Kultúrával és sporttal ünnepeltek a Magas-Tátrában

Az MKE számára az idei jubileumi év legfontosabb programja a Magas-Tátrában tartott ünnepi hét volt augusztus 8-a és 13-a között. A saját történetüket feldolgozó múzeumi kiállítás és a Szilágyi-rézplakett újraavatása mellett a sportteljesítményre került a másik fő hangsúly. A mintegy 150 résztvevő 20 magas-tátrai túra közül választhatott. Ennek képezte részét a „Magas-Tátra Kupa”, valamint a magashegység 40 kilométeres keresztezése is Zakopanetől kezdődően a Tengerszem-csúcson át egészen Ótátrafüredig.

Gazdag hagyaték

Az MKE valójában a 19. századi természetjárás és hegymászás intézményesülésének a gyümölcse. Ennek első mérföldköve az 1858-ban létrejött angol Alpine Club megalapítása volt, amelyet Európa-szerte öt másik egyesület követett. A sorban és a világon tehát az MKE volt 1873. augusztus 10-i létrejöttekor a hetedik hasonló szerveződés. Az ünnepi héten több helyütt is elhangzott, hogy az alapítók között javarészt cipszereket, vagyis szepességi szászokat találhatunk. Az egyesület első elnöke Görgey Gusztáv lett, míg Payer Hugó volt az alelnök, Cserépy Nándor a titkári, Döller Antal a pénztárosi, Grosz Ernő pedig a jegyzői munkáért felelt.

Wehner Géza jelenlegi elnököt is faggattuk kicsit a múltról. Lapunknak elmondta, elfoglalt ember létére azért válallta el az MKE vezetését, mert szívügye a turistáskodás, ill. tiszteletet parancsol számára az egyesület 150 éves hagyománya. A jublieum kapcsán mélyebben foglalkozott a történetével, s feltűnt neki, hogy az elődök „nagyon összetett személyiségek voltak”, rengeteg polgármestert, országgyűlési képviselőt, tanárt, orvost, vállalkozót találtunk köztük. További jelentős fegyvertényként említette, hogy az MKE munkája által óriási léptekkel haladt előre a korabeli tátrai turizmus, ráadásul ennek eredményeit még ma is gondtalanul élvezhetjük. Az egyesület építette meg a Magas-Tátra oldalában futó közutat, számos neves menedékházat vagy a már említett legelső tátrai kilátót is, nem beszélve a poprádi múzeumépületről.

A trianoni békeszerződés, majd a második világháború vége gyakorlatilag kétszer is padlóra küldte az MKE-t – utóbbi esetben évtizedekig szünetelt a tevékenysége, hogy csak 1992 nyarán éledjen újjá. Azóta viszont, még ha a nagy elődökhöz képest szerényebb lehetőségekkel is, de változatlan aktivitással működnek.

Magyar-szlovák közeledés

Mind a formális, mind az informális beszélgetések között sokszor felmerült a magyar-szlovák viszony kérdése. Ennek hátterét nem kell túlságosan mélyen boncolgatni. Köztudott, hogy a magyar és a szlovák nacionalizmus kihatott a Magas-Tátrához való viszonyulásra is, az elmúlt két évszázadban mind a két oldal próbálta valahogy magáénak tudni a hegységet. A MKE részéről most is sokszor felmerültek a magyar oldalon elszenvedett sérelmek. A kiállítás egyik tárlójában található Grósz Alfréd azon naplója, amelyben a neves hegymászó leírja, hogy 1945-ben szemtanúja volt annak, ahogyan a mostani Tátraalji Múzeum épületéből egy nagy máglyára hányják ki a magyar és a német nyelvű könyveket. Ma az ugyanebben az épületben működő intézmény azonban már nagyon konstruktívan és pozitívan állt hozzá az MKE-kiállításhoz – mi több, Nyisztor Miklós utóbb tudatta velünk, hogy a késmárki múzeumba is meghívták a tárlatukat.

„Úgy látjuk, hogy ez egy óriási fordulat” – mondta lapunknak a szlovák partnerek általános hozzáállásáról Wehner Géza. „Nem azt mondom, hogy a menedékházakban tudnak válaszolni magyarul, de mosolyognak” – fűzte hozzá, megemlítve, hogy egy-két évtizede ez még nem feltétlenül volt így. Felidézte azt is, hogy amikor a Téry-háznál koszorúztak, az üzemeltetők utóbb beinvitálták őket, ill. nem értették, hogy miért nem szóltak nekik is, hiszen Téry Ödön emlékét ők is ápolják. Az ünnepi hét több pontján szlovák partnerszervezetek és egyéb intézmények képviseltették magukat, így például a Szlovák Turisták Klubja is. Ez az egyesület egészen konkrétan hivatkozási pontnak tartja az 1873-as alapítást, nemrég pedig egy postabélyeget is kiadtak az évforduló tiszteletére. Wehner Géza az MKE-ről idén szlovák nyelvű kiadványok is megjelennek, ami annak a jele, hogy a szlovák nyilvánosság is a saját múltja részének tekinti az egyesület történetét.