Kiállítás a gömöri kézművesek alkotásaiból

Rozsnyó. Ritkán adatik meg egy-egy kiállítás alkalmával Rozsnyón, hogy annyi ember gyűljön össze a megnyitón, mint a Gömöri Kézművesek Társaságának első bemutatkozásán. A látványos kiállítás többnyire olyan népművészeti alkotásokat mutat be, amelyek valaha élő hagyományként a mindennapok részét képezték a gömöri ember életében. Ulman István fafaragó mester, aki egyébként a Népművészet Mestere cím viselője, munkatársával, Baffy Lajossal masszív, csodálatosan díszített bútorait hozta el a kiállításra, amelyek bárhol is legyenek szűkebb és tágabb pátriánkban, minden bizonnyal felismerhetők egyedi stílusukról. Talán legimpozánsabb, és egyben legsúlyosabb kiállítási darab egy hatalmas kovácsoltvas kapura emlékeztető alkotás, amelyet a hanvai kovácsmester, László Ottó készített, s melynek súlya több mint 700 kilogramm. „Ez nem kapu. A két oszlopfő egy hazai neoklasszicista kastélyra készül, a közbülső darab pedig egy budai villához. Mindkettőn folyamatosan dolgozom, de a kiállítás kedvéért elhoztam, és összepárosítottam. Egy-egy megrendelésnek csak a tervezése is akár fél évig vagy még tovább elhúzódhat” – mondta a kovácsmester. Bár a kiállított darabokon a népi kézművesség jegyei nem fedezhetők fel, fotókon láthatjuk az Ulman Istvánnal közösen készített faragott kapuk kovácsolt vasalását. László Ottó szerint a gömöri kovácsok arról közismertek, hogy szeretik az életet, amolyan „óvatos duhajok”. Ahogy ő maga meghatározta, „lehajtott fejjel, konokul, de azért mindig mérlegelve haladnak előre”. A várhosszúréti Borsodi Valéria kosárfonással foglalkozik, és emellett beindította a községben a szövőműhelyt is. A szövés tudományát idősebb asszonyoktól tanulják, mint például a jabloncai Icso Sári nénitől, akinek szőtt pokrócait szintén kiállították, és láthatók a hanvai László Ottóné Katona Lujza munkái is. Ugyancsak Jabloncán lakik Rigó Béla, aki elsajátította a csuhétáska és kukoricahéjból készült egyéb tárgyak és gyermekjátékok készítését. A szilicei Bastyúr Jaroslav nagyapja és apja kolompkészítő tudományát viszi tovább, a serkei Darabos Magda pedig rongybabákat és rongybábokat készít, akár dió nagyságúakat is. Ritka látnivalót kínáltak a lónyergek és a díszes lószerszámok, amelyeket az erdélyi Székely Csaba és a sárszentmiklósi Szloboda István készített. A tornai Szitás Henrietta és a krasznahorkai Baffi Dávid festett üvegeket és kerámiát állított ki, a Soltról érkezett Madár Olga tűzzománc képeket, a várhosszúréti Pančo Róbert pedig agancsból aprólékos pontossággal kifaragott dísztárgyakat. Öszszesen 15 alkotó mutatkozik be a közönségnek, hogy bebizonyítsák, a kézimunka a mindent elhalmozó tömeggyártás mellett egyre nagyobb szerephez jut. A kiállításon megnyitó beszédet mondott Kis-Szemán Zsófia művészettörténész, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatóhelyettese. A tárlat, amely a maga nemében egyedülálló, egy hónapig látható a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériájában (Šafárik utca 25.). A kiállítás nyitórendezvénye volt a II. Gömöri Kulturális Napoknak.