Kettejük sorsa összefonódot

Hazslinszky Rezső, a Rozsnyói Bányászati és Kohászati Múzeum első igazgatója, újságíró, történész, tanár 1869-ben született Eperjesen, a helyi evangélikus gimnázium elismert középiskolai tanárának, Hazslinszky Frigyesnek másodszülött fiaként. Középiskolai tanulmányai befejeztével Budapesten tanult történelem és levéltári szakon. A bölcsészettudományok doktora címet 1894-ben szerezte meg. 1895–1898 között középiskolai tanárként működött az eperjesi, békéscsabai, besztercebányai és rimaszombati gimnáziumban. Ezután a Rozsnyói Ág. Evangélikus Gimnázium tanára, ahol latint, magyar nyelvet és irodalmat, görög nyelvet, történelmet és földrajzot tanított. Rendkívül tevékeny volt a tudomány területén is. Tudományos munkáiban főleg Magyarország régebbi történelmével foglalkozott. Kutatási eredményeit a helyi sajtóban (Rozsnyói Híradó, Sajó Vidék, Gömöri Újság) és az országos folyóiratokban (Magyar Újság, Magyar Szó) egyaránt közzétette. A Rozsnyói Bányászati Múzeum őrzi Hazslinszky saját maga által öszszegyűjtött, és egy nagy albumba ragasztott, 1903-tól egészen haláláig megjelent cikkeit. Publicistaként, és a Rozsnyói Híradó szerkesztőjeként rengeteg írást közölt a képzőművészettel kapcsolatosan, de foglalkozott ma is időszerű és vitatott kérdésekkel. Erről tanúskodnak A magyar karakter a művészetben, A szépérzék nevelése az iskolában vagy A műízlés fejlesztése középiskoláinkban című írásai. Rengeteg színházi kritikája és más jellegű cikke jelent meg Ahasverus álnév alatt. Ugyanakkor odafigyelt az egyházi és közéleti problémákra is. Cikket írt például a rozsnyói evangélikus egyház száműzetésének történetéről, a gömöri esperesség megalakulásáról, de foglalkozott a magyar történelem Rozsnyóhoz és a környékhez kapcsolódó eseményeivel, mint Rákóczi tanácsüléseivel Rozsnyón, és a magyarság küzdelmeivel a városban a 17. és 18. század fordulóján.

1902–1903 között Réz László főszerkesztése alatt dolgozott a Sajó Vidék című helyi újságnál, majd 1906-tól négy éven át a Rozsnyói Híradó című hetilap főszerkesztője lett. A Magyarország vármegyéi és városai sorozat Gömör-Kishont vármegye monográfiájának összeállításában is részt vett, és 1910-ben elsőként adott ki turistakalauzt Kalauz Rozsnyó és vidéke számára címmel. Amikor 1912-ben megalakult a rozsnyói Városi Múzeum, őt bízták meg a vezetésével. Mint az hamarosan kiderült, megválasztása szerencsés lépés volt. Fáradhatatlan muzeológusi gyűjteménygyarapító tevékenységével, és a város lakosainak adományaiból lerakta a Városi Múzeum gazdag alapjait. Az ő érdeme, hogy több mint másfél ezer darab tárgyat sikerült összegyűjteni, amelyek öszszeírását az ajándékozók neveivel a Rozsnyói Híradóban rendszeresen közzé tett. ĺgy arról is tudomást szerezhetünk, hogy valaha a múzeum birtokolta Markó Károly egyik festményét 1829-ből, vagy Petőfi jó barátjának, Pákh Albertnek irodalmi hagyatékát, valamint Petőfi-ereklyéket, amelyek azonban a történelem viharaiban eltűntek.

Hazslinszky Rezső történész, újságíró, tanár, muzeológus, a múzeum első igazgatója 1914. szeptember 19-én halt meg. A rozsnyói köztemetőben van eltemetve.

A múzeum megálmodója

Réz László református lelkész, a Rozsnyói Művelődési Egylet elnöke, lapszerkesztő 1867-ben, két évvel Hazslinszky előtt született Sátoraljaújhelyen. Iskoláit Sárospatakon végezte, ahol teológiát tanult. Papi kinevezése után Homonnára került lelkésznek, majd alig egy év múlva már Rozsnyón folytatja lelkészi szolgálatát egészen haláláig, 1924-ig. Réz László tevékenyen részt vett a város politikai és kulturális életében, amelyet az is bizonyít, húsz éven keresztül a városi képviselőtanács tagja volt. Munkássága akkor kapcsolódott össze Hazslinszkyéval, amikor Réz felelős szerkesztőként, Hazslinszky pedig szerkesztőként a Sajó Vidéknél dolgozott.

Réz László rendkívül jó szónoki tehetséggel megáldott lelkész volt, aki 1903-ban, Andrássy Franciska halálakor emlékbeszédet mondott. Ugyancsak ő mondta az emlékbeszédet a városháza falán 1906-ban felavatott Rákóczi-emléktábla alatt is. 1907-ben pedig ünnepi szónoklatot tartott a Kossuth-szobor felavatása alkalmából.

Réz László az 1904-ben alapított Rozsnyói Művelődési Egylet elnökeként szorgalmazta egy városi múzeum megalakítását, amelyre végül 1912-ben került sor. A sors még haláluk után is vont párhuzamot kettejük közé. Két évvel Hazslinszky halála után és az első világháború zavaros éveiben majdnem elpusztult a bányászati és kohászati múzeum gyűjteménye, amelyet csak 1924-ben sikerült újra rendezni és újjáalakítani, éppen Réz László halálának évében. A múzeumigazgató és a múzeumalapító munkássága és műve végül 1943-ban, a Rozsnyói Bányászati és Kohászati Múzeum és a Városi Múzeum összevonásával eggyé vált, s Rozsnyói Bányászati Múzeum néven működik mind a mai napig.