Lelket kellene verni a lélektelen lakótelepekbe

„A megoldás komplex feladatkezelést igényel” – kezdi a válaszadást sorjázó kérdéseimre a témára szakosodott polgári társulás aktivistája. Egyesületet manapság szinte bármilyen céllal lehet alapítani, Kassán alapítottak is, sőt ma már öt megyei székhely lakótelepeinek áldatlan állapotát analizálják, külföldi alapítványok támogatásaiból. Egyfajta közvetítő szerepet kívánnak vállalni a lakosság és az önkormányzatok között. A négy éve létező „Közösségszervezési Központ” eddig kevés konkrét eredménnyel dicsekedhet, ám állításuk szerint októberre változhat a helyzet. Első lépésként „kísérleti jelleggel” lakossági gyűlést hívnak össze Közép- és Kelet-Szlovákia legnagyobb lakótelepén, a kassai Téhány városrészben. Jana Toldiová közösségszervező szerint a 22 700 lakosú városrészben hiányoznak az alapvető komfortfeltételek. A lakótelep építészeti szempontból az átlagosnál is egyhangúbb képet nyújt, a túlnépesedés évről-évre nagyobb, kevés a játszótér, a zöldövezet, közösségi életről pedig egyáltalán nem lehet beszélni, hiszen az emberek lelke a környezettel együtt roncsolódik. „Akiknek ez a dolguk, minden külön erőfeszítést többletmunkának tekintenek. Ilyesmit csak lelkesedésből lehet csinálni, a mi polgári társulásunk ezért alakult” – mondja a központ két kassai aktivistájának egyike, Blanka Berkyová, aki szerint a téhányiak azért sem tudnak aktívan bekapcsolódni lakókörnyezetük javításába, mert fogalmuk sincs, kihez forduljanak, a hivatalok útvesztőjében pedig könnyen el lehet tévedni.

Céljuk elérése, a lélek nélküli lakótelepek humanizálása érdekében összefogtak a lakóközösségek szövetségével is, akik össz-szlovákiai viszonylatban a lakástulajdonosok 15 százalékát képviselik. „A többiek még nem tudatosították, hogy vagy belépnek közénk, vagy magukra maradnak gondjaikkal” – állítja Zdenka Jurčáková országos elnök, aki szerint az érdekérvényesítés csak közösen sikerülhet. Első számú tárgyalópartnerük a helyi önkormányzat, és hiszik, hogy szavuk messzebb is elhallatszik. A Közösségszervezési Központtal főleg azért szövetkeztek, hogy szakmai szempontból is támadhatatlan javaslatokkal állhassanak elő, és ezek bekerülhessenek a megyei fejlesztési tervbe. Nos, be is kerültek, ám meglehetősen általános formában. Ez azért is szomorú, mert Kassán utoljára 1992-ben készült felmérés a lakótelepek állapotáról és a panelházak környékének helyzetéről. A két partnerszervezet közös anyagában több konkrét problémát neveznek néven.

„A telkek tulajdonjoga több helyen máig nincs tisztázva, ezért sok a senki földje, amelyet természetesen senki sem tart karban. A lakók befejezetlen épületeket, gazzal benőtt területeket és autóroncsokat kénytelenek kerülgetni, a házak előtti kiskerteket önkényesen nagyobbítják. Másutt viszont a városi zöldterületeket gondozó vállalat vágja ki a lakók által ültetett bokrokat és fákat azzal az indoklással, hogy közterületet foglalnak” – magyarázza a szövetség országos elnöke.

Maradjuk azonban Kassán, illetve Téhányban, ahová a lakók lassan csak aludni járnak, mivel kevés a kulturális rendezvény, a sportpályákat és játszótereket senki sem tartja karban, sőt a parkolás is gondot okoz. Nem csak a helyi lakosok nem férnek el, gyakran a tűzoltók sem tudják megközelíteni a tűzfészket a szűk utcácskákban parkoló gépkocsik miatt. A szemét elszállítása is akadozik, a legtöbb kifogás immár hagyományosan a konténerek számával kapcsolatban érkezik a szövetséghez. Télvíz idején a hóeltakarítás miatt vannak véget nem érő viták, az egyik lakóközösség tagjai harmincméteres körzetben kénytelenek havat seperni, másutt csak ötméteres területet kell megtisztítani. „Ez nem igazság, az illetékeseknek pontosan meg kellene határozniuk, mettől meddig vagyunk kötelesek eltakarítani a havat” – állítja Zdenka Jurčáková, hozzátéve, hogy a kassai közterület-fenntartókkal állandó vitáik vannak. Az árakat háromszorosára emelték, a szolgáltatás színvonala viszont maradt a régi. Bár a szövetség képviselőitől nem sikerült megtudnom, hány lakó nevében beszélnek, az elnök asszony úgy véli, általános probléma, hogy az emberek passzívak, elfásultak, nem érdeklődnek a közügyek iránt, azt sem tudják, kiket választottak meg képviselőnek. Nos, ezt azért fenntartásokkal fogadtam, rögtönzött közvélemény-kutatást végeztem két kassai városrészben, ahol a megkérdezettek túlnyomó többsége legalább öt helyi képviselő nevét fel tudja sorolni. Néhányan közülük azt is pontosan tudták, mikor tart fogadóórákat a helyi polgármester.

Mivel Kassa 21 önálló önkormányzattal rendelkező kerületből áll, a lakónak és a lakóközösségnek a központi és a helyi képviselőkkel is meg kell vívnia a harcot bizonyos ügyekben. Előfordul, hogy irodáról irodára küldözik az ügyfelet, ám legtöbben végül választ kapnak kérdéseikre, orvoslást gondjaikra. A kassai Közösségszervező Központ ennek ellenére előadásokat, továbbképzéseket kíván szervezni a képviselők részére, mert feltételezik, hogy a magánházban lakók keveset tudnak a lakótelepi ember problémáiról. Mindezt amerikai és nyugat-európai pénzből finanszírozzák, többek közt a Mott Alapítvány, a Rockefeller Alapítvány és a Nyitott Társadalomért Alapítvány tartotta támogatásra érdemesnek a kezdeményezést.

A szomszédos Csehországban valamivel kedvezőbb a helyzet. A kassaiak példaértékűnek tartják az ottani építésügyi minisztérium hozzáállását, amely tudatosította, hogy a panelházak nem szakíthatók ki a környezetből, és komplex problémamegoldó programot dolgoztak ki a lakótelepek humanizálására. Csehországban állami támogatással építhetők parkok, játszóterek, zöldövezetek és parkolóhelyek.

„Ha az érdekelteknek ez év végéig sikerül egy ütőképes, szakmai szempontból kifogástalan pályázattal előrukkolni, az Európai Uniós strukturális alapok is kinyílnak előttünk. A fejlesztési költségek 25 százalékát azonban az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. Természetesen az a legfontosabb, hogy sikerüljön megmozgatnunk a lakótelepeken élőket. El kell érnünk, hogy otthonuknak tekintsék a házat, ahol élnek, és a környezetet, ahová reggel kilépnek” – magyarázza Tatiana Cibrusová, a lakóközösségek szövetségének menedzsere. Kassán e téren az Óvárosban vannak a legjobb tapasztalatok, ott sok az aktív, konkrét újítási javaslatokkal előrukkoló lakó, az önkormányzat pedig ahol tud, segít. Dicséretet kapott a Déli városrész is, az ottani polgármesternek úgy tűnik, szívügye a zöldövezet bővítése, évről-évre több fát és díszbokrot ültetnek ki városi pénzből. A szövetség vezetői hiszik, hogy a jó példa ragadós.