldi autó parkolt az udvarunkon, már másnap ott voltak nálunk a hivatal emberei. Bennünket szinte nagyítóval figyeltek.

Valószínűleg a falubeliektől kaphatták a tippeket, ha ilyen gyorsan reagáltak. Tudja, ki informálta őket?

Hogy a Csallóközben ki volt a besúgó, azt nem tudom. Ám arról vannak sejtéseim, hogy a régióból ki szállította a híreket.

Hogyan zajlott a titkosrendőrségnek egy-egy kiszállása?

Volt, hogy csak figyelmeztettek vagy szóban megdorgáltak minket. Főleg a gyerekek miatt. Egyszer karácsony előtt jöttek. Tudták, hogy karácsonyi műsort készítek a gyerekekkel, ezért megparancsolták nekem, hogy azonnal tudassam velük: a műsor elmarad. Megfenyegettek, ha erre nem vagyok hajlandó, elveszik az engedélyemet.

Egy ilyen felszólításnak feltétel nélkül engedelmeskedni kellett?

Akkor nagyon hosszan elbeszélgettünk az illetővel. Azt mondtam neki, ha el is veszi az engedélyemet, én akkor sem megyek ilyen hírrel a gyerekekhez. Ha akarják, ezt közöljék velük ők. Erre azt válaszolták, az ügynek lesznek következményei. De nem történt semmi.

Önt próbálták beszervezni?

Igen, még a Csallóközben. A férjem egy gyerekkori ismerőse keresett meg bennünket. Mi 900 korona fizetést kaptunk akkoriban. Hogy meg tudjunk élni, kertészkednünk kellett. A látogató épp munka közben talált bennünket. Megjegyezte, hogy ennél könnyebben is kereshetnénk pénzt. Csak információkat kellene adnunk a gyülekezet tagjairól és a falubeliekről. Ezért felajánlott nekünk fejenként havi 5000 koronát. Egy kis gondolkodási időt is adott, az együttműködési nyilatkozatot később kellett volna aláírnunk.

Mit válaszoltak erre?

Azt, hogy nagyon köszönjük a felajánlott „segítséget”, de nem kérünk belőle, mert szeretnénk holnap is a híveink szemébe nézni.

Ha ez az illető, a beszélgetés után készített erről valamiféle jelentést, akkor nem zárható ki, hogy önökről is létezhet egy akta.

Ilyen formában sokunkról készülhettek különböző akták.

Tud olyan lelkészről, aki engedett a csábításnak?

Olyanokról tudok, akiknek a neve már a Cibulka-listán is szerepelt. Hogy ártottak-e valakinek? Nem tudom. Ám két egyházi személyt úgy szerveztek be, hogy megfenyegették őket. A családjuk, a gyermekük élete került veszélybe. Olyan lelkészekről is tudok, akiket igaztalan vádak alapján bebörtönöztek.

A sikertelen beszervezési kísérlet után Önöknél nem próbálkoztak újra?

Nem, de biztos, hogy továbbra is megfigyeltek bennünket. Ide, Perbenyikbe is gyakran jöttek. Egyszer egy esketés után kérték tőlem az anyakönyvet, de nem adtam ki nekik. Általában a munkánkkal kapcsolatban voltak különböző negatív megjegyzéseik.

Ártani tudtak volna Önöknek?

A működési engedélyünket visszavonhatták volna. Megtehették azt is, hogy a különböző építkezésekhez szükséges engedélyeket sem adják ki. Az állam a prémiumosztásnál is megfeledkezhetett rólunk, mint ahogyan általában meg is feledkezett.

Mit kellene azoknak az embereknek tenniük, akikről most bebizonyosodik, hogy valóban ügynökök voltak?

A minimum az lenne, hogy bocsánatot kérnek ezért.

Ennyivel elintézhető?

A magas tisztségeket betöltő személyeknek, ha valóban ügynökök voltak, maguktól kellene lemondaniuk. Azon is elgondolkodhatnának, hogy az emberek hogyan néznek most rájuk.

Ha egy egyházi személyről bizonyosodik be mindez, végezheti továbbra is a munkáját?

Ha a gyülekezet így is elfogadja őt, szerintem tovább szolgálhat.

A rendszerváltás után találkozott volt titkosrendőrökkel?

Ezek az urak a forradalom után eljöttek a parókiára. Az egyikük sírva kért, hogy nyilatkozzam úgy, ők semmi rosszat nem tettek, soha senkinek sem ártottak.

1989 után megszűntek a zaklatások?

A rendszerváltás után még egyszer eljöttek hozzám, és adtak egy titkos telefonszámot. Megdicsértek, hogy milyen jól végzem a lelkészi munkámat. (Abban az időben segélyszállítmányokat vittünk Romániába, és gyermektáborokat is szerveztünk.) Felajánlották, hogy ha meg kellene minket védeni, ezen a számon kérhetünk segítséget. Ezután többé nem találkoztunk.