Lesz-e még egyszer Péterfala a világ közepe?

Mintha körülötte megállt volna az idő(Somogyi Tibor felvételei) Ez a mintegy negyven évvel ezelőtt megírt vers–tanulmány akár tegnap is keletkezhetett volna, annyira érvényes minden gondolata, s felérve a Csere gerincére, Péterfala temploma úgy köszön ránk, mintha körülötte megállt volna az idő. Az utca néptelenségéből felbukkanó botra támaszkodó idős asszony mintha a legtávolabbi orosz télből lépett volna elő. – Kimennék a temetőbe – mondja – csak nem tudom, gyúrt-e már valaki utat a sírok felé. Megnézném nem tett-e kárt a sírban az idő, meg legalább elbeszélgetek az urammal, itthon úgysincs, aki ajtót nyitna rám, csak tüzelgetek a sparherdben, hogy legalább a konyhában meleg legyen. Úgy osztogatom be, hogy tavaszig kitartson a fám, aztán majdcsak valamerre mozdulunk.

A faluban található egyetlen vállalkozás, a Palóc Kft. udvarán hóval belepett gépek, a határba most talán még traktorral sem lehet kimenni, igaz, nincs is minek.

MEGLOVAGOLJÁK A TURIZMUST

Köböl Gyula Péterfala MKP-s polgármestere elmondta, a falu lakossága az utóbbi negyven évben a felére csökkent, mivel az előző rendszer központosításra törekvő hatalma nem adott építkezési engedélyt a község területére, ezért nagyon sokan elköltöztek Rimaszombatba és Feledre. A kiöregedő faluban jelenleg 270 ember él, jelentős részük ugyanazzal a nyomasztó jelenséggel küszködik, mint e régió többi lakosa is, ez pedig a munkanélküliség. A faluban iskola nem működik, s mint a polgármester mondja, ez a kis község nem is lenne képes eltartani. Az óvodába általában 15–20 gyermek jár, költségvetéséből a falu 170 ezer koronát juttat az intézménynek. A polgármester elmondta azt is, mivel a község költségvetése rendkívül alacsony, fejlesztésre szinte alig gondolhatnak, pályázatokat nyújtanak be „minden létező helyre”, ugyanakkor az EU-s pályázatok esetében egy ilyen kis községnek nemhogy esélye, de még reménye sincs arra, hogy sikert érjen el, mert a pénzalap egyetlen község pályázatát nem veszi figyelembe. A gömöri kisközségek épp ebből a megfontolásból „mikrorégiókba” tömörülnek, Péterfala két ilyen szerveződésnek, tételesen a Medves Mikrorégiónak és a Palóc-dombvidék mikrorégiónak is a tagjává vált. Kérdésemre, hogy e régiókon belül milyen programokra kérnek pénzt, kiderült, Péterfalán és a mikrorégiókban is ugyanazt a fekete lovat szeretnék megjátszani, mint a felvidéki magyar községek túlnyomó többségében, mégpedig az idegenforgalmat és a vidéki turizmust, melyhez ebben a községben is eredendőn adott egy tó, valamint egy táj, ami szép. A tájhoz és a tóhoz vezet egy út, amely a jelen körülmények között is valamilyen szinten járható. A falu közigazgatási területén található mintegy hetven hektáros tó tulajdoni jogrészeinek túlnyomó részét felvásárolta a besztercebányai székhelyű Povodie Hron nevű cég, a vízfelület körüli telkek az egyházi vagyon részét képezik, magát a horgásztatási jogot pedig, mint az Szlovákia szerte általános, a zsolnai székhelyű Szlovák Halászszövetség bitorolja. A polgármester szerint a horgászat iránt jelentős érdeklődés mutatkozik a határ túlsó oldaláról is, mivel a magyar oldalon a péterfalaihoz hasonló horgászlehetőség nincs.

A kérdés másik oldalát illetően, miszerint az egy éve hatályos halászati törvény értelmében minden fizikai és jogi személynek, aki bérleti, vagy tulajdonosi viszonyba kerül egy adott vízfelülettel (melynek nagysága meghaladja a 25 négyzetmétert), s azon vállalkozói tevékenységet folytat revíralapítási kötelezettséget ír elő, a polgármester idő hiányában még nem tájékozódott, tehát azt sem tudhatja, hogy a zsolnai horgászszövetség milyen jogi alapon tevékenykedik a község közigazgatási területén. Úgy véli, a község szempontjából az a fontos, hogy a víz messzi környékről ide vonzza az érdeklődőket, a jogi rész rendezését majd megoldja az idő.

A FALU LÉTEZIK

Köböl Gyula szerint a mostani rákészülődési időszak legfontosabb feladata az, hogy a térség s benne az ő faluja is mielőtt láthatóvá váljék a világ számára, hogy az érdeklődők tudomást szerezzenek a régió létezéséről. El kell helyezni a köztudatban azt, hogy Gömör nem csupán a térképen, nemcsak a népdalokban és a mesékben létezik, hanem egy valós hely, ahol emberek élnek. A megmutatkozás módjait még csak most keresik, mivel az elavult vonalak miatt az interneten való megjelenés is nehézségekbe ütközik.

A falu kulturális mozgását elemezve a polgármester örömmel közölte, Péterfalán újjáalakult a Csemadok helyi szervezete, gyakorolni kezdtek a citerások és Illés Judit tanítónő vezetésével a menyecskekórus is. Terveik között szerepel a színjátszó együttes beindítása is, mivel a helybeli fiatalságnak a községben más szórakozási lehetősége nincs. Azok a fiatalok, akik tanulni vagy dolgozni mentek más városba, már nem térnek vissza a faluba, így az elöregedésre ítélt község a polgármester szavai szerint jelenleg „tetszhalott”.

KERESIK A KAPASZKODÓKAT

Arra a kérdésre, hogy meddig bírhatja ki ez a település, ha nem kap egy jelentős anyagi, vagy a fejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges más irányú támogatást, a falu első embere nem tudott érdemi választ adni. Mint mondta, keresik a kapaszkodókat és a kapcsolatokat, amelyek belátható időn belül kimozdíthatják a közösséget a holtpontról, amihez az övéhez hasonló pozitív gondolkodásmódra lenne szükség. Ennek érdekében felújították egy korábbi kapcsolatukat Derk magyarországi községgel, számítva azokra a tapasztalatokra, amelyekkel a falusi turizmus területén a magyarországi község már rendelkezik.

A fejlődéshez hozzájárulhat a gazdaközösségi erdők kihasználása a falu javára, hiszen például a vadászattal olyan külföldi vendégek fordulhatnak meg a községben, akik hazatérve hírét vihetik a gömöri tájnak, s remélhetőleg vissza is térnek.

Köböl Gyula szerint bár befejezéséhez közeledik a közművesítés, és léteznek megalapozottnak tűnő régiófejlesztési tervek is, két év óta mintha kifulladt volna a kezdeti lelkesedés, az ő szavaival: „a turizmus beindításának alapvető feltétele az infrastruktúra teljes kiépítése, most viszont alighanem megálltunk a pocsolyában. Ebből a pocsolyából kellene valamilyen módon és valakik segítségével kijutnunk.”

Péterfala polgármestere a saját bevallása szerint optimista, mind a falut érintő vállalásait, mind a falu lakosságának tettrekészségét illetően. Utak pedig vezetnek be Péterfalára, s Péterfaláról ki is tranzitútvonalak húzódnak Magyarország felé.

FELFORDĺTOTT KOCSIRÚD

Tőzsér Árpád faluja dombra épített templomának a tornyát egyik versében felfordított kocsi rúdjához hasonlította. A templom s a torony ma is ott áll, a plébániától felfelé kanyargó, korláttal övezett lépcsősoron viszont járatlan a hó, a hószakadás óta templomba csak az angyalok jártak. Igaz, harangjának már csak a közeli völgybe kell üzenetet küldenie, az egykor a faluhoz tartozó puszták, Csárda, Kerekág, Ragyás, Kikinyes, Kisrét, Almás, Ivánkuta népe már rég beköltözött a faluba, nem kell őket messziről a szentmisére hívogatni. Az emberekkel együtt eltűntek a tanyák is, lesz-e még egyszer, – ahogy a környékbeliek mondják – Péterfala a világ közepe?