Még a Tátra alól is jönnek a romák

Otthon tengődnek, már elszoktak a megélhetést biztosító rendszeres munkátólSomogyi Tibor felvételeAz önkormányzatok éppúgy tehetetlenek, mint a kormány, csak ők nem viselkedhetnek úgy, mintha a roma probléma nem létezne. Nem küldhetnek Brüsszel felé árnyalt, pozitív hangnemű jelentéseket, nem vehetnek részt meghitt hangulatú konferenciákon, mert naponta kell megoldaniuk a helyi konfliktushelyzeteket.

Csákányházán már megtörtént a fordulat, a közel ezer lelket számláló település lakosságának több mint a fele roma. Gáspár Aladár polgármester adatai szerint 1995-től a faluban mintegy 180 gyermek született, s közülük csak minden tizenötödik gyerek nem roma. Mivel a roma munkaképes lakosságnak szinte minden tagja munkanélküli, így a falu összlakosságának több mint a felének nincs állása. Ez különleges helyzetet jelent az önkormányzat számára, hiszen ez az állandóan otthon tartózkodó tömeg nem építi a települést. Emiatt nem gondolkodhatnak olyan jövőképekben, mint például a vidéki turizmus fejlesztése, mert a falut uraló látvány riasztóan hat az erre vetődő látogatóra.

– Kár, mert a település környéke nagyon szép, a falut körbeölelő erdő, a rét az igényes túrázóknak is megfelelne – mondja a polgármester. Arról is beszél, hogy a faluban megüresedő házak iránt csekély az érdeklődés, az itt található ingatlanok ára viszont nagyon alacsony, ami a Tátra alól is idecsalogatja a romákat. Ők pedig romboló hatással vannak a tősgyökeres csákányházai romákra.

– Az itteni cigányokkal sokkal kevesebb volt a bajunk – mondja a falu első embere –, mert egyébként dolgos emberek, csak a munkalehetőségek megszűnése által jutottak erre a sorsra. Korábban a férfiak közül sokan jártak Fülekre dolgozni, a Kovosmalt üzembe, az asszonyok pedig a mezőgazdasági szövetkezetben dolgoztak, főként a dohánytermesztésben, ami egész évi munkát biztosított. Jól kerestek, különösen azok, akik a kőbányában dolgoztak. Megszoktak egy elfogadható életszínvonalat, jelenleg viszont a legtöbb roma család jövedelme alig éri el a létminimum határát. Most is elvégzik azt a munkát, amit az önkormányzat rájuk bíz, de már elszoktak a megélhetést biztosító rendszeres munkától. Érdekes, hogy a több mint ötszáz roma lakos közül csak 157 vallja magát a roma etnikumhoz tartozónak, így aztán hivatalosan a falu lakosságának ma is több mint a 80 százaléka magyar. A létbizonytalanság alapvetően megváltoztatta a roma lakosság viselkedését, az önfenntartási ösztön szélsőséges cselekedetekre is rákényszeríti az érintetteket, ami egyre inkább veszélyezteti a köz- és vagyonbiztonságot is.

A község iskoláját 2003-ban bezárásra ítélte a losonci tanügyi hivatal, de a lakosság kiharcolta, hogy a faluban maradjon az 1–4 évfolyamú kisiskola. Koziczky Péter, az alapiskola igazgatója ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az iskolában jelenleg négy tanító és két nevelőnő foglalkozik a 49 gyerekkel. Farkas Katalin tanítónő szerint az alapiskolába kerülő roma gyermekekkel való foglalkozás egészen különleges hozzáállást követel a pedagógustól, mert ezek a gyerekek más szociális és kulturális háttérből érkeznek az iskolába. Más a viselkedésük, mások a szokásaik, más a családi életük. Sokan közülük óvodába sem jártak, s ez a társadalmi hátrány végigkíséri őket nem csupán az iskolában, hanem sok esetben az egész élet folyamán.

A csákányházai alapiskolába jelenleg egyetlen nem roma tanuló jár. A magyar szülők inkább szlovák iskolába íratják be a gyerekeiket, holott ők maguk szinte egyáltalán nem beszélnek szlovákul.

Az iskolakerüléssel kapcsolatban a polgármester arról tájékoztat, hogy a roma gyerekek csavargása megoldhatatlan problémát jelent mind a szülők, mind pedig az elöljáróság számára, mivel a szülők a legtöbb esetben csak az igazgatói figyelmeztetésekből értesülnek arról, hogy a gyerekük igazolatlanul hiányzik, ami pedig a törvényből adódóan a szociális juttatások megvonásával jár.

– Az sem titok – mondja a polgármester –, hogy számos esetben maguk a szülők késztetik iskolakerülésre a gyerekeket azzal, hogy alkalmi munkát vállalnak, és magukkal viszik a gyerekeiket is. Gombaszezon idején, ha jó a termés, általánosnak is mondható a roma gyerekek kimaradása az iskolából. Ilyenkor a gyerekek akár napi ötszáz korona értékű gombát is összeszednek, s a szülők inkább vállalják a büntetést, mert azokon a napokban jól él a család. Ezt a gondolkodásmódot rendeletekkel, fenyítésekkel nem változtathatja meg a hatalom, ez az ő életvitelük, ilyenek az ösztöneik.

Farkas Katalin arról beszél, hogy a kisiskolás roma gyerekek a négy év alatt megtanulnak írni, olvasni, s megismerkednek a számtani alapműveletekkel is, de továbblépni közülük már csak nagyon kevés tud. Nagy a lemorzsolódás, a lányok fiatalon gyereket szülnek, a fiúk pedig beleolvadnak a szociálisan ellátottak egyre növekvő táborába.

– Az iskola épülete lassan lakhatatlanná válik, lyukas a tető, repedezettek, dohosak a falak, nagyjából egymillió korona kellene a teljes felújításra, de számos pályázatunk közül egyet sem vettek figyelembe – mondja Koziczky Péter. Valószínűleg leköltöznek az óvoda épületébe, ami sokkal jobb állapotban van, ugyanakkor Koronczi Eszter, az óvoda igazgatónője szerint pedagógiai szempontból nem túl szerencsés dolog egy épületbe, egy udvarba tömöríteni az óvodás és az iskolás gyerekeket, mert a tízéves gyerek akár rossz hatással is lehetnek a kiscsoportosokra.

A falu mindennapjaira kitérve a polgármester elmondta, hogy jelenleg 97 személy végez közhasznú munkát – takarítják a falut, a vízelvezetőket, részt vesznek a hulladék kiválogatásában is. A falu hétmilliós költségvetéséből fejlesztésre alig futja, inkább csak a meglevő ingatlanokat foltozgatják. A polgármester véleménye szerint a falu legégetőbb gondját a közeljövőben a lakásprobléma jelenti majd. Megoldásra vár a lakosság ivóvízzel való ellátása, a csatornázás és a szennyvíz elvezetésének és tisztításának a gondja is. Ez a település nem készült fel arra, hogy lakosainak a száma az elkövetkezendő tíz évben akár 200 fővel is gyarapodjon. Az infrastruktúra kiépítésére hatalmas beruházásokra lenne szükség, amire a mostani körülmények között a polgármester esélyt sem lát.