Közös töprengés az éhségről, a szegénységről

Kassa. Megyei és városi képviselők, vállalkozók, civil szervezetek aktivistái, valamint kíváncsi kassai polgárok vettek részt a Kassai Polgári Kör soros kávéházi beszélgetésén, amelyet legutóbb az eredeti programtól eltérően a lehető legaktuálisabb témáról, a roma zavargásokról rendeztek. Ezek a hivatalos verbális sallangot nélkülöző estek egyre népszerűbbek, ami abból is látszik, hogy legalább egy alpolgármester részt vesz rajtuk, méghozzá nyakkendő nélkül. Ezúttal azonban mindketten, Eugen Čuňo és František Knapík is jelen voltak, sőt Rudolf Bauert, a megyei önkormányzat elnökét is odacsalta a kíváncsiság.

A vita során főleg a Kassán élő romák helyzetéről esett szó, annál is inkább, mivel a Luník IX. városrészt a sajtó nagy előszeretettel nevezi Szlovákia, sőt Európa legnagyobb cigánytelepének. A mesterségesen létrehozott etnikai gettóban ma már több mint ötezren élnek, a felnőtt lakosság 97 százaléka munkanélküli. A résztvevők szerint nem lehetett véletlen, hogy a roma vezetők nemrég épp ezt a helyet választották a válságstáb ülésére annak ellenére, hogy a kassai városrészben nem voltak zavargások, sőt Ladislav Fízik és Jozef Červeňák erkélyi szónoklatait is alig százan hallgatták végig. A nyílt hergelés ellenére a luníki romák ez ideig nem vonultak utcára, hogy munkát követeljenek. Michal Kravčík, a Kassai Polgári Kör életre hívója, aki egyben városi képviselő is, több megfontolandó javaslatot vetett papírra a hétfői beszélgetést követően.

„Az etnikum értékvesztésének az lehet az oka, hogy a többségi nemzet erőszakkal akarja megváltoztatni mentalitásukat, méghozzá anélkül, hogy érdekelné őket, hogyan szeretnének élni a romák. A huszadik század politikai történései hatására olyannyira deformálódott a romák szociális viselkedése, hogy ma már képtelenek megbirkózni saját problémáikkal. A szocializmus direktív rendszere szétrombolta az etnikum természetes, tekintélyelvű vezetőválasztási rendjét, azaz eltűntek a vajdák, kaotikussá váltak a belső viszonyok” – a polgári kör állásfoglalásában, akik egyértelműen az előző rendszer állami vezetését teszik felelőssé a romák mostani helyzetéért. Az etnikum ugyanis ekkor vált szociálisrendszer-függővé, ekkor kezdték „odafentről” várni a sült galambot. Ez a függőség a rendszerváltás után tovább erősödött, a társadalom peremére sodorva a cigányságot. A résztvevők szerint az állam azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy törődik a romákkal, ez azonban formális és koncepciótlan segítség.

A vitaest legtöbb felszólalója egyetértett abban, hogy a cigányok helyzete a szociális és gazdasági problémák tükre, és mint ilyen, régiófüggő. A keleti régiók leszakadásáért pedig az államigazgatás valamennyi szerve felelős, mint ahogyan azért is, hogy a polgárok nem éreznek felelősséget saját szociális helyzetük, kultúrájuk és életkörnyezetük iránt. A többségi társadalom tagjait nem érdeklik a romák gondjai, a tájékozatlanság pedig intoleranciát, konfliktusokat és agresszivitást szül.

A kassai fórum résztvevői szerint legelőször is azokat a hiányzó szociális jellegű szolgáltatásokat kell megteremteni, amelyek a társadalom peremére sodródott egyént visszaránthatják a közösségbe. Ennek a feladatnak szerepelnie kell a városfejlesztési tervben is, Kassa ugyanis csak akkor virágozhat, ha valamennyi polgára jól érzi magát lakóhelyén, és ha senki sem éhezik. A vitaesten az egyes szférák képviselői konkrét feladatokat is vállaltak, az eredményeket pedig a helyzet komolyságára való tekintettel már március 22-én egyeztetik.