Kivételesen gazdag könyvhagyaték érkezett a Felvidékre

„Októberben kaptuk a felajánlást, amelyet aztán sok egyeztetés követett, mert határidőnk volt a könyvek elszállítására. Az örökösök, Kiss Kincső, az elhunyt lánya, valamint volt felesége, Vass Rózsa nagyon rugalmasan, minden erejükkel azon voltak, hogy megkönnyítsék nekünk a könyvek elszállítását. Nekik értelemszerűen csak egy kikötésük volt, hogy jó helyre kerüljenek a könyvek, hiszen egy kivételes gyűjteményről van szó. A könyvek eljuttatását Bárdi Nándor intézte, s ezért nagy hálával tartozunk neki. Jómagam is budapesti ottlétemkor személyesen szemrevételeztem a gyűjteményt, majd az alapján az egyesület elnökségével egyeztetve eldöntöttük, hogy át tudjuk venni a hagyatékot. Közben már elkezdtem tárgyalni néhány potenciális befogadó intézménnyel” – tudhattuk meg az egyesület elnökétől, Tegdes Egyházi Dórától. A javarészt klasszikus magyar irodalmi műveket, irodalomtörténeti, irodalomelméleti és életrajzi kiadványokat, valamint a szlovákiai magyar irodalom képviselőinek műveit tartalmazó gyűjtemény bármely könyvtár alapját képezhetné. Először a nemrégiben újraindult ágcsernyői községi könyvtárat keresték fel, de ők már időközben annyi adományt kaptak, hogy nem tudnak több könyvet befogadni, és inkább a kortárs művekre vagy gyermekirodalomra lenne szükségük. Ezután vették fel a kapcsolatot Radics Rudolfon, az egyetemi adjunktuson keresztül az Eperjesi Egyetem Nemzeti Kisebbségek Nyelve és Kultúrája Központ Magyar Nyelv és Kultúra Intézettel, akik előzetesen jelezték, hogy szívesen befogadnák a gyűjtemény egészét is. Ezzel párhuzamosan zajlottak a tárgyalások a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatónőjével, Voda Zsófiával is, aki szintén érdeklődését fejezte ki. Mivel magyar szakos hallgatóik mindig vannak, így az irodalomtörténeti kiadványoknak és egyéb magyar irodalmi műveknek is hasznát tudnák venni az intézményben.

Szoros kötődés

B. Kiss Tamás életében is több szállal kötődött a szlovákiai magyarsághoz. Filep Tamás Gusztáv, az elhunyt jó barátja, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa így emlékezik vissza: „Életének meghatározó élménye az erdélyi magyar irodalom megismerése, valamint érdeklődése kiterjedt az utódállamok magyar irodalmának egészére, így az akkor még csehszlovákiai magyar irodalomra is. Egyetemi tanulmányainak idejétől kezdve, az 1980-as évek elejétől alkalmat tudott teremteni erdélyi, felvidéki írók az ifjúsággal való megismertetésére. Később fórumot is biztosított sokak számára egyetemi rendezvényeken (ha Magyarországon jártak), majd az általa szerkesztett folyóiratban. Ő lett az igazi irányítója a KISZ Központi Bizottsága félhivatalos lapjának, az ország minden állami felsőoktatási intézményében elérhető Egyetemi-Főiskolai Lapoknak, familiáris nevén (amely a címlapon is szerepelt) az ef-Lapoknak, amelybe a magyarországi és a határon túli magyar irodalmak jelentős tagjai (például Nagy Gáspár, Kiss Gy. Csaba, Tóth László) is szívesen adtak kéziratokat. B. Kiss Tamás a Közgáz Egyetem Társadalomtudományi Klubból szervezte meg később a ma is aktívan működő Széchenyi István Szakkollégiumot, az ország harmadik szakkollégiumát, melynek 1988. március 1-jén »választás útján, rektori kinevezéssel« az első igazgatója lett, s amelyet jó néhány éven át sikeresen vezetett. B. Kissnek a klubmozgalomban egyik legfontosabb s a csehszlovákiai magyarság szempontjából mindenképpen legkiemelkedőbb akciója A magyar kultúra és tudomány Csehszlovákiában című háromnapos budapesti szimpózium társszervezése volt 1988. május 5–7-én. Ennek ötlete az akkor Vágsellyén lakó Tóth Károly, a későbbi Fórum Intézet alapítója és jómagam közötti beszélgetés során született meg, és B. Kiss rögtön mellé állt, teret adott neki, helyszínt teremtett számára. A rendezvény az ő révén a Marx Károly Közgazdasági Egyetem Társadalomtudományi Klubja és a Széchenyi István Szakkollégium közös rendezésében valósult meg. Nyitánya a többek között Hrapka Tibor, Nagy László és Tóthpál Gyula szociofotóiból rendezett kiállítás megnyitása volt az egyetem aulájában, a következő napokban mások mellett Turczel Lajos, Koncsol László, Popély Gyula, Varga Sándor, Tóth Károly, Tóth László, Balla Kálmán tudomány-, oktatás- és irodalomtörténeti tárgyú előadásait hallgathatták meg az érdeklődők. Ez volt a diktatúra korszakában a csehszlovákiai magyar szellemi élet legkomplexebb bemutatkozása a magyar fővárosban. Ezen a szimpóziumon javasolta először Czenthe Miklós egy, a felvidéki kultúrát támogató csoport létrehozását. Ebből nőtt ki aztán a Rákóczi Szövetség, amely 1990-ben létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt, melynek B. Kiss Tamás a titkára lett. Az alapítványnál végzett tevékenysége számára mindennél fontosabbá vált. Munkáját kitartóan, precízen és nagy találékonyságot tanúsítva végezte, sőt, barátait az Alapítvány keretén belül kisebb, független pénzügyi alapok (pl. néprajzi, folklór, filozófiatörténeti stb.) mint jogi keretek létrehozására is rábeszélte. Ezek az önálló pénzügyi alapok lehetőséget teremtettek a magyarországi és más határokon túli tudósok, művészek, folkloristák felvidéki tevékenységének finanszírozására. Egy felvidéki tudós visszaemlékezése szerint »igen becsületes, aprólékos, precíz kincstárnoknak minősült, még akkor is, ha nevetségesen kis összegek mozgását adminisztrálta«. Évtizedekig titkára volt a Luzsicza Lajos festőművész és barátai által létrehozott Érsekújvárért Alapítványnak.”