Két évtizede a fa bűvöletében

V. KRASZNICA MELITTA

Koregáék gelléri családi házába lépve rögtön látja az ember: az itt élők nagyon szeretik a fát és a természetes anyagokat. Az is gyorsan kiderül, a gerendás mennyezet, a téglaberakású falak, az intarziás komód, dohányzó- és étkezőasztal, a diófa konybútor mind-mind a házigazda keze munkáját dicséri.

Korega Norbert közel két évtizede él a fa bűvöletében. A gadóci mezőgazdasági középiskolában érettségizett, de hamar rájött, nem ez a pálya érdekli őt. „Bár talán kissé furcsának hangzik, de így volt: egy reggel arra ébredtem, hogy én a fával szeretnék foglalkozni – mesél a kezdetekről. – A családban nem volt asztalos, sem fafaragó, máig nem tudom, honnan jött ez a késztetés. Felkerestem egy környékbeli mestert, figyeltem, hogyan dolgozik, kaptam tőle néhány tanácsot, és nekiláttam egy tükörkeret kifaragásának. Három hónapig dolgoztam rajta, és mire elkészült, éreztem, mégsem a faragás az én utam, sokkal inkább a bútorkészítés, azon belül is az intarzia érdekel. Ennél aztán le is ragadtam.”

Kastélyokban csodálták a bútorokat

Feleségével sorra járták a múzeumokat, kastélyokat, lefényképezték, videóra vették a szebbnél szebb bútorokat. Norbert autodidakta módon fogott hozzá az intarziakészítéshez, elsőször azzal sem volt tisztában, milyen ragasztóanyagot kell használni, mely fafajták párosíthatók, nem voltak asztalosgépei, megfelelő szerszámai. Lépésről lépésre haladt, először egy régi szekrényt varázsolt újjá ezzel a technikával, majd jött egy dohányzóasztal és attól kezdve nem volt megállás. „Asztalosgépeket vásároltam, és a műhelyben töltött hosszú óráknak, gyakorlásnak köszönhetően egyre bonyolultabb bútorformákat, hajlításokat tudtam készíteni. Az intarziák is gazdagabbak, díszesebbek lettek, és ma már gyakorlatilag nincs olyan minta, amit egy rajz alapján ne tudnék elkészíteni – mondja. – Érdekelnek a vallási témák, az Utolsó vacsorát, vagy a Jézus a keresztfán festményeket szintén átültettem intarziába. Legutóbbi munkám pedig egy vadászmotívummal díszített komód.”

Alaposság, türelem

Norbert először egy alapra rajzolja a kiválasztott motívumot, aztán a minta szerint sorra vágja, illeszti, ragasztja a megfelelő színű furnérlemezeket. „Ahány fafajta, gyakorlatilag annyi különböző szín, a fenyő például világos, az éger rózsaszínes árnyalatú, a dió sötétbarna. Megfesteni egyiket sem kell, sőt, nem is lehetne, hiszen a végső összecsiszoláskor a festékréteg úgyis lecsiszolódna a fa felületéről – magyarázza a mester. – Az évek során több mint 40-féle furnérlemezt gyűjtöttem össze, az egészen világostól a feketéig a legkülönbözőbb árnyalatokban. A bútor formájából látom, milyen díszítés illik hozzá, majd a kiválasztott mintához összeválogatom a színeket.” Az intarziakészítés nagyon precíz, aprólékos munkát igényel, jó adag türelemmel párosítva. Norbert azonban nincs híján a türelemnek, több hónapig dolgozik egy-egy darabon. Az alkotótevékenység rendkívül motiválja, alig fejezi be az egyiket, máris azon töri a fejét, mi legyen a következő munkája. Faliképeket, portrékat is készít intarziatechnikával, de a bútorok állnak hozzá közelebb.

Gyakorlathoz az elmélet

Míg sokan az elmélettől jutnak el a gyakorlatig, Norbertnél ez fordítva történt: minél többet szeretett volna tudni az anyagról, amellyel dolgozik, ezért jelentkezett a Zólyomi Műszaki Egyetem bútorgyártás szakára. Jelenleg negyedéves levelező hallgató. „Az alapfokú képzést lezáró szakdolgozatom témája is az intarziakészítés volt, a gépi és a kézi intarzia közti különbséget boncolgattam. Napjainkban például Olaszországban készülnek faberakásos bútorok ipari körülmények között, ám a mintákat ott számítógépes vezérléssel szabják ki. Nekem az nagyon steril, én a kézi munka híve vagyok” – mondja.

Norbert szerint vannak, akik giccsesnek találják az általa készített intarziás bútorokat, ezt is el tudja fogadni, neki viszont ez a stílus tetszik, ebben tud kiteljesedni. Széles vevőköre eddig még nem alakult ki, reméli, fokozatosan ez is megváltozik. „Arról álmodozom, hogy egyszer becsönget hozzám valaki, aki azt mondta: Norbi, szükségem van egy 40 személyes asztalra, amelyet a Feszty körkép díszítsen. Máris nekiállnék, nem érdekelne, hány hónapig kellene dolgoznom rajta. A realitások talaján maradva, természetesen a kevésbé díszes, egyszerűbb bútorok elkészítését is elvállalom, mert annyira szeretek fával dolgozni. Az ilyen megrendelések azonban ma már nem jelentenek kihívást számomra” – teszi hozzá.