Medvesalján még mindig nem változott semmi

Nekik továbbra is a lezárt határsorompókkal kell nap mint nap szembenézniük, holott a csatlakozni kívánó országok, köztük Szlovákia és Magyarország politikusai hónapok óta ismételgetik, hogy végre előttünk is megnyílnak majd a határok... Nos, az Európai Unióhoz való csatlakozás május elsején megtörtént, a Medvesalján azonban a határnyitás továbbra is csak álom marad.

Álldogáltam a határsorompó melletti placcon, amelyet annak idején azért építettek, hogy legyen hol megfordulni a határra közlekedő autóbuszoknak. Egy idős ember a botjával a sorompók felé mutatott. – Fiatalon gyakran átballagtam Ceredre – mondta a nyolcvanegy éves Pál János, a demonstráció talán legidősebb résztvevője. – De ugyanígy jártak Tajtira a cerediek is, közel van egymáshoz a két falu, találkozgattak a fiatalok, onnan nősültek a legények, oda mentek férjhez a lányok. ĺgy mostanra Cereden és Tajtin a fél falu rokonságban áll egymással. Amikor egy-egy napra felnyitják a sorompót, még átballagok, de körbe, Füleken, Salgótarjánon keresztül már nem indulnék útnak. Az fárasztó lenne már nekem – fűzte hozzá, miközben oldalra bicegett, kitért a közelgő – a második – rendőrautó elől. – Rajzanak, mint a méhek. Mennyien jöttök még? – dörmögte mérgesen egy középkorú férfi, akit láthatóan bosszantott a rendőrök jelenléte. – Itt annyian vannak, akárcsak a rendőrállam idején, északon meg alig látni belőlük. Napokig úton voltam, most jöttem haza Polhoráról, de eggyel sem találkoztam – lépett mellém. – Itthon mindjárt „lemeszelnek”, mihelyt az útra megyek, állandóan a sarkunkban vannak. Szerintem hasznosabb lenne, ha itt a határon teljesítenének szolgálatot, legalább a hétvégeken, és nem az almágyi benzinkút előtt állítgatnának hetente kétszer-háromszor. Nekünk egyelőre az is jó lenne, ha szombaton és vasárnap nyitnák fel a sorompót. Azt a munkát meg ezek is elvégezhetnék – bökött ujjával az egyenruhások felé.

A sorompó másik oldaláról kíváncsi szemek figyelték a tajti oldalt. A távolság miatt nyilván nem hallották Molnár Gyula, Tajti polgármesterének beszédét. Részletesen ismertette – ahogy fogalmazott – a „határhuzavona” több mint egy évtizedes történetét.

Az 1993. augusztus 12-én Révkomáromban megtartott szakértői megbeszélés jegyzőkönyve 2. oldalának utolsó bekezdése tartalmazza: a felek megállapodtak abban, hogy 1994-ben a szlovák és a magyar állampolgárok számára Tajti és Cered között megnyitják a határátkelőhelyet. A határátkelőhely objektumát Magyarország területén a magyar félnek kell biztosítani. A kezdeményezés ígéretesen alakult, 1996-ban 14 millió korona értékben megépült a határon átívelő út is. A későbbiekben azonban a kezdeti lendületnek nyoma sem maradt, a sorompók pedig, ritka kivételtől eltekintve, a mai napig zárva vannak, mert a magyar fél tíz év alatt nem volt képes megépíteni a fogadóállomást.

– Érthetetlen megnyilvánulás ez az anyaország részéről, holott két kormányfő is 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát. Abban sincs egyezség Szlovákia és Magyarország között, hogy a két ország közötti átkelőkön egyformán ellenőrizzék az állampolgárokat. Komáromban például személyazonosságival is átléphető a szlovák–magyar határ, térségünkben Sajószentkirály és Bánréve között pedig csak útlevéllel. Nem vagyunk mi ellene az EU-csatlakozásnak, csak szeretnénk, ha erre a régióra is ugyanazok a szabályok vonatkoznának, mint más térségekre – hangzott el egyebek között a beszámolóban.

