Két keréken is megismerhető a gömöri karszt

Tömöl Zsuzsa a gömörhorkai kultúrház igazgatói székéből került a klub élére. Mivel a kultúrház a helyi cellulózgyártól függött, annak megszűntével elmaradt a kultúrház támogatása is. „Ha működni akartunk, el kellett kezdenünk vállalkozni” – meséli Tömöl Zsuzsa. „A Gömörhorkára érkező turisták között kerékpárosok is voltak, akiket a rozsnyói utazási iroda irányított ide a szálláslehetőség miatt. Ez adta az ötletet. Akkorra már megalakult a Szlovák Karszt Turista Egyesület Rozsnyón, de sokan hiányát érezték egy olyan szervezetnek, amely a kerékpáros turizmussal foglalkozott volna. Elmentünk az egyesület első szlovákiai konferenciájára, elmondtuk, mi is kerékpárutakat szeretnénk kiépíteni Gömör területén. Ők útbaigazítottak, hogyan kezdjünk hozzá. A fő célunk az volt, hogy a karszt területén kerékpárutakat létesítsünk, kijelöljük azokat, legalizáljuk és beépítsük az idegenforgalmi véráramba.”

Sokan most úgy képzelhetik, hogy új kerékpárutakat építettek, ez azonban nem így van. „Előbb azt kell eldönteni, mit akarunk megmutatni a kerékpáros turistának. A karsztot, a fennsíkot, a kanyonokat, a barlangokat, Krasznahorkát, Betlért, a Szlovák Paradicsom hozzánk tartozó részét vagy a Szádelői-völgyet. Ezeket a helyeket aztán kerékpárral is elérhetővé kell tenni.” A kerékpáros turizmus ígéretes idegenforgalmi vonzóerő. Ökológiai szempontból is fontos, hogy a kerékpárosok a karszt területéről kiszorítják az autós turistákat. „A karszt gyalogosan alig élvezhető, hiszen nagyok a távolságok, és túl keveset látni. Ami szép, az a föld alatt rejtőzik, a barlangokban. Az elképzeléseinket összhangba kellett hozni a rozsnyói régión kívül már meglévő szlovákiai kerékpárutakkal. A Nemzeti Parkkal is egyeztetni kellett, ők aztán sok mindent megváltoztattak az eredeti terven. Például szerettük volna a Szádelői-völgyből a gerincen keresztül kiépíteni az útvonalat egészen Kecsőig, de a védett növényvilág miatt ezt nem engedélyezték. A Szádelői-völgyet is el kellett kerülnünk, így helyette a kevésbé ismert, ám vízeséseinek köszönhetően ugyanolyan szép Áji-völgy maradt.” Az engedélyezett útvonalakat a pöstyéni szervezettel kellett egyeztetni, s tisztázni, melyek lesznek a kerékpáros fő és mellékutak. Négy kerékpárút-jelölés van: a piros a főutakat, a kék, a zöld és a sárga – fontossági sorrendben – a mellékutakat és az összekötő utakat jelenti. Az engedélyeztetéshez meg kellett szólítani minden egyes községet, melyeket a kerékpárút érint. „Ötvenkilenc község véleményét kértük ki, valamint az erdészettől, az útfenntartóktól, a rendőrségtől, a szakminisztériumtól kellett beszereznünk az engedélyeket. A tervezett útvonalak három kerületen vezettek volna át, ezért minden egyes kerülettől engedélyt kellett kérni, annak ellenére, hogy mi a már létező mezei, erdei és egyéb mellékutakat akartuk felhasználni” – idézi fel Tömöl Zsuzsa.

A községek eleinte ódzkodtak, mert senki sem ismerte ezt a területet és az előírásokat. Kételkedve, de pozitívan viszonyultak a tervhez. „Mind az 59 község támogatta az ötletet, akarta, hogy létesüljenek kerékpárutak, és erre büszke vagyok. Nagyon szép rendezvényeink voltak az átadások alkalmával. Valamennyi polgármester próbálta ünnepélyessé tenni az átadást.”

Alapvető szabály, hogy az autós főutakon nem vezethetnek kerékpárutak, csak másod-, harmadosztályú utakon és turistaösvényeken. Főleg az erdei utakkal van gond, mert azokat folyamatosan tisztítani kell. „Voltak olyan részek is, ahol hidat kellett építeni, például a kecsői forrásnál, mert az úton keresztül-kasul folyt a víz. Vagy Gombaszögön, a patakon keresztül is megépítettünk egy hidat. Ezeket közös erővel, a polgármester és önkéntesek támogatásával sikerült megvalósítani.” A tervet a kerékpárutak létesítésére a szlovák műszaki normák alapján kell kidolgozni. Az ember nem is gondolná, mi mindennel jár ez a tevékenység. Például vannak helyek, ahol oszlopokat kell elhelyezni, vagy a távközlési vállalattól, a villamos művektől is engedélyt kell kérni ahhoz, hogy egy-egy telefon- vagy villanyoszlopot a kerékpárút jelzéseire kihasználhassanak. Azt is ki kellett dolgozni, hová, milyen módon kerülnek a jelölések. Van, ahová festették és van, ahol táblát állítottak fel. A jelölés egy, a kerékpárút minőségének megfelelő színű C betűt jelent. Fel kell tüntetni a legközelebbi célt és azt is, hány kilométernyi távolságban van. A főút Pelsőcöt köti össze Hosszúszón, Domicán, Kecsőn, a kecsői réteken, Borzován keresztül, majd visszafordul Pelsőcre, folytatódik Gombaszögön, Szilicén, Jabloncán, Szádalmáson, Tornagörgőn át Udvarnokiban, felemelkedik Ájba és Ájfalucskára, áthalad a Szádelői-völgy felső részén, majd következik a Csermosnya-völgye, vagyis Barka, Lucska Kiskovácsvágása, Dernő, Krasznahorka, végül beérkezik Rozsnyóra. Itt kivételesen egy kis „szabálysértés” történik, ugyanis egy szakaszon az autóúton vezet a kerékpárút, majd Betléren át Dobsináig, onnan Rédovára, Brdárkára, és a Csetneki-völgyön visszakanyarodik a kiindulási ponthoz, Pelsőcre. Ez a piros jelzésű kerékpárfőút 195 kilométer hosszú útszakaszt jelent. A kerékpárfőút mentén van a legtöbb látnivaló. A hosszúságukon kívül ez az, ami megkülönbözteti a kerékpárutakat egymástól. A kék mellékút, amely 58 kilométeres, a Csermosnya völgyén és a Sajó völgyén vezet végig, amely ily módon összeköti Szádelőt Tornaljával. A 32 kilométeres kónyáti út az ochtinai aragonit-barlangot köti össze Gömörnánással, Mikolcsánnnyal, majd visszakanyarodik Gömörhorkára. A 17 kilométer hosszú dobsinai „jegesút” összeköti Felsősajót a jégbarlanggal, a zöld színű kerékpárút pedig Gömörhorkáról kiindulva Licét, Mellétét és Beretkét érinti. A domicai-barlangot is összekapcsolja Tornaljával egy 18 kilométer hosszú kerékpárút. A fő- és mellékutakon kívül léteznek még összekötő utak, amelyek a rövidítések miatt fontosak. Például a krasznahorkai vártól a mauzóleumig van egy sárga jelzésű összekötő, vagy Gömörhorka és Melléte, Rozsnyó és Berzéte között. Összesen mintegy 380 kilométer hosszú kerékpárút létezik a Szlovák Karszt és Felső-Gömör területén. Tömöl Zsuzsa elmondja, hogy a gömörhorkai szervezeteben 3-4 önkéntes ember dolgozik. „Van egy kerékpárút-jelölő, akinek képesítése van az utak kijelölésére. Az ő munkája nagyon sokrétű. A kerékpárutaknak szánt szakaszokat végigjárva megállapítja, alkalmasak-e ilyen célra, leméri a hosszukat, felméri, hol, milyen módon jelöli majd meg az utat, hova kerüljenek a jelzőtáblák, és végül kidolgoz egy javaslatot az elképzelésről. Az erdőben a legegyszerűbb a jelölés, hiszen a fára fel lehet festeni a jelzést, és ott nincsenek kereszteződések. Bonyolultabb a sík terület. Ezután el kell készíteni az utak lejtésének a jelölését is. Minden egyes jelzés elhelyezésének módját és helyét is meg kell határozni, le kell írni.”

A klubnak hat rendes tagja van, de rengeteg külsőssel is kapcsolatban vannak. Ha rendezvényt, túrát szerveznek, felveszik velük a kapcsolatot, ők pedig segítenek a meghívók és a plakátok terjesztésében. Együttműködnek az Aggteleki Nemzeti Parkkal, vannak nemzetközi rendezvényeik is. „Tavaly például megnyitottuk Derenknél a zöld határt a Gömör-Tornai Fesztivál alkalmából. Ha éppen rendezvény van, értesítjük a polgármestereket, akiknek a településén áthaladunk majd, ők aztán a legtöbbször frissítővel, harapnivalóval kedveskednek. Idén Derenknél kerül sor a zöld határ megnyitására.”

Az idei első túra májusban volt a Szlovák Karszt Nemzeti Park területén, amely során a nemzeti parkok napja alkalmából szerveztek ökoturisztikát. Idén a gömörhorkai kerékpárklub új szolgáltatást vezetett be: kölcsönzőt nyitottak, egyelőre öt kerékpárral. Ezzel azoknak a turistáknak az igényeit kívánják kielégíteni, akik távolabbról érkeznek és nem hoznak magukkal kerékpárt, de két keréken szeretnék megismerni a karsztot. „Megpályáztuk egy információs iroda kiépítését, ahol főleg a régió déli részét akarjuk népszerűsíteni, amelyet három járásba szabdaltak szét. A feldarabolás következtében a járás határán lévő faluk problémáit is hanyagolták. Mi összekötöttük ezeket a falvakat, mint például Mellétét vagy Beretkét, amelyekkel a kutya sem törődik. Pedig Beretke nagyon szép település. Ott van a Murány patak áttörése, a hámor, nagyon sok szép régi épület maradt meg, strandfürdője is van. Senkit nem érdekel, a főúton még csak jelölve sincs. Gömör települést is elfelejtették, pedig ez a település adta a vármegye nevét is. Továbbá Csoltót, Lekenyét, Páskaházát, ezek mind kis falucskák. Ezeket a községeket megszólítottuk, és összeállítottuk az adattárat. Kidolgoztuk a környék jelölését. Most ugyanis nincs jelölve a beretkei strandfürdő, Gömörpanyiton az, hogy szálláslehetőség van, nem tudnak a turisták Czinka Pannáról, sem Mátyás király bronzszobráról. Azt sem tudják, hol volt a gömöri vár. Az autósok részére kidolgoztuk az út menti jelöléseket. A pozsonyi autósok sokszor azt sem tudják, hol járnak. Hogy itt a karszt van, hogy itt barlangok vannak, amott szálláslehetőség, itt egy kávét lehet meginni” – sorolja a hiányosságokat Tömöl Zsuzsa.

A gömörhorkai kerékpárklub további tervei között szerepel, hogy minden községben, ahol a kerékpárút keresztülvezet, egy plasztikusan rajzolt óriástérképet állítanak fel, amelyen bejelölik az adott környék nevezetességeit és látnivalóit.