Kőrös nem hagyja magát

Hiczér Gabriellától három gyerek kér naponta enni. Péter a fotózás helyett a leckeírással foglalkozott. A szerző felvételeKőrös nem hagyja magát. A kis falu, amelynek lakói a hatvanas években a rendszeres városi autóbuszjárat révén, akár Rozsnyó külvárosa lakóinak is tarthatták volna magukat, mostanság egy sok tekintetben belső tartást is adó civilkezdeményezés egyik részese. Megalakították a Berkő Polgári Társulást.

Szendi Erzsébet, a társulás elnöke:

– Tavaly jegyeztettük be a Berzéte-Kőrösi Népdalkört Berkő Polgári Társulás néven. Főleg népdalokat énekelünk, hagyományőrzéssel foglalkozunk, s a művészeti vezetőnk Écsi Gyöngyi, aki felvállalta a két falu régi, de még nem teljesen elfelejtett népdalainak a gyűjtését. Büszkeségünk, hogy ezeket a népdalokat a Berkő már a határon túl is énekli, s elkészült az első kazettánk is. Pályázatok útján, támogatók segítségével igyekszünk fenntartani a tevékenységünket, aminek eredménye lesz az újabb hangkazetta elkészítése is. Énekelünk egyházi énekeket, s vendégszerepléseink nagyobbik részét az egyházi fellépéseink képezik. Huszonöt állandó tagunk van, közöttük nyolc férfi, s a mindkét faluból lekesen járunk a próbákra.

A kőrösiek alkalmazkodókészségét bizonyítja az is, hogy népalkörükben együtt énekelnek a berzéteiekkel. Leányegyházként a berzétei lelkészi hivatalhoz tartoznak a falu reformátusai. Ez is lehet egyik magyarázata, hogy Palcsó Attila berzétei református lelkész és felesége, Écsi Gyöngyi a lelkek gondozásán keresztül igyekszik erősíteni a sorsosok összetartozását.

a a a

Kőrösben is sokan vannak munka nélkül, számukra az egyetlen esélyt a közhasznú munka jelenti. Vannak azonban olyan fiatal családok, amelyek megkísérelték a lehetetlent: a helyi adottságokból kiindulva mezőgazdasági vállalkozásba kezdtek. Elsősorban az állattenyésztésben és a zöldségtermesztésben. Néhány éve az egykori állami gazdaság helyét a privatizációval vagyonhoz és földterületekhez jutott Krasbio nevű cég vette át, amely mostanra már csődöt jelentett. Ingó és ingatlan vagyonával a hitelező bankok rendelkeznek. Első pillanatban azt gondolhatná az ember, hogy a csődeljárást lezáró majdani árveréseken a mezőgazdaság helyi kisvállakozói előnyösen vásárolhatnak épületet vagy földterületet. A dolgok jelenlegi állása szerint igencsak összetett viszonyok közepette lennének kénytelenek licitálni. Köztudott, hogy a Krasbio adósa a kőrosi önkormányzatnak is, amit az önkormányzat az árverésen érvényesítendő elővásárlási jogával szeretne legalább ingatlanértékben behajtani. Az önkormányzat egészen addig licitálhat, ameddig a behajthatatlan pénzösszeg nagysága ér. Ha valaki netán többet igérne egy-egy ingatlanért, földterületért, a bank a saját piaci érdekeit követve a nagyobb öszeget felajánlónak adja el. Ez nem is lenne baj, ha a mezőgazdasági kisvállakozóknak lenne elegendő tőkéjük vagy hitelképességük az egyes bankoknál. Arra ugyanis még vállalkoznának, hogy évekre eladósodva megvennék az árverésen kínált ingatlanokat, de hitelt sehol nem kapnak. Saját forgótőkéjüket, amelyet a családi farmergazdaság-kezdeményekben forgatnak meg, olykor egy évben többször is, nem nélkülözhetik. ĺgy ha a bank az árverésen a hitelezőként licitáló önkormányzatnak adja el a földek és az ingatlanok egy részét, a kisvállakozók a helyi önkormányzat úri kedvének lennének kiszolgáltatva. Ott ugyanis arra számítanak, hogy az így birtokukba kerülő ingatlanokat kiadják bérbe az egyre inkább terjeszkedő farmereknek. Legyen szó éppen belterjes zöldségtermesztésre alkalmas földterületről vagy legelőről, esetleg istállókról.

Maga az a tény is elgondolkodtató, hogy a segélyek várása helyett vállalkozásokba kezdő családok számára semmilyen állami támogatás, pályázati rendszer vagy állam által garantált hitel nem létezik. Jellemző a szlovákiai viszonyokra: az állam azokat segíti, védi és támogatja, akik passzívan várják sorsuk soha be nem következő jobbra fordulását. Akik viszont kockáztatnak, saját eszességüket és családjuk munkaerejét szinte tőkésítve belevágnak olyan vállalkozásokba, amelyek saját családjuknak nehéz, de biztos megélhetést adnak, végül minden gondjukkal magukra maradnak.

Szendi Béla naponta látja a Kőrös utolsó háza körül az egyre gyarapodó családi gazdaságát. Talán már észre sem veszi, hogy mindaz, amit feleségével, Erzsikével és két fiával, az idén érettségiző Attilával és a tizenkét éves Gáborral, valamint a velük lakó édesanyjával létrehozott, máshol is jelentős érték lenne. Méginkább az Gömörben, ahol a mezőgazdaságban igencsak zord feltételek közepette lehet vállakozni. Szendiéknél olajozottan működik a családi gépezet. Míg a két fiú a kistraktort szereli, édesapjuk az udvaron tesz-vesz, és édesanyjuk az istálló körül takarít. Lassan alkonyodik, s gondolatban talán már a fejéshez készülődnek. A tehenek még a festőinek is mondható domboldalon legelésznek. Hosszú az idei ősz, s a verőfényben még megfakad a zöld fű. Béla a távolban legelésző teheneit figyeli, miközben magáról beszél:

– Eléggé konok embernek tartom magamat. Amit a fejembe veszek azt véghez viszem. Most tartok ott, hogy a lassacskán gépekkel is felszerelt gazdaságunkat kicsit gyarapítani is lehetne, de ahhoz istállót kellene venni. Egyelőre nem tudom, miként alakul a dolog, mert semmilyen támogatásra nem számíthatunk az állam részéről. Mi ugyan levettük a gondot az állam válláról, s nem kell törődnie velünk, de ennek fejében semmilyen kedvezményt nem kapunk. A mezőgazdasági támogatáshoz sem jutunk hozzá, mert annak igen csak bonyolult sora van. Jobb, ha nem számolom fel a család munkájának az értékét, mert akkor biztosan veszteséges lenne a dolog. ĺgy is nagyon oda kell figyelni, hogy az ember ne saját létfenntartására dolgozon, hanem értéket, a gazdaság gyarapításában befektethető tőkét is termeljen. Ez a legnehezebb…

Azt már magam gondolom hozzá, hogy igencsak nagy szerencséje van Szendi Bélának, mivel a családja zokszó nélkül teszi a dolgát. Talán ennek köszönhető, hogy a tizenkét éves Gábor termetre nézve igazi sudártermetű gömöri legényke, s nem áll el a keze a munkától. Attila már többet vívódik, hiszen őt a továbbtanulás foglalkoztatja. Talán orvos lesz, talán más egészségügyi pályát választ. S ha egyik sem? Lehet a sors ellen valamit is tenni egy olyan családban, ahol a saját és gyerekeik sorsát a szülők a saját kezükbe vették?

a a a

Egyre beljebb haladtunk az estébe. Hiczér Péter házánál a gazdát várják haza, aki hajnalban egy megrakott kisteherautóval elindult az iglói piacra. Délután négyre várta haza a felesége, s este hét is volt már, mire megérkezett. Aki belenéz Péter arcába, annak akkor is jókedve kerekedik, ha éppen mélabú gyötri. Ő ugyanis született optimista. Szeme sarkában mindig ott bújkál egy apró mosoly, s egyetlen kézmozdulatával túlteszi magát az éppen felmerülő akadályokon.

– Nekünk megadatott, hogy itt használjuk ki a föld adottságait. Igaz, ez a talaj sokkal gyengébb minőségű, mint a Csallóközben, de megterem benne a zöldség. A Szepesség városai meg a Tátra sokkal közelebb van mihozzánk, így ami megterem, azt el tudjuk adni. Ezen igencsak sokat nyerhetünk. Ott lenn hiába jó és nagy a termés, de messzire kell vinni, itt meg közel van a piac. Ha erre a közeli piacra termel az ember, akkor mindent kell termelnie a napi kínálathoz. Lehetőség szerint a legszélesebb választékot biztosítani. Akár annak az árán is, hogy valamit egy másik termelőtől szerzek be. ĺgy volt most a paradicsommal, ami nekünk idén nem sikerült, pedig a fajta is kiváló volt, el is indult rendesen, de aztán mintha megállt volna a fejlődésben. Szezonálisan nagy mennyiség eladható a befőzésre alkalmas zöldségfélékből. Berakni való uborkából elég sokat kell a piacra szállítani. Ennek a termesztésnek a titka, hogy mindig legyen kínálat, mert a Szepességben ha nem is nagy mennyiségeket vásárolnak, de a kevesebbet többféle zöldségből veszik meg. Ez már a mi piacismeretünkhöz tartozik. Igencsak másfajta az ottani kuncsaft, mint modjuk a gömöri vagy a csallóközi. Ehhez jött tavaly olyan dolog is, hogy a házunktól távolabbi területeinket bizony igencsak kellett őriznünk a tolvajok elől. Idén eddig nem volt ilyen gondunk, igaz, most közelebb van a terület. Kockázat mindig van. Növénybetegségek, rossz időjárás, kiszámíthatatlan piac, egyre magasabb beszerzési árak, néha a tolvajok. Elegendő energiát kíván, ha csak kapkodja az ember a fejét, hát még akkor kivédeni milyen nagy erőfeszítésbe telik. Mindenképpen különbség van, ha az ember kiültet harminc paradicsompalántát vagy éppen háromezret. A keveset gyorsan és könnyen meg lehet védeni, de a sokat igencsak költséges, és sokszor nem is éri meg. Olcsóbban ússzuk meg, ha a vetőmag árát behozzuk rajta, s a többit veszni hagyjuk. Jövőre majd másképp lesz. Persze bosszantó, hiszen be volt tervezve. Könnyű elcsúszni.

Hiczér Péternek feltettem azt a kérdést, hogy milyen mérleget tudna akkor készíteni, ha mind magának, mind a feleségének csupán egy országos átlagbérnyi összeget írna havonta az önköltségek közé. Mosolygott, mert tudta a választ:

– Ha ezt megtenném, akkor ijedtemben abba is hagyhatnám, mert ami haszon ebben a vállalkozásban van, az a saját munkaerőnk tőkeértéke.

Tehát másodszor kerülök szembe azzal a jelenséggel, amely ezekben a mezőgazdasági családi vállalkozásokban a belső mozgatóerőt képezi: az emberi munkabírás, a szaktudás, a piaci érzék és a mindig kéznél lévő munkaerő. Amikor három gyerek kér naponta enni, Hiczéréknek nincs idejük gondolkodni azon, hogy mi éri meg és mi nem. A legkisebbik gyerek, a hatéves Erika még nem jár iskolába. A tizenkét éves Gabika és a nyolcéves Péter a rozsnyói Magyar Református Alapiskolába járnak…

* * *

Fábián András polgármester harmadik választási ciklusban áll a falu élén. Büszke arra, hogy a gáz bevezetése után már a vízvezeték kiépítése van soron:

– A vízvezetékcsövek egy része már a földben van. Elkészült egy a sportot szolgáló épület is, ahol a fiatalok megtalálják a szórakozási lehetőségeiket. 1990-ben váltunk el Rozsnyótól, ami lendített a falu helyzetén. Lassan befejezés előtt áll a halottas ház. Kőrösben a legégetőbb gond a munkanélküliség. Ezért is kell odafigyelni mindarra, amit teszünk…

Ezen a ponton megszakadt a beszélgetésem a polgármesterrel. Kifejezésre jutatta, hogy valami mást várt, valami konkrétumot. Mindarról, amit a faluban tapasztaltam az önmaguk sorsát a kezükbe vevő fiatal családoknál, egyetlen minősítése volt: kocsmaszintű beszélgetés az, amit mi együtt folytatunk. Lehet, de akkor a kocsma a polgármester irodája. Kár, mert Kőrösben olyan emberek élnek, akik nem törődnek bele a nehéz sorsukba. Mindenáron megpróbálnak változtatni rajta. Kérdés persze, hogy ebben a törekvésükben mennyire van segítségükre az önkormányzat vagy éppen a polgármester.