Molnár Gyula keményen fogalmazott, mint megjegyezte, a térség az elmaradott vidékek közé van sorolva, a lezárt sorompókat pedig Európa szégyenének nevezte. Elmondta, a szlovák–magyar határszakaszon új hidak épülnek, új határátkelők nyílnak, de a félig kész határátkelőkről sem szabadna megfeledkezni.

A beszéd közben többen helyeslően bólogattak, Pál Ferdinand, Tajti korábbi polgármestere szerint is helyénvaló a tiltakozás. 1990-ben Pál Ferdinand kezdeményezésére fogadta el a helyi önkormányzat az ideiglenes határnyitást.

– Meghívásunkra 1993-ban községünkbe érkezett Ján Langoš, a szövetségi kormány belügyminisztere. Az ő támogatásával született meg Révkomáromban a bennünket érintő, sokat idézett kormányközi határozat. Elszomorítónak tartom, hogy Mečiar és Slota idejében nagyobb előrelépés történt a határátkelőhellyel kapcsolatosan, mint a magát demokratikusnak nevező kormányok idején. A legmesszebbmenőkig egyetértek a beszámolóban elhangzott kemény megfogalmazásokkal, sőt szerintem drasztikusabb lépéseket kellett volna tenni a határátkelőhely megnyitása érdekében. Polgármesterségem idején nem gondoltam volna, hogy az EU-csatlakozás kapujában még mindig olyan távol lesz Cered Tajtitól, mint annak idején – nyilatkozta az Új Szónak Pál Ferdinand.

A tajtiak határnyitással kapcsolatos kezdeményezéséhez a kilencvenes évek elején csatlakoztak a környező települések is, ők pénteken este se hiányoztak a határról. – Szerintem korábban is kellett volna már demonstrációt szervezni, de most, a csatlakozás kapujában talán a legmegfelelőbb időpontban lett megvalósítva a tiltakozó akció – vélekedett Farkas Zoltán, Almágy polgármestere. Mede István, Medveshidegkút polgármestere már a kilencvenes évek elejétől segíti a határnyitás körüli munkákat. – Nem gondoltam volna, hogy a magyarok így fognak viszonyulni a Tajti és Cered közötti határátkelő megnyitásához. Mint a beszámolóban is elhangzott, két magyar kormányfő is 15 millió magyar miniszterelnökének tartotta magát, de a lépéseik sajnos nem erről tanúskodtak. Több magyar miniszterrel folytattunk megbeszéléseket, de minden hiába, eddig semmi pozitív változás nem történt. Anyagi okokra hivatkoznak – legyintett Mede István. – Pedig Medvesaljának sokat jelentene, ha itt megnyílna a határ – csatlakozott a témához Czikora Ágnes, Újbást polgármestere. – Elég baj az is, hogy a világ végén lakunk, ráadásul utunkat állja ez a sorompó. Pedig a határ túloldalán bőven akadna szakembereinknek munka, és mi is tudnánk foglalkoztatni a magyarországiakat. Hogy ez a helyzet a mai napig nem változott, kimondottan a magyar fél hibájának tartom. Egyetértek az ilyen és hasonló akciókkal, és remélem, hogy szavunk áthallatszik a sorompókon túlra is.

Vecseklő polgármestere bizakodó. Hulitka Sándor az Új Szó kérdésére elmondta: reméli, a demonstrációnak lesz foganatja, azt azonban sajnálja, hogy a magyar oldal nem képviselteti magát a tiltakozó akcióban.

A több mint százfős csoport lassan szétoszlott, a távolabbi falvakból érkezők autóba szálltak. Tajtin, egyik-másik portáról idős emberek integettek az autókban ülőknek. Ők így fejezték ki szimpátiájukat azokkal, akik péntek este a határ megnyitásáért a zsákutcában, azaz a Tajtiról Ceredre vezető országúton demonstráltak. Nekik talán ünnep volt az a néhány pillanat, mert ők még talán hisznek abban, hogy a tiltakozással megoldható valami.