Leomlott a gímesí vár déli fala

VRABEC MÁRIA

„Számítottunk arra, hogy egy része leomlik, de nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy mértékben. Most szakemberek vizsgálják, mennyire veszélyezteti ez a destrukció a szomszédos falak stabilitását” – mondta a társulás egyik tagja, Dominika Bošáková. A statikai vizsgálatok eredményétől függ, mely várfalak rekonstrukciójába kezdenek bele nyáron. Tavaly a Pontis Alapítvány és a Telekom Alapítványa támogatásával a vár Szent János-kápolnáját és az északi várfal kavernáját konzerválták. A kulturális minisztérium által támogatott workshopok keretében a régészeti intézet szakembereivel együttműködve feltárták a 14. századi gótikus várkapu egyes építési fázisait is. Eredetileg ezt a várkaput is szerették volna konzerválni a várvédők, de mint kiderült, annyira rossz állapotban van, hogy teljesen újra kellene építeni.

1265-ben építtette

a Forgách-család őse

Gímes települést 1113-ban, a zobori bencés apátság oklevelében említik először Gimes néven. 1226-ban II. András király a birtokot a Hont-Pázmány nemzetség Nyitra megyei ágához tartozó Ivánkának adja. Várát Ivánka fia, a Hont-Pázmány nembeli András koronaőr, főtárnok-mester, a Forgách-család őse építtette 1265 táján, a Nyitra és Bars közötti út ellenőrzésére. Erről az Andrásról maradt fenn a legenda, miszerint az 1241-es sajómezei Muhi csatában a menekülő királynak átengedte a lovát.

A vár legrégebbi része korai gótikus erődítmény volt, amely egy háromszög alakú udvart zárt. A déli falon emelték azt a szögletes vártornyot, amely őrhelyként és lakhelyül is szolgált. A 13. században épült a vár másik tornya, és a két torony között húzódtak a paloták. 1273-ban András és fiai hősiesen megvédték a várat II. Ottokár cseh király ostromától, és a vár a Hont-Pázmány nemzetség birtokában maradt. 1295-ben a települést két faluként (Alsó- és Felső-Gímes) említik, melyeket erdő választott el egymástól. 1303 után ezt a területet is Csák Máté szerezte meg, akinek Detre nevű megbízottja igazgatta az uradalmat, és csak halála után, 1321-ben került királyi kézre a vár. 1356-tól királynéi birtok, 1386-ban Mária királynő örök adományul Forgách Balázsnak és rokonainak adta. 1430-ban a Forgáchok lecsapoltatták a falu alatti mocsarat, és bővítették a várat. Az első török támadás 1530-ban érte a települést, amely egy 1570-es feljegyzés szerint már a töröknek fizetett adót. 1576-ban a török mégis megtámadta a falut, és a várat is felgyújtotta.

Kétszer is

felégette a török

A Forgáchok 1613-ban kijavíttatták és több palotával bővítették a sérült várat, melynek Nyitra eleste után lett komolyabb szerepe. A 17. század elején épültek külső védművei és henger alakú tornya. 1663-ban Nyitra várának eleste után a török ismét felégette a falut, a vár déli oldalán ekkor építették az ágyúbástyákat. A várat 1712-ben és 1755-ben is újjáépítették a Forgáchok, a gótikus palota helyén barokk kápolnát és családi kriptát alakítottak ki. 1885-ig használták a várat, de mivel nem felelt meg a kor követelményeinek, és az átalakítás hatalmas összeget emésztett volna fel, végleg a faluban álló 18. századi barokk kastélyba költöztek. A vár rohamos pusztulásnak indult, s noha nem egész kétszáz éve még lakták, ma rosszabb állapotban van, mint számos sokkal régebben elhagyott történelmi épület.

A romjaiban is impozáns építmény a Tríbecs hegységben túrázók kedvelt kirándulóhelye.