Kovács Zsolt Sportmaraton a bősi alapiskolában

A Kovács Zsolt Sportmaraton hagyományteremtő kezdeményezésnek indul, melynek alapötlete a legutóbbi iskolai sítúrán fogalmazódott meg Csiba Rolandban, az iskola testnevelő tanárában és kollégáiban. Szerettek volna méltó módon emlékezni rá, és a még 2010-ben elkezdett sportmaraton ötletét folytatni, egy olyan nagyszabású emléknapot szervezve az ő tiszteletére, melyen minél hosszabb időtartamban minél több embert megmozgathatnak a jelenlegi és a volt diákok, illetve tanárok közül. A maratonon közel 450 fő vett részt, és reggel 8 órától egészen este 8 óráig tartott. A résztvevők folyamatosan váltották egymást, és 12 órán keresztül magszakítás nélkül játszottak az alapiskola tornatermében, valamint az „A” és a „B” épületek folyosóin.

„Ezzel a Sportmaratonnal emlékeztünk az egy esztendeje elhunyt szeretett Tanbára, Kovács Zsoltra, aki pontosan 21 és fél éven keresztül tanított nálunk, és akinek az iskolai sport volt az élete”

– jegyezte meg Zalka Lóránt, az iskola magyar és történelem szakos tanára, az emléknap társszervezője.

Életesemények az emléktáblán

A Kovács Zsolt Sportmaraton kezdetén, reggel 8 órakor az iskola tanulói és tanárai rendre felsorakoztak a tornateremben. A rendezvényt Kovács Zsolt édesapja, édesanyja, valamint testvére és sógora is megtisztelték. A megnyitó keretében Sebő Renáta, az intézmény igazgatója méltatta Kovács Zsolt sokrétű pedagógiai munkásságát, és kiemelte,

„ma nem gyászolni jöttünk, hanem inkább ünnepelni, hiszen Zsolti tanító bácsi is ezt akarná”.

Csiba Roland testnevelő tanár is köszöntött mindenkit, aztán röviden ismertette a gazdag programot. A tornaterem folyosóján kiállítottak egy, a szeretett tanítóra emlékező tablót, melyen életének, az iskolában töltött tanítói éveinek fontosabb eseményeiről készült fotókat, okleveleket gyűjtötték össze.

„A diákokkal készítettünk egy emléktáblát. Összegyűjtöttük a fényképeit, amiket találtunk, valamint az újságcikkeket, melyeket ő írt. Tettünk fel okleveleket, osztályképeket és tanárkollégákkal készült, baráti fotókat. A cikkeket Zsolti egy füzetbe ragasztotta bele. Ez is kint volt, és lehetett lapozgatni”

– tette hozzá Csiba Roland. Emellett három szimbolikus tárgy szerepelt még a pálya szélére helyezett asztalon a keretben lévő fényképe mellett: egy kürt, amit egy közös szurkolás alkalmával Székesfehérvárról hozott haza a gyerekekkel, a maratonon ezzel jelezték a mérkőzések kezdetét és végét; az ő stopperórája, amivel minden meccset mértek; valamint egy stafétabot, amivel azt szerették volna szimbolizálni, hogy tovább viszik azt a szellemiséget, amit ő képviselt a szakmájában és emberileg egyaránt.

Egyidőben több helyszínen

A rendezvény az 1-4. évfolyam diákjaival kezdődött, akiket az iskola két pedagógusa Balajthy Judit és Törjék Nikoletta tanítók melegítettek be, majd megkezdődtek a különféle versenyek, váltók és ügyességi feladatok. Az „A” épületben Uher Rudolf és Vida Géza tanítók irányították az eseményeket. Volt pingpong, darts, lépcsőfutás, pohárépítő verseny és biliárd. Vankó Linda és Mészáros Éva tanítók egy sportvetélkedőt szerveztek, a népszerű zenés tornát pedig Kelemen Zsuzsa, Horváth Anikó és Vida Krisztina tanítók irányították. Közben pedig Kovács Zsolt tanító kedvenc zeneszámait hallgathatták a hangosbemondóból.

A felsőbb évfolyamok előzetes jelentkezés alapján egy hosszabb gyalogtúrán vettek részt, melyet Marták Tímea és Kósa Lőrinc vezettek. Az egyik tanteremben pedig Miklós György tanító által készített Arany pillanatok című filmösszeállítást nézhették meg a gyerekek.

„Ennek az volt az apropója, hogy Zsolti nagyon szerette összehívni a gyerekeket egy-egy közös meccsnézésre, sporteseményre. Nagyon szerette az olimpiai közvetítéseket is. A rendezvényen próbáltunk abból meríteni, melyek eredetileg az ő ötletei voltak, melyeket korábban ő talált ki, vagy ő szervezett”

– mondta el Csiba Roland.

Hajrá! Lőj, passzolj!

„A tornaterem a „hajrá!”, a „passzolj!”, „lőj!”, „védekezz!” kiáltásoktól volt hangos az egész nap folyamán. Itt zajlottak a foci-, a kosár-, és a kidobómérkőzések. Minden bajnokcsapat tagjai piros-fehér-zöld szalagos érmet kaptak a nyakukba, és mindenkiről elmondható, hogy tisztán és lelkesen küzdött a pályán”

– tette hozzá Zalka Lóránt, történelem szakos tanár, aki már hosszú évek óta az iskolai kosárlabdacsapat vezetője. A szervezők bíznak a folytatásban, szeretnék a maratont a jövőben is megszervezni, és az estébe nyúló focit akár éjfélig is megtartani.

Volt tanár kollégák

Délután 2 órakor kezdődött a Tanítók és Gyerekek válogatottjainak csatája, akik fociban és kosárlabdában is megmérkőztek egymással.

„A meghívott intézmények közül kettőt kivéve az összes iskolájából itt voltak a tornatanárok, akik őt ismerték, szerették és együtt dolgoztak vele. Közülük 12-en jöttek”

– árulta el lapunknak Csiba Roland, a maraton főszervezője. Arra is odafigyeltek, hogy a megkülönböztető mezek, amikben játszanak, színeiben tükrözzék Kovács tanító bácsi szeretett csapatát, a magyar válogatottat és a Videoton Székesfehérvárt. A foci végeredménye 7:7 lett, a járás tornatanárainak ellenben sikerült győzniük a bősi gyerekek kosárválogatottja ellen. 4 órakor megérkeztek az Amade László Alapiskola volt diákjai, a körülbelül 50 fős csapat tagjai felváltva floorballoztak, kosaraztak és fociztak egészen este 8 óráig, amikor is lefújták az emléknap utolsó mérkőzését is.