Könyvet írt az erőember

Megjelent Szanyi Richárd, a restei erőember könyve. A huszonhat éves férfi sok ver-senyt nyert már meg. Orszá-gos, Európa- és világbajnok-ként fekvenyomásban a világ legjobbjai között emlegetik a nevét.

Reste

Szanyi Richárd 15 évesen kezdett sportolni. Elmondása szerint sohasem tartozott a vékony gyerekek közé, mindig „nagyobb” volt az osztálytársainál. „Amikor az osztálytársaim 50 kilósak voltak, én már közel 90-et nyomtam. A fekvenyomáshoz viszont pont erre van szükség. Az egyik barátom vetette fel, mi lenne, ha kipróbálnám magam benne. Nagyon örülök, hogy hallgattam rá” – nyilatkozta lapunknak korábban az erőember, aki legelső ifi bajnoki helyezését 130 kiló kinyomásával szerezte, de pár évvel később már negyedtonnányi súly sem okozott gondot neki. Mindig arra törekedett, hogy egyre nehezebb súlyokat emeljen. Elmondta, nagyon sokat számít a rendszeres munka és a heti ötszöri edzés, de pszichikailag is helyt kell állni. Négy világbajnoki, két Európa-bajnoki és a hét országos bajnoki cím elnyerése után néhány évvel ezelőtt a szlovákiai erőemberek amatőr versenyére való felkészüléseken kétszer is komolyabb sérülést szenvedett. „Érdekes, hogy amikor kamionokat húzgáltam, semmi bajom sem volt, de a futópadon úgy elestem, hogy izomszakadást szenvedtem. Most, hogy a fekvenyomás országos bajnokságára való felkészüléssel szeretnék visszatérni a játékba, legalább kétszer olyan keményen edzek, mint a sérülés előtt” – mondta Szanyi.

Szlovák nyelven megjelent könyvében eddigi győzelmeiről és sikereiről ír, de csalódásaiba is beavat, és azt is elárulja, hogyan és miért szenvedett baleseteket. „2014-ben, egy rádiós műsor rögzítése közben megismerkedtem egy zenésszel, akinek saját kiadója van. Mivel tudta, hogy verseket is írok, a balesetem után azt ajánlotta, írjak néhány történetet az életemből. Hármat el is küldtem neki, és annyira megtetszettek neki, hogy kiadtunk egy 26 történetből álló könyvet. Talán a külsőm nem azt sugallja, de szeretem a művészetet. Ha a súlyokból túl sok volt, úgy éreztem, valami másra van szükségem” – árulta el Szanyi Richárd, majd hozzátette, ha a szlovák példányok elkelnek, és lesz érdeklődés, magyarra is lefordíttatnák a könyvet. „Így a nagymamám is elolvashatná” – zárta Szanyi Richárd.