Lutovsky László dokumentumfilmje Léváról

A filmet idén nyár elején mutatták be a Barsi Múzeum akkor még megnyitás előtt álló koncerttermében, szeptemberben Budapesten volt látható a Rákóczi Klubban, legutóbb pedig a Reviczky Házban vetítették november végén.

Digitális fotóalbum

Lutovsky László még édesapjától örökölte a képeslap- és amatőrfotó-gyűjtés hobbiját. Az idők során körülbelül 1200 fényképet gyűjtött Léváról, melyből három év alatt egy digitális fotóalbumot állított össze; a munkát 1998-ban fejezte be. Az albumban utcák szerint csoportosította a képeket – a 19. század végétől egészen a jelenről készült saját fotókig.

Futott a fényviszonyok után

A fotóalbummal párhuzamosan vágott bele merész vállalkozásába: dokumentumfilmet forgatni szülővárosáról. Hat évig dolgozott a filmen. Tizenhét óra felvételanyagból vágta össze a hatvanperces alkotást. „Egy nyár alatt forgattam szinte minden képkockát, az anyag tíz másodperces szekvenciákból áll össze. Azt akartam, mutatósak legyenek a felvételek, kék ég, bárányfelhők, jó időjárás, telt színek. A várost nem lehetett a Nap felé fordítani, én futottam a megfelelő fényviszonyok után.”

Léva légi felvételeken is látható a filmen, Lutovsky László szakmai titokként kezeli a létrejöttüket. Annyit elárul, hogy helikopter, sőt hőlégballon segítségével is filmezett. „Ha nem én, a kamera volt fönt– árulja el. – Gyermekkorom óta fényképezek, nyolc milliméteres kamerával is rengeteget filmeztem. Egyik tanárnőm buzdított, menjek operatőri iskolába, sajnos, a családnak erre nem tellett. ĺgy lettem géplakatos. Az első videokamerát 1992-ben vettem, s idővel a technika hozta a lehetőségeket. Negyedik emeleti lakásomban egy kis filmstúdiót rendeztem be. Hangfelvételek, vágás – minden itt készült. Napi 10-16 órát is képes voltam dolgozni. Előfordult, hogy megittam egy kávét reggel nyolckor, és hajnali négyig, pizsamában dolgoztam a filmen.”

A segítők

Lutovsky László természetesen kutatómunkát is végzett, melyben többen is segítségére voltak. A Barsi Múzeum munkatársai, Pölhös Margaréta és Katarína Holbová segítették eligazodni a régi okiratok, dokumentumok között. „Nagyon hálás vagyok Pavol Behulának, a múzeum volt igazgatójának, aki készségesen segített. Tetszett neki, hogy valaki nekifogott ennek a munkának. Tesák Péter levéltáros barátommal is sokat konzultáltam, Alt Ernő nyugdíjas gyógyszerész pedig nagyon sok mindenre még személyesen emlékezett.” Az egyik legnagyobb felfedezésre Ürge László hívta fel a figyelmét: a Szent Mihály-templom két tornya között Szent László szobra található. „Meglepő, hogy nem a névadó szent szobra került a templomra” – jegyezte meg Lutovsky.

A film DVD-re készült, így három nyelven hozzáférhető. „Szlovák nyelven Jaroslav Dubravík volt amatőr zenész kollégám hangján szólal meg. Angolul egy lévai nyelviskola szaklektora, Paul Stafford szólaltatja meg, aki Dublinban dramaturgiát tanított, tehát a hasonló feladatok nem állnak távol tőle. Magyarra Újváry László fordította a kommentárokat, s ő is mondja el, jobbat nem találhattam volna nála.”

„Szikrát akartam adni”

Tíz fejezetből áll a film, egy rész nem lehetett hosszabb nyolc percnél. „Fel akartam kelteni az érdeklődést. Aki többet akar tudni, remélem, elmegy és kutat a részletek után. Valami szikrát akartam adni a fiataloknak, hogy a világ, a történelem iránti érdeklődése itt kezdődjék, ahol él. Úgy gondolom, az iskolák is hasznát vennék a filmnek. Olyan visszajelzéseket kaptam, hogy aki látta a filmemet, egészen másképpen járja a várost, másképpen figyeli az épületeket, utcákat.” Lutovsky László a városnak is fölkínálta a munkáját, az összgyártási költségek alig feléért. A város jelezte, tudomásul vette az ajánlatot. Ez fél éve történt.

„Városrendezés” tankokkal

„A hetvenes években kezdődtek a tervszerű házdöntések, szerencsére sokan dokumentálták ezt a folyamatot, s magam is sokat fényképeztem. Legemlékezetesebb a mai Dituria üzletközpont helyén álló Kürti- és Bolemant-házak ledöntése. A Kürti-ház annyira masszív volt, hogy tankokkal rombolták le, acélkötelekkel szabdalták szét. Olyan épület volt, amely bármilyen világvárosban megállná a helyét. A Bolemant-házban gyógyszertár állt, melynek berendezése a Barsi Múzeum állandó kiállításán kapott helyet” – emlékezett vissza Lutovsky. (fm)