Már 90 éve...

2003. május 24. nagy ünnepe nemcsak a komáromi, hanem az egész szlovákiai magyar cserkészetnek. Ezen a napon emlékezünk meg arról, hogy a mai Szlovákia területén megalakult az első cserkészcsapat, Komáromban, a híres bencés gimnáziumban.

De a cserkészet története nem itt, nem is Magyarországon, hanem Angliában vette kezdetét. 1907-ben egy angol tábornok, Lord Robert Stephenson Smith Baden-Powell of Gilwell, felismerve, hogy „a nagyvárosok társadalma kivetkőztette a fiatalokat korábbi életformájukból”, huszonnégy fiúval táborba vonult a Csatorna-szigetek egyikén, Brownsea-n. Ez volt az első cserkésztábor a világon, a következő évben pedig megjelentette a mozgalom alapkönyvét, a Cserkészet fiúknak címűt. Ekkor még nem sejthette, hogy a világ legnagyobb, politikamentes, valláserkölcsi alapokon működő ifjúsági nevelőmozgalmának alapjait rakta le. Baden-Powell katonaember volt, nem írt rendszeres pedagógiát, könyve mégis – talán éppen ezért – máig generációk kedvelt olvasmánya lett. A könyv Magyarországon is kedvező fogadtatásra talált, már a következő évben ismertették, részleteket fordítottak belőle, s ennek nyomán megindult a cserkészmunka, eleinte Budapesten, utóbb vidéken is. A Magyar Cserkész Szövetség 1912-es létrejötte utáni évben, 1913. május 23-án tett fogadalmat a komáromi csapat, mely ekkor a Turul nevet viselte, vezetője pedig a gimnázium fiatal, agilis tanára, Karle Sándor volt (emlékét tábla őrzi a gimnázium falán). Az új csapatnak öt őrse volt. A fiúk még ebben az évben vállalkoztak a legendás vági tutajútra, melyet a Regnum Marianum szervezett, Kralovantól Komáromig ereszkedve alá. Ezen 105 cserkész vett részt, ebből 18 volt a frissen alakult komáromi csapat tagja.

Az ígéretes kezdeményt országszerte derékba törte az első világháború, így az érdemi munka csak 1918-ban indulhatott meg. A komáromi csapat ”aranykorát” 1921-től számíthatjuk, ekkor az újjáéledt csapat létszáma elérte a 85 főt, majd 1922-ben – mivel az új államban a Turul, sajnos, nem bizonyult megfelelő névnek – felvette a város nagy szülötte, Jókai Mór nevét. A csapatot 1924-től az idősebb komáromiak által bizonyosan ismert Bíró Lucián vette át, s irányította egészen 1939-es elhelyezéséig, ezután Hites Kristóf vezette. A háborús évekről nem sok írásos anyag maradt ránk. Tény, hogy 1942-ben és utána sem táboroz(hat)tak a csapat tagjai, mivel a vezetők többségének leventeképzésen kellett részt venni, illetve bevonultak katonának. A háború után, a jogfosztottság éveiben szó sem lehetett a munka újraindulásáról. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel pedig végképp ellehetetlenítette ezt.

A jelenlegi, 2. számú Jókai Mór cserkészcsapat már a rendszerváltozást követő évben, 1990-ben újrarendezte sorait. E kezdeti időszakban nagy segítségükre volt az akkor még élő (legenda), Bíró Lucián. A csapat az ő tapasztalatait felhasználva, az egykori 113-as számot viselő Turul cserkészcsapat hagyományait újjáélesztve 1990. október 21-én, a mai Szlovákia területén ismét elsőként alakult újra. A csapat fogadalomtételére a Lehár parkban került sor, a csapat létrehozója, s egyben első vezetője Maitz László volt, aki egészen 1995-ig vezette a csapatot, utóda azóta Balogh Katalin.

A kezdeti huszonegynéhány tagból még ma is vannak aktív tagok, ők mára vezetőkké lettek. Ezek az elsőgenerációs vezetők a letéteményesei annak, hogy a cserkészmozgalom célkitűzései a „mai gyerekek” számára is közeliek, mondhatni időszerűek maradjanak, hiszen a baden-powelli tíz törvény mára sem vesztett aktualitásából, legfeljebb kommunikációs módja változott meg. Ez a cserkészmozgalom „minőségbiztosítási szabványa”. Szavatolja, hogy a mozgalomból kikerült fiatalok a társadalom hasznos, becsületes, talpraesett tagjai lesznek, kerüljenek az élet bármely területére.

Május 24-én, szombaton, 10 órától a Selye János Gimnázium aulájában veszi kezdetét az ünnepi megemlékezés, mely aztán egész nap folytatódik, többek közt egy városi akadályversennyel, egy eddig országosan egyedülálló hadijátékkal, s természetesen este az ilyenkor elmaradhatatlan bállal.