Locsolós tortúrák

Csöngetnek, és te összerezzensz. Jön valaki. Ott állsz az ajtó előtt támadásra készen, de nem mered nyitni még. Pedig az első sokkon már túlvagy, az ágyból ugrasztott ki a szódásüveg vízsugara. Elég korán van még, a csengető alighanem a szomszéd srác lesz, annak mindig olyan hajmeresztő ötletei vannak, lehetetlen rá előre felkészülni lelkileg. Tudod, hogy úgyis túl kell esned ezen, ajtót nyitsz. Egy hatalmas fémlavór van a kezében, tele vízzel, a katasztrófa elkerülhetetlen. Udvariasan megkéred, inkább a fürdőszobában végezze el ezt a barbár szertartást, a kádhoz közel, elég, ha te úszol vízben, a lakás maradjon vízmentes, amennyire lehetséges. Aztán száraz blúzt veszel fel, mosolyogva, bár belül a méregtől forrsz. Hagyod, hogy a hajad is összepacsmagolják valami rettenetesen erős kölnivel, ennél már a lavór víz is jobb, annak nem marad szagos nyoma, de hát hagyni kell, mese nincs. Aztán megkínálod a srácot, ahogy illik, a végén kezébe nyomod a csokitojást, mehet útjára, további zsákmányért, további lányokat ijesztgetni. Mielőtt elmenne, a te fürdőszobádban tölti újra a lavórt, van még a házban néhány szerencsétlen. Megkönnyebbülten gondolsz arra, ez az újabb vízadag már mást boldogít. Kikíséred, bezárod az ajtót.

Az első blúzod még meg se száradt, mikor bevizezik a másodikat is, hasonlóan barbár módon, óriási fecskendővel, alattomosan, mert éppen a húsvéti versike elzengedezése közben számítottál erre legkevésbé. Előtte vagy utána igen, de szavalás alatt?! Mosolyogsz, előveszed a harmadik blúzodat, a vizeset kirakod száradni, szerencsére elég nagy a ruhatárad. Este nyolcra már teljesen kimerülsz, a hajad tízféle kölnitől bűzlik, a blúzaidat vetésforgóban többször is eláztattad. Latolgatod, hogy bevonulj-e már a fürdőszobába, rendbeszedni magad a húsvéti tömeggyönyör után, de aggaszt, hogy másodunokatestvéred, aki mindig piros kabátot húz a fekete öltönyére, még nem csöngetett be. Úgy döntesz, vársz még félórát, és jól teszed, mert negyed kilenc után befut, bevizez, megeszi a maradék hidegtálat és süteményt, aztán hazaballag, te voltál a listáján az utolsó. Ő is a tiéden. Megkönnyebbülten vonulsz a fürdőszobába, hogy messzire szagló hajadból valami elviselhetőt varázsolj.

Húsz év múlva a lányodnak próbálod elmesélni húsvéti tortúráidat, ő meg hitetlenkedve néz rád. Már nem csönget be senki. Már csak a testvérek garázdálkodnak. Más nem. Hiába is lesné az ablakból az öltönyös-kölnis fiúkat és férfiakat. De nem lesi. Inkább elmegy a barátnőjéhez. És még útközben sem kell attól tartania, hogy valaki lelocsolja.