Képzelődés, vagy hazajáró lelkek?

– Mit ábrázol a kép, Monika? A mobil kijelzőjén nem vehető ki tisztán – kérdeztem látogatómtól, aki kérdésemre kérdéssel válaszolt.

– Hisz maga a szellemekben? Ha igen, akkor érdekes felvételt fog látni, ha nem, akkor arra kérem, ne nevessen ki, mert én hiszek a túlvilági életben .

A számítógép képernyőjén közben megjelent a fénykép. A látvány hátborzongató volt. Monika le sem vette tekintetét a képernyőről, miközben mesélt.

– Gyakran van olyan érzésem, mintha a holt lelkek a közelemben lennének. Ez tulajdonképpen nem csak érzés, gyermekkorom óta esténként hallom is őket. A jelenségre azonban csak akkor figyeltem fel, amikor meghalt a nagymamám. A temetés után megjelent nekem... Nem olyan volt, mint amilyennek öregkorában ismertem, hanem fiatal, harminc- vagy negyvenéves. Azóta, azt hiszem, gyakran velem van, időnként tanácsokat is kérek tőle. Ez úgy történik, hogy négy kiskanalat egyenként szalvétába csomagolok és valamennyit betekerem egy nagy papirosba. Megkérem nagymamámat, ha ott van velem, csomagoljon ki egy, két vagy három kiskanalat – mikor mennyit – és ez minden esetben meg is történik. Minden ilyen alkalom után nagyon fáradt vagyok, le kell feküdnöm. Szóval a legdöbbenetesebb az egészben, hogy eddig azt hittem, a nagymamám van mellettem, a felvétel pedig mást bizonyít. Ezen itt egy kislány alakja látható. – mutatott a számítógép monitorjára.

Monikáék a nyáron cserélték mobiltelefonjukat korszerűbbre, az első napokban sokat fotóztak vele. Egy este éppen rendet rakott a konyhában, férje pedig lefényképezte. A gáztűzhelyet törölgette, mellette állt ötéves kisfia is, amikor a különös felvétel készült, amelyen Monika szerint kettejük között egy kislány szelleme látható.

– Három évvel ezelőtt költöztünk ki falura Rimaszombatból, ahol megszoktam, hogy a konyhában esténként összekoccantak a poharak, csörömpöltek a tányérok a szekrényben... – folytatta Monika. – Új helyünkön mindjárt az első napon meglepetés ért, a kétéves Adrián nem maradt meg az ágyában, a sarok felé mutogatott és látszott rajta, hogy fél. Beszédhibás, ezért nem tudta elmondani, mitől ijedt meg, csak sejtettük, mert a konyhából hallatszott a megszokott zörej. Egy alkalommal olyan hangosan kocogtak a tányérok, hogy behallatszott a hálószobába, és mi sem tudtunk aludni. Felkeltem az ágyból és hangosan bekiáltottam a konyhaajtón: „elég már, menj aludni!” A nesz megszűnt, hetekig nem hallottuk. Ugyanabban a faluban, Dobfeneken a napokban költöztünk át egy másik családi házba, ahol már az első este összekoccantak a poharak, zörögtek a tányérok, tehát kezdődött minden elölről. Tudom, valaki számára hihetetlen, másnak hátborzongató, amit mondok, de ez a valóság. Mi megszoktuk már, és egy csöppet sem félünk, kivéve persze az ötéves Adriánt, aki nem mer egyedül aludni.

A dobfeneki temetőben van egy sír, a felirat szerint egy pár hónapos csecsemő sírja. Amikor Monika közmunkára a temetőbe van beosztva, lába akaratlanul is mindig ehhez a sírhoz viszi. A fiatalasszony úgy gondolja, a felvételen látható szellem az ott nyugvó gyerekkel lehet összefüggésben.

Mi az igazság? Valóban szellem látható a képen, vagy a technika ördöge játszik az emberi képzelettel? A kérdésre Csabai Izabellánál, Szlovákia legismertebb médiumánál kerestük a választ.

„A világegyetem kifürkészhetetlen törvényeken alapul. Senki sem állíthatja, hogy csakis a mi bolygónk embere az egyetlen a kozmoszban, aki értelemmel van megáldva. Sokan ellenkeznek azzal az állítással, hogy létezik túlvilág, léteznek úgynevezett asztrál lények, akik észlelhetők, láthatók, akikkel kommunikálni lehet, és akik segíteni tudnak nem tökéletes emberi mivoltunkban. Ilyenek a földön kívüli lények, a szellemvilág, tehát az ember asztrál és mentális teste is. Nincs halál, földi ittlétünk, fizikai testünk csupán egyik megnyilvánulása, asztrál testünk egyik próbája ebben a formában. Férjem, Csabai Vince huszonhét éve írással, hanggal, képpel irányítja a mi sorsunkat, életünket. Mindig tanácsokat ad, a huszonhét év alatt egyetlen rossz információt nem kaptam tőle, és soha nem kényszerített semmire.

Már átéltem a klinikai halált, jártam az asztrálvilágban, tehát nincs szükségem egyéb bizonyítékra ahhoz, hogy elfogadjam: nincs halál, egy örökkévalóságon át létezünk, csak más-más formában és más dimenzióban. A halottakkal huszonhét éves tapasztalataim vannak, sokszor találkoztam velük.

Ami Monika esetét illeti: kapcsolatba léptem Vincémmel, aki automatikus írással közölte, hogy a fényképen egy halott gyermek szelleme látható. Egyébként nekem is van jó néhány fényképem, ahol szellemek jelentek meg mellettem – a hamarosan megjelenő második könyvemben ezekről is írok. Az egyik ilyen felvétel az első könyvem pőstyéni bemutatóján készült, bal felemen a fényképen a férjem áll. Többen fényképhibának hitték, csakhogy a szellem ugyanott, ugyanabban a formában ott mosolyog a videófelvételen is. Vincémet idézem: Monika erős médium, mint Te, Izabella. Tehát abban a helyiségben, ahol éppen tartózkodik, olyan erős energiák működnek, amelyekben az asztrál test képes megjelenni, megtestesülni vagy működni. Nem kitaláció, nem hallucináció, ha egy halott valakinek megjelenik és üzen. A médium észlelheti, láthatja a halottat és kommunikálhat is vele. A Monika fényképén látható szellem a hölgy három régi életében gyermeke volt, és karmikus az összeköttetésük. Ez a lélek nem képes Monikától elszakadni, és élete végéig mellette marad. Ami a lakásban hallható kopogást, mozgást, lépéseket illeti, az is a szellemeknek, hét léleknek tulajdonítható, akik szívesen visszajárnak arra a helyre, de nem ártanak senkinek. Ami a kanalak kicsomagolását illeti: ezoterikai kifejezéssel teleportációnak nevezhető, megítélésében pedig a mai tudományos vélemények is különbözők. Létezik tárgyak áthelyezése, szagok teleportálódása, élő emberek hirtelen több ezer kilométerre történő áthelyezése. Második könyvemben sok hasonló esetről írok részletesen. Vannak tudósok, akik a jelenséget az emberi médium képességének tartják – nálam is parancsra táncolnak a tárgyak, de sajnos olykor akaratom ellenére is. Vincétől tudom, hogy a teleportáció az asztrálvilággal függ össze és független az emberi akarattól.