Kilátások Kassa megyében

A Kassa Megyei Önkormányzat mintegy négy évvel ezelőtt szokatlan „felállásban” kezdte meg működését, amiért többen bírálták is a koalíciós pártokat. Mi volt az értelme ennek a különös partnerségnek?

Megyei önkormányzatunk esetében az a helyzet állt elő, hogy míg az országos nagypolitika szintjén a SMER erőteljesen bírálja a kormánykoalíció munkáját, Kassán szoros együttműködés alakult ki közöttünk. Ennek egyszerű oka van: a megye érdekei azt diktálják, hogy a kormányzó és ellenzéki pártok megtalálják a közös nevezőt, az összhangot. Csak így tudtuk megoldani a térség jellemző problémáit.

Ezek, gondolom, elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekkel függtek össze...

Csak részben, de mindenképp ez az a terület, ahol az együttműködés fölöttébb hasznosnak bizonyult. Megbízatási időszakunk alatt Kassa megyében is sikerült megvalósítanunk az ún. PPP-projektet, melynek lényege, hogy a megye megpályáztatta egy összességében közel kétszáz kilométer hosszú úthálózat felújítását. A versenypályázatból győztesen kikerült társaság hozzá is látott a megvalósításhoz, a megye pedig néhány év alatt törleszti – megjegyzem: nagyon kedvező kamatokkal – a befektetett összeget. Ha ezeket a munkálatokat állami dotációból kellett volna megvalósítanunk, az nagyon hosszadalmas lett volna.

Ön a megyei önkormányzatban a Rozsnyói járást képviseli, melyet korábban – talán éppen földrajzi elhelyezkedése miatt – mostohagyermekként kezelt a Kassai kerület vezetése. Mennyiben változott ez az elmúlt évek során?

Nagyban, hiszen egyenrangú partnere lett az olyan, korábbi nagy vármegyéknek, mint a Szepesség, Zemplén vagy Abaúj. Mindamellett a Rozsnyói járás csupán Gömör vármegye egy töredékét foglalja magában, másik része már a Besztercebányai megyei önkormányzat hatáskörébe tartozik. Míg korábban a fejlesztési törekvések az Igló–Nagymihály alkotta tengely térségébe irányultak, az utóbbi években sikerült „láttatnunk” a megye déli járásait is. Ma számos beruházás pontosan ebben a régióban valósul meg.

A Rozsnyói járásnál maradva: milyen konkrét eredményeket tudnak felmutatni a térség fejlesztése terén?

A már említett projekt segítségével sikerült felújítanunk a Szilicére vezető szerpentint, mely szalagkorlátot is kapott, Pelsőcön befejeződött a Kuntapolcára vezető leomlott közút javításának első szakasza, ami 29 millió koronás beruházás volt, de említhetném akár a Gömörhosszúszót átszelő utat is, mely új burkolatot kapott.

Közben Rozsnyón is tanúi lehettünk egy-két változásnak.

ĺgy igaz; példaként a teljes járás egészségügyi ellátását biztosító Szent Borbála Kórházat említeném, amely az évek során a csőd szélére sodródott. A sokat vitatott igazgatócserét követően sikerült közös témákat találnunk, aminek köszönhetően a kórház korábban havi tízmillióra rúgó hiányát sikerült egymillió alá szorítanunk. Közben olyan kicsi, de lényeges változásokra került sor, mint az apás szülések engedélyeztetése, miáltal egy jelentős jövedelemforrást sikerült legalizálnunk, vagy hozzáférhetővé tettük az olyan kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokat, mint a gyógytorna.

Ön tölti be a megyei képviselő-testület mellett működő kulturális bizottság elnöki tisztét is. Várható, hogy a korábban a határ menti járások északi részébe irányuló dotációkból jut a déli részeknek is?

Úgy vélem, sikeresen vettük ezt az akadályt, aminek Rozsnyó esetében egyik tanúbizonysága az, hogy a Járási Népművelődési Központ ma már kiveszi a részét a magyarlakta vidék kulturális programjainak szervezéséből is. Ennek jó példája az „Édesanyám rózsafája” című dalverseny vagy az az egyházzenei fesztivál, melynek egyik helyszíne idén egy déli kisközség, Pelsőcardó volt. Megjegyzem: a rozsnyói Kossuth-szobor felállítása a harmadik szektor és a regionális politika képviselőinek közös munkája volt, hiszen a megye bocsátotta a város rendelkezésére a Bányászati Múzeum melletti területet, melyen a szobor ma áll. Érdekességként jegyzem meg csupán, hogy a megyei képviselő-testületben kis kivétellel szinte senki nem érezte úgy, hogy a szobor helyreállítása bárkinek is sértené az érdekeit vagy önérzetét.

Ha jól értesültem, komoly terveik vannak a magyar nyelvű középiskolai oktatás terén is.

Rozsnyón már korábban megfogalmazódott az igény egy magyar tanítási nyelvű szakközépiskola létrehozására, ami a középszintű oktatás egy hiányzó láncszemét pótolná. A városban két magyar tannyelvű alapiskola, egy gimnázium és egészségügyi szakközépiskola is működik, de szükség volna egy olyan intézményre, amely a szakmát tanulni vágyók igényeit elégítene ki, elsősorban a szolgáltatási szférában. Ha minden jól megy, remélem, rövidesen megnyitja kapuit a leányiskola, valamint a művészi fafaragó- és kovácsképzést is ellátó szakközépiskola.

Tekintettel arra, hogy Rozsnyó a Gótikus út kiindulópontja, sikerült érdemi lépéseket tenniük az állandó pénzhiánnyal küzdő műemlékvédelem terén is?

Igen, hiszen a rozsnyói evangélikus egyház az oltár rekonstrukciójára, a református gyülekezet pedig a templom felújítására kapott támogatást – csakúgy, mint a körtvélyesi hitközség. Fontosnak tartom, hogy a Bányászati Múzeum képtárának hátsó részében jelenleg egy restaurátorműhely építése folyik, hiszen a helyben található, négy-ötszáz éves műkincsek helyreállítását jobb helyben megoldani. Ez persze vonatkozik minden helyi jellegű problémára, hiszen a felsőbb közigazgatási egység nem csupán a támogatások elosztásáról szól, hanem arról, hogy megőrizzük önállóságunkat.

Ez egy hónappal a megyei választások előtt akár üzenetként is felfogható.

ĺgy igaz; a vidék lakosságának tudatosítania kell, ha távol marad a választási helyiségektől, az elkövetkező négy évre lemond arról, hogy beleszólhasson sorsának alakításába.