Költő, író, tanító volt

Szeptember 12-én lett volna nyolcvanéves a költő, a tanár, az író Gömöri Kovács István. Szegény zsellércsalád első gyermekeként látta meg a napvilágot Sajógömörön 1924-ben. Iskoláit Sajógömörön az ágostai hitvallású evangélikus elemi és polgári iskolában kezdte, de az érettségit a háború miatt Miskolcon szerezte. A negyvenes évek végén téglagyári könyvelőként dolgozott. Mikor azonban újra megnyíltak Szlovákiában a magyar iskolák, habozás nélkül felállt a katedrára szülőfalujában, és azt 34 évig el nem hagyta.

Költői tehetsége korán megmutatkozott. Az ő tollából való az Új Szóban megjelent első szlovákiai magyartól közölt vers, mely az „Anyám” címet viseli. Pedagógiai munkája mellett évekig publikált, szinte mindegyik szlovákiai magyar lap közölte verseit, írásait. A falujáért is sokat tett. Nevéhez fűződik a régi futballpálya öltözőjének és lelátójának felépítése, a régi síremlékek összegyűjtése és felállítása és még sorolhatnám. Az aktív munkát nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba. Mint szerkesztő a Rimaszombatban megjelenő Gömöri Hírlap, később Gömöri Hírlap Plusz szerkesztőségében dolgozott. Szinte életének utolsó napjáig tevékenykedett. Munkahelyén érte az a végzetes agyvérzés, mely 2001-ben, életének 77. évében halálát okozta. Irodalmi munkássága különösen az idősebb korosztály előtt ismert. Versei egyszerűek, érthetőek, nem igyekezett semmilyen modernebb stílust követni. Az 1963-ban kiadott Csehszlovákiai magyar elbeszélők c. antológiában olvashatjuk a Szőlőpásztor c. novelláját. Két évvel később A vadlúdtermő ritka fa c. antológiában olvashatjuk legjobb gyermekverseit. Önálló, szintén gyermekverseket tartalmazó kötete 1976-ban a Madách Kiadó gondozásában Hívogató címmel jelent meg. Saját kiadványa Az idő szárnyán c. válogatás 1996-ban látott napvilágot. Ugyanebben az évben jelent meg Rimaszombatban a Sajógömöri séta című helytörténeti munkája. Kiadásra vár viszont az a mű, mellyel elnyerte a Lakitelek Alapítvány különdíját Budapesten. A címe: Gömörország fővárosa, Sajógömör. Nem az én feladatom, hogy munkásságát értékeljem, mégis azt állítom, Gömöri Kovács István nélkül a XX. sz. Sajógömöre szegényebb lett volna egy lelkes és dolgos személyiséggel. Sokan talán kiváló sakkozóként is ismerték, az utóbbi időben évente megrendezik a Gömöri Kovács István Emlékversenyt Sajógömörön, mely már nemzetközi sakkversennyé nőtte ki magát.