Manapság hat falu is alig tud egy állatorvost eltartani

Nem nehéz elképzelni, milyen lehet bárkinek éjnek évadján egy telefoncsengésre fölriadva autóba ülni, szakadó hóesésben vagy kemény fagyban kilométereket utazni minél előbb odaérni, ahol nagyon várják. Néhány perc késés ugyanis végzetes lehet ott, ahol életet kell menteni vagy új jövevényt a világra segíteni.

A rimaszécsi Jéney György gyermekkorában arról álmodozott, hogy autóbuszvezető lesz, mint az édesapja, de mivel szerette az állatokat is, a családi tanács úgy határozott, jelentkezzen a mezőgazdasági középiskolába. Ott döntötte el, hogy inkább állatorvos lesz. 1988-ban, amikor friss diplomásként belépett a feledi állatorvosi központ ajtaján, tárt karokkal fogadták, mert a régióban nagy szükség volt állatorvosokra. A Rimaszombati járás gazdaságaiban ugyanis akkortájt rengeteg állatot neveltek, szükség volt a fiatal szakemberekre. Mielőtt bevonult, idősebb kollégájával a Várgedei Állami Gazdaságban dolgozott, katonaság után azonban a gesztetei szövetkezetbe irányították. Továbbra is állami alkalmazott volt, ő felelt a gazdaság állatállományának egészségéért. „A nyolcvanas évek végére szakosodott a szövetkezet: Gesztetében volt a tehénállomány, Détérben a növendék szarvasmarha, a sertésállomány pedig Jesztén” – emlékezik az állatorvos. – A szövetkezet a több mint 800 darab fejőstehén mellett 300 anyasertést és 5 juhnyájat tartott. A gazdaságot tapasztalt és hozzáértő vezetők irányították.

AZ 1991-ES LAVINA

A lavina 1991-ben indult el, amikor megkezdődött a szövetkezetek leépítése. Új mezőgazdasági társaságok alakultak, de mivel a termékeikért későn kaptak pénzt, rövid időn belül elszegényedtek, tartalékaik is elfogytak. Ezekből a szövetkezetekből néhányan kiváltak, és építgetni kezdték saját gazdaságukat. Specializálódtak, munkahelyeket teremtenek, korszerűsítik a gazdaságot, fokozatosan bővítik az állatállományt, amely sajnos még ma is csak töredéke a tíz évvel ezelőttinek.”

Pedig a három falu határának nagy része nehezen művelhető, mivel lejtős, és jórészt csak állatok legeltetésére szolgál. A szarvasmarha- és juhállomány a régi töredéke, a megélhetést nyújtó hegyeket pedig benőtte a cserje és a gyom. Az állatok létszámának csökkenésével arányosan vagy még gyorsabban csökkent az állatorvosok munkája is.

1992-ben az állatorvosi kamara megalakulása után az állatorvosoknak ki kellett váltaniuk az iparengedélyt. Bár Jéney doktornak a kilencvenes évek közepén további három faluval növelték körzetét, mégsem volt egyszerű fenntartani vállalkozását. Jelenleg is, amikor megnövelt körzetében fejlődőben van az állatállomány, a fejőstehenek létszáma alig éri el a háromszázat, az anyasertéseké pedig körülbelül száz lehet, a juhállomány csak a fele a tíz évvel ezelőttinek. Jéney doktor szerint a régió fejlődőben van, és ez jó hatással van az ő munkájára is.

NEM A GAZDA A BŰNÖS

„A gazdák igénylik az állatorvosi szolgáltatást, sajnos azonban még most is vannak időszakok, amikor a termelő nem tudja eldönteni, hívjon-e orvost – mondja az állatorvos. – Emberileg valamennyi gazdával jó viszonyban vagyok: időnként elpanaszolják, ha a számlájukra nem érkezik meg a hónapok óta várt pénz, csak nagyon sürgős esetben szólnak. Nem a gazda tehet arról, hogy későn kapja meg pénzét –, de amikor megkapja, azonnal fizet nekem. A gyógyszervásárlás is pénzigényes. Autóm egy kisebb mozgó gyógyszertár, csaknem minden reggel a rimaszombati vagy a losonci gyógyszertárban kezdem a napot. A befektetett pénz pedig általában lassan és apránként térül meg.”

Manapság persze az állatorvosnak is alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz, ha nem akarja elveszíteni ügyfeleit. Ha ugyanis a partnerei elégedetlenek, másik orvost keresnek. Helyi viszonyoktól is függ egy-egy vállalkozás sikere vagy kudarca.