Lelki terror, jogi segédlettel

Határidőként november 30-át jelölte meg. Azóta eltelt két hét, és az ügyben újabb meglepő fejlemény történt.

Az új tulajdonos ugyanis a határidő letelte ellenére hallgat. Legalábbis egyelőre. Megszólalt viszont az ügy volt csődbiztosa, Szűcs Sándor. Hogy milyen alapon, azt nyilván csak ő tudja, hiszen a csődeljárás, amelynek lefolytatásával megbízták, az objektum augusztusi eladásával befejeződött. Ennek ellenére december 3-i keltezéssel fejléces levelet írt Bartal Annának, amelyben – 1995-ig visszamenőleg! – csaknem kétmillió koronát követel tőle, „szokásos bérleti díj” címén. Érdemes kissé elidőznünk Szűcs úr irománya fölött, mert egyszerűen hihetetlen, hogy egy jogász kezétől származik.

Kezdjük néhány formai bravúrral, amelyeket már egy alapiskolás dolgozatban is piros ceruzával húzna alá a tanár. Szűcs úr – lásd a levél kiemelt részletét – egy helyen 1996. november 17-ét jelöli meg a bérleti díj fizetési kötelezettségének kezdeteként, két sorral (!) lejjebb már egy évvel korábbi dátum szerepel ugyanezen a címen. A „szokásos bérleti díj” megállapításánál fillérre pontosan felszámolta az öt és fél éves időszak minden egyes napját, az viszont eszébe sem jutott, hogy közben szökőév is volt. Ami még mindig ebbe a bakicsomagba tartozik: a díj megszabásánál annyi fáradságot sem vett, hogy valamilyen rendeletre, előírásra, tarifarendszerre hivatkozzon. Az „autosalon” és „autoservois”-féle nyelvi lelemények pedig már tényleg csak megkoronázzák az egészet. Ennél is megdöbbentőbb azonban az egész „okirat” jogi megalapozatlansága, amelynek megállapításához végképp nincs szükség felsőfokú jogászi ismeretekre. Lássuk szép sorjában. 1. Szűcs Sándor bérleti díjat követel, miközben a szerződést, amelynek alapján a bérleti díj fizetendő lett volna, érvénytelennek tartja. 2. A tartósan elmaradt bérleti díj a Polgári Törvénykönyv értelmében legfeljebb három évre visszamenőleg hajtható be, Szűcs úr ennek csaknem a kétszeresét számolta fel. 3. Ha Bartalné köteles is lett volna bérleti díjat fizetni, milyen alapon követeli tőle Szűcs Sándor a 2001. március 21-ét megelőző időszak akár egyetlen napjáért is? Őt ugyanis csak ekkor bízták meg a csődeljárás lefolytatásával; korábban semmilyen jogviszonyban nem állt az asszonnyal, magyarán semmi köze nem volt az egészhez.

Egy szó mint száz: nehezen magyarázható Szűcs Sándor viselkedése ebben az ügyben. Vagy talán nagyon is könnyen? Legutóbbi lépése mindenesetre nemigen nevezhető másnak, mint brutális és primitív nyomásgyakorlásnak, ha úgy tetszik, lelki terrornak. S ami különösen elgondolkoztató: teszi mindezt a volt csődbiztos, tehát egy hivatalból semleges személy, akinek szerepe az ügyben ráadásul hónapokkal ezelőtt véget ért. Egyre nyomatékosabban tehetjük fel hát a kérdést: miért csinálja azt, amit csinál? Mit akar elérni, kinek az érdekében munkálkodik? Az eseményeket természetesen továbbra is figyelemmel kísérjük, és ha egy mód lesz rá, ezekre a kérdésekre is megpróbáljuk megadni a választ.