„Már csak a társadalomnak kellene fejlődnie”

1989-ben lelkes voltam, akkor még iskolában tanítottam orosz és szlovák nyelvet. Örültem, hogy jön egy új valami, ami talán megváltoztatja a világot, előbbre viszi. Nem csalódtam, mert rengeteg jó van e rendszerben is – a szabadság, az információözön, a szabad határok, lehetőségek tárháza – , viszont gyakoribbá vált a bűnözés, és a munkanélküliség is aggasztó.

Főleg az szívfájdító, amikor képzett emberek nem találnak munkát. Ráadásul kegyetlenül le vannak sújtva azok az emberek is, akiknek fizetniük kell a kórházakban, az orvosnál és a gyógyszertárakban. Tisztában vagyok vele, hogy nem fizethet mindent az állam, mint a régi rendszerben, de tekintettel kellene lenni az emberekre. Bízom a politikusokban, de néha azt gondolom, nem tesznek eleget értünk.

A régi rendszerben biztonságban éreztem magam, de nem sírom vissza azt a korszakot, mert rengeteg hátránya volt. Viszont nem kellett attól félnem, hogy leütnek az utcán, vagy hogy gránát robban a közelemben. Most, ha kinézek az ablakomon, kábítószerező fiatalokat látok. Biztosan akkoriban is volt aljasság és alvilág, de a bűnözés nem öltött ekkora méreteket. Vagy csak nem voltunk róla tájékoztatva? Nem tudom. Az viszont biztos, hogy mostanában nem találok olyan mesét, amit az unokáimmal szívesen és nyugodt lélekkel megnézhetek, mert a televízió csak agresszív mintákat és rossz példát mutat. Egyszerűen nem találni olyan műsort vagy újságot, ahol ne lenne robbantás és erőszak, vagy a másik véglet: szex, szex és szex.

A kultúra nyitottabb, a környezetünk szebb lett. Sokkal több lehetőség van színházba és kiállításokra járni, mint azelőtt, a szürke skatulyaépületeket felváltották a szebbnél szebb stílusban emeltek. Ellenben akkoriban többet olvastak az emberek. Merem állítani, a fiatalok alig egyötöde olvas. Ennek következtében nem tudják kifejezni magukat, képtelenek kinyilvánítani a véleményüket, és a viselkedésük is agresszív. Nagyon hiányzik az illem, a tisztelettudás nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek körében is, és rettenetesen elharapózott a pénzközpontúság.

A jövő? Most képzett, okos fiatalok vannak, olyan tudásúak, mint régen a negyvenévesek. A kérdés csupán az, mire használják fel ezt a tudást? Féltem őket, de úgy gondolom, ez az új nemzedék megpróbálja jobbá tenni a világot, mert lehetősége van rá. A tudás megvan, már csak a társadalomnak kellene fejlődnie és művelődnie, hogy a lelki egyensúly és az értelmi szint is megfelelő legyen. A vezetésnek pedig jobb feltételeket kell nyújtania ahhoz, hogy kibontakozhassanak a tehetséges fiatalok. (jom)