Kovács László: A mai napig hiányzik a gyerekek kíváncsisága

Kovács László huszonnyolc évig volt a Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium (Madách Imre Gimnázium) tanára. Véleménye szerint Somorja titka a mindenkori városvezetésben, a kultúra és a sport iránti elkötelezettségben, az igényességében és az iskoláiban áll.

„Már az ötvenes évek városvezetése is támogatta  a kultúrát és a sportot. Olyan együttesek jöttek itt létre, mint a Csalló Néptáncegyüttes 1977-ben. A két háború között, az egész régióban Somorján volt egyedül magyar tannyelvű polgári iskola, ez középiskolai fokozatnak felel meg napjainkban. Rengeteg tanulóval működött az intézmény. Ezért gondolom, szerencséje is a városnak, hogy mindenkor ilyen vezetése volt. Viccesen elmondhatom, én csak somorjai polgármestereket tanítok, Bárdos Gábort Nyitrán tanítottam a főiskolán, Orosz Csabának osztályfőnöke voltam a gimnáziumban.”

Kovács László az igazgatói pozíciót 1990-től 1995-ig, majd 1998-tól 2007-ig töltötte be.

„Engem 1990 januárjában még a diákok választottak igazgatóvá”

– jegyezte meg. Embersége, közvetlensége és diákközpontú gondolkodása intézményvezetőként is jellemezte, ami nagyban hozzájárult a gimnázium hírnevének öregbítéséhez, az iskola pozitív szellemiségéhez. „A somorjai gimnázium elődje 1954-ben alakult, attól kezdődően az intézmény központja volt a városnak. A mostani díjazottak közül négyen ebben az intézményben érettségiztek. Kicsit szomorúan veszem tudomásul, hogy az országos trend Somorját is elérte, jóval kevesebb már a tanuló a magyar alapiskolában, mint a szlovákban. A gimnáziumban még mindig van elegendő és jól működik a nyolcosztályos gimnázium is, aminek megalapítását 1999-ben még én harcoltam ki.”

Kovács László nyugdíjba vonulása óta is ír és publikál, tankönyvek, honismereti, helytörténeti és művészettörténeti témájú könyvek, illetve újságcikkek szerzője. Görföl Jenővel tizenötödik könyvüket adják ki a középkori templomokról.

„Nyugdíjasként pár évig óraadó tanárként még visszajártam, mert nagyon szerettem tanítani. Mindig mondtam, hogy én tanár vagyok, az igazgatóság csak állapot. A mai napig hiányoznak a gyerekek, a kíváncsiságuk. Szerettem köztük lenni, beszélgetni velük. Előttem minden gyerek egyforma volt és ezt a diákok tudták”

– zárta a díjazott.