Kényszerkilakoltatás vár a nem fizető bérlőkre

Tornalján kilakoltatják a város tulajdonában lévő lakásokból azokat, akik nem törlesztették lakbérhátralékukat. E hátralék összege márciusra elérte az 5,5 millió koronát, havonta megközelítőleg 230 ezer koronányi lakbért nem fizetnek be bérlők a város kasszájába. A lakásgazdálkodási vállalat minden törvényes keretet felhasználva próbálta jobb belátásra bírni a nem fizetőket, ám mivel nem járt sikerrel próbálkozásuk, a végrehajtás maradt utolsó lehetőségként. A hivatal tehát megtette, amit megtehetett. Az eljárás jogszerű, az érintettek sem vitatják sem a tartozás tényét, sem a kilakoltatás módszerét. A baj csupán az, hogy az ideiglenes lakhelynek szánt épület az érintettek véleménye szerint nem felel meg a célnak.

Egy csaknem huszonöt éves, annak idején ideiglenes munkásszállónak szánt épületről van szó. A lakásokban nincs semmilyen szociális helyiség, ezek az épület folyosójának végén vannak. 26 lakásra három zuhanyozó és három WC jut. Ajtajuk nincs. Az épület falai préselt pozdorja lemezből készültek. Ha fúj a szél, a lemezek mozognak, szigetelés szinte semmilyen nincs, a falakon számtalan kisebb-nagyobb lyuk, rágcsálók útja vezet a lyukakon át az épületben épített fészkekhez. A tető, ha egyáltalán annak nevezhető azbesztet is tartalmazó hullámlemezből készült. A kiszemelt „lakások” alapterülete hatszor öt méter. Ezen a pár négyzetméteren lesznek kénytelenek a kilakoltattak elhelyezni mindazt, amit magukkal hoznak. A parányi helyiségekben csak szénnel, fával lehet fűteni, ami viszont a tűzvédelmi előírások szerint tilos, hiszen „papírfalak” választják el e helyiségeket egymástól. Az ablakok az egyik oldalon ráccsal védettek. Baj esetén tehát még a menekülés útja is el van zárva.

Akik majd ide költöznek, elveszítik állandó lakhelyüket, ami a lakosság nyilvántartása szempontjából jelent újabb problémát. Az egyik megkérdezett néhány éve már lakott ebben az épületben. Egyéni tragédiája sodorta akkor ebbe az épületbe. 1995-ben kilenc gyermekkel maradt özvegy. Nem tudott anyagilag talpra állni. A barakkba került, ahogyan a helyiek az épületet nevezik. Éjszakánként virrasztott, mert a patkányok veszélyeztették a gyermekeit. Akkor még víz sem volt az épületben. Az asszonyt végül is a gyermekek körzeti orvosa és a szociális gondozók emelték ki reménytelen helyzetéből. Most ismét a kilakoltatásra várók listájára került.

Nézzünk egy másik esetet. A hölgy gyógyíthatatlan betegségben, szklerózis multiplexben szenved. Ahhoz, hogy állapota ne romoljon, rendezett körülményekre, normális higiéniai feltételekre van szüksége. Bevételeiből azonban nem képes a lakbért törleszteni, ráadásul egy csomó adósságot halmozott fel. Marad a barakk.

Az érintettek nagyrészt romák, bár ők magukat inkább csak identitásban tartják annak, nemzetiségük magyar. Ügyükkel egy civil szervezet, a Miro dom is foglalkozik. A szervezet vezetője, Lovas Barnabás, elmondta, az érintettek sérelmezik, hogy annak idején, 1998-ban megígérték nekik, közmunkával is ledolgozhatják majd adóságaikat. Ez ugyan lehetett egy félreértett választási ígéret is, de mindenképpen elhangzott az egyik meg nem választott polgármesterjelölt szájából. Akkor azt is megígérte, hogy a város közepén elhelyezkedő romatelepet is rendbe teteti. Mivel nem választották meg, így az ígéret ígéret maradt. A nem fizetők számára persze ez se mentség.

A Miro dom civil szerveződés azt szeretné elérni, hogy egyéni elbírálással még egyszer vizsgáljanak meg minden esetet. A tartozás tényét elismerik, a kilakoltatás ellen sem lázadoznak, csak azt szeretnék, hogy jobb környezetben élhessenek a kilakoltatottak. A kijelölt barakkot nem tartják elfogadhatónak. Azt szeretnék tisztázni, kik azok, akik nem akarnak fizetni és kik azok, akik szociális helyzetük miatt nem tudnak fizetni. A megkérdezett családok majdnem mindegyike szociális segélyből él. Háromtagú családnál ez hat- és hétezer korona között mozog. Ebből, állításuk szerint vagy esznek, vagy lakbért fizetnek. Egyelőre a békés megoldás hívei, ám tudatosítják azt is, ha nem sikerül ésszerű megoldást találni, más tiltakozó módszerhez folyamodnak és figyelemfelkeltő akcióval rámutassanak a súlyos problémára.