Kisközség gazdag múlttal, halkabb jelennel és jövőbe vetett hittel

Alig száz évvel ezelőtt a Magyarország Vármegyéi és Városai című sorozat Nógrád megyét tárgyaló kötetében Perséről még az a híradás áll, hogy 503 római katolikus lélek lakja. A mai adatok szerint 195-en élnek ebben a Szuha patak melletti falucskában, amelynek gazdag múltja, kicsit halkabb jelene és töretlen jövőbe vetett hite van. A töretlen hitről, az élni akarásról tanúskodik az is, hogy az európai uniós csatlakozásról szóló népszavazás alkalmával a falu választópolgárainak több mint nyolcvan százaléka élt választói jogával, s öt szavazaton kívül mindannyian a csatlakozásra adták le voksukat. Perse ugyan ma kicsi falu, első írásos emléke azonban már 1439-ben előfordul a korabeli oklevelekben. Múltjának még régebbi tanúi azonban azok a régészeti leletek melyek a falu kataszterében található Borszeg és Bérc nevű dűlőkben kerültek elő még 1948-ban és az azután végzett feltárások alkalmával. Az eddigi adatok szerint ez a terület már időszámításunk első és második századának fordulóján lakott volt. Ennek tanúi azok a gazdag mellékletekkel ellátott sírok, amelyeknek anyaga pillanatnyilag Szlovákia szerte, különböző múzeumok tárlóiban és raktáraiban pihen. Perse környékén a Római Birodalom és népvándorlás korának népei mind-mind nyomot hagytak. Keleti gótok, germánok, avarok, szlávok és a honfoglaló magyarok egyaránt. Sírok, melyekben hol nyújtott, hol zsugorított testtartásban maradtak meg fegyvereikkel, edényeikkel és lovaik koponyájával körbevéve a régen itt élt ősök, hol pedig csupán maroknyi hamuként, durva kidolgozású és kevés melléklettel kísért hamvasztásos sírokban. Töredékesen megmaradtak bizánci típusú nemesfémből készült függőik, övcsatjaik, fegyvereiknek rozsdaette darabjai, használati tárgyaiknak maradványai harcos, földművelő és állattartó múltról mesélhetnének, ha ki lenne állítva belőlük egy darab is legalább helyben. Sajnos nincs, de még lehet és lesz is, ha a helybélieken múlik. A falu híres szülöttjének, a tragikusan fiatalon elhunyt Bacskai Béla festőművésznek egykori szülőházában tervezik a perseiek, hogy a képzőművészre való emlékezés mellett a népéletet és a régészeti kutatások eredményeit is bemutató kis falumúzeumot, emlékházat alakítanak ki. Mindehhez azonban az akarat és a szándék mellett pénz kell. A jelen, mint minden hasonló kisközségben Persén sem rózsás. A falu éves költségvetése nem éri el az egymillió koronát, túlságosan magas helyi adó és illetékbevételre sem lehet számítani a két élelmiszerboltból és egy italmérésből. Helyben munkalehetőség néhány pár embert foglalkoztató magánvállalkozáson kívül nincs. A falu népe Füleken, Losoncon vagy a falu határában és a szomszédos falvakban még kisebb-nagyobb sikerrel működő mezőgazdasági vállalatoknál próbál megélhetést keresni. Ezek közül egyiknek sincs a székhelye Persén. Iskola több mint másfél évtizede nincs a faluban, két éve a volt önkormányzat magánvállalkozás céljaira az épületet is eladta. Az iskolapadok helyén most asztalosműhely gépei zúgnak. Óvodába a szomszédos Bozitára vagy Fülekre hordják a gyerekeket. Ivóvíz és gáz ugyan van a faluban de máig megoldatlan a szennyvíz elvezetése és tisztítása. Ahogyan a polgármesterasszony, Nagy Mária elmondta, reményei szerint a községi hivatalba és a kultúrházba is sikerül végre bevezetni a vizet még az idén. Mert valamilyen, számára eddig ismeretlen ok miatt oda eddig nem vezették be korábban. Modernizálásra is készülnek a kultúrházban, a kormány alelnökének, Csáky Pálnak támogatásával 65 ezer koronát kaptak a harminc évvel ezelőtt épült községháza és kultúrház modernizációjára. Végre lesz víz és a mai kor követelményeinek megfelelő szociális helyiségek. Talán sikerül pénzforrást találni annak a Bacskai Béla által secco technikával festett képnek is a restaurálására, amely a nagyterem falát díszíti s amelynek elég kritikus az állapota. Becslések szerint lehet, hogy többe kerül majd a kép megmentése és restaurálása, mint a vízbevezetés és a szociális helyiségek modernizációja. Az 1980-ban elhunyt festőművészt egyébként helyben nagy tisztelet övezi. Sírja a köztemetőben van, rendben tartva, s mindig van rajta virág. Mi a jövő Persén? Egy kis falu eget rengető nagy tervekkel hiába próbálkozik. Az emberi élet minőségének javítása, a múlt emlékeinek őrzése, a falu képének szebbítése mellett az önkormányzat mikrorégióba való belépést fontolgat. Fülekkovácsival és Kurtánnyal együtt víztisztítót és csatornát terveznek. El kell készülnie a falu középtávú fejlesztési tervének is hamarosan, hogy a mikrorégióhoz csatlakozva végre pályázatokat nyújthassanak be. Munkahelyet teremteni nincs miből. A mostani közmunkások erejéből a közterületek rendben tartásánál többre nem futja. A községi ravatalozót talán idén sikerül végre átadni. Itt is gond még a vezetékes víz és s csatorna. A házak külalakja, a gondosan művelt kertek dolgos kezekről árulkodnak. A nagy kérdésekre, hogy mennyi és milyen előnyökkel jár majd az uniós csatlakozás, talán a múltbeli nagy hagyományok, a turizmus fellendítésének lehetősége, a régészeti kutatások folytatása és munkahelyteremtő támogatások elnyerése hozhatna pozitív választ. Erő és akarat van, tervek is bőven. Egy kis segítség meg szerencse kellene még. Hogy egy majdnem színmagyar falu Nógrád közepén, amely egyértelmű igent mondott az uniós csatlakozásra ne csalatkozzék majd a jövőben.