Két falu feletti erődtemplom, két kapuval

Hadak útja mellett

Vámosfalu – vagy 1393-as első írásos említése szerint Vámoslehota – mint arra a neve is utal, a Losoncról Zólyom felé vezető úton kialakított vámszedőhely volt már 1423-ban. Később Divény várának birtokrésze lett, egy ideig a török sarcolása mellett még Balassa Zsigmondnak, a környék legnagyobb birtokosának zsarnokoskodásait is el kellett viselniük az itt élőknek. Ennek rokona, oldalági leszármazottja Balassa Imre, Balassi Bálint nagybátyja, úgy 1650 táján vette birtokába a falut. Ez a Balassa is hatalmaskodó, viszályt, háborúskodást, lázadást szító nagybirtokos volt. Addig háborgatta a vidéket, amíg I. Lipót meg nem fosztotta vagyonától. Ekkor került Vámosfalu a Zichy-család birtokába. A rendi felkelések idején sokszor vonultak erre hadak, hol a Balassák csaptak ki Divényből a környéket sarcolni, hol a Balassákat megregulázók nádori, császári hadak vonultak fel Divény ellen. A környékbeli uradalmakon, így Gácson lakó Forgáchok vagy a Véglesen lakó Csáky grófok hajdúinak mindig szárazon kellett tartani a puskaport a rajtaütésszerűen megjelenő rablók és sereg ellen. A dombtetőn levő templomot azonban még a hagyomány szerint a husziták erődítették meg.

A gótikától napjainkig

A dombon álló, két falut is szolgáló templom építésének idejét a 13. század második felére, a tatárjárás utáni időkre teszi a szakirodalom. Erődítését viszont a huszita korszakra, a 15. század első harmadára becsüli. Sokkal valószínűbbnek tűnik azonban az építéssel egyidejű, még a tatárdúlás szörnyű és élő emléke miatti erődítési szándék, persze a már meglevő falakat később a husziták felújíthatták, a fal felső részén pedig szakállas puskák, lőfegyverek használatára alkalmas lőréseket alakítva ki. Itt is élt legenda arról, hogy a vámosfalui templomból egészen Divény váráig egykor föld alatti alagút vezetett. Mivel ásatást és építészettörténeti kutatást még eddig nem végeztek a templomnál, az építés és erődítés idejének meghatározása még várat magára. Ami tény, hogy a templom hagyományos kelet-nyugati tájolású, és az e korszakban falusi templomoknál még ritka és szokatlan sokszögzáródású szentélyes. A szentélyen levő, keskeny, gótikus stílusú ablak is arra utal, hogy az építkezést az érett gótika idején kezdték. Tornya nyugat felé nézett, ám ma csak csonkja áll az egykori toronynak, elég szokatlan látványt nyújt az így lefedett épületrész. Mivel a török időkben és a rendi felkelések idején errefelé dúló háborúskodások alatt a templomerődöt gyakran érte támadás, a torony felső része megsemmisült, azt eredeti magasságába már soha nem is húzták fel. Maga a templom valamikor a 17. század közepe után lett a Vámosfaluban és Dabaron élő, főleg szlovák ajkú ágostai evangélikus vallásúak közös temploma. Két kapun lehet bejutni a kétembernyi magas védőfalak mögé, egyik Dabar, a másik Vámosfalu felől nyílik. Jellegzetes, messziről észlelhető, favázas, fazsindelyes borítású, késő reneszánsz stílusjegyeket is mutató harangtornyát a védőfal déli ívére építették rá. Eredeti harangjait még a 17. században öntötték, de azokat az első világháború alatt hadi célokra elrekvirálták, csak 1923-ban sikerült pótolni a torony harangjait. Mivel a templom stratégiailag fontos helyen áll, így a II. világháború alatt is harcok helyszíne volt a környéke. Máig viszonylag jól felismerhető a harangtorony alatt, délkeleti irányba, Losonc felé kiépített, mintegy húsz-harminc méter hosszú futóárok és annak sánca. Benne három hadisírral, amelyekbe a harcokban elesetteket temették. Még magyar feliratú sírkövet is látni itt, 1925-ből. Csendes, emlékezetes hely ez!

TÁJOLÓ

Vámosfalu erődtemplomát a Pozsony–Kassa E571-es főútról a falu községházájánál észak felé letérve egy mellékutcán érhetjük el. GPS koordinátái: 48.467/19.561